A tóparti meredek hegyoldalhoz illesztés igényének eredményeként az épület két egymásba rakott hasábból állt össze. Az alsó tömeg a terepbe metsz, így alig látható, amikor először megközelíti valaki a házat. A felső hasáb az alsó épületrészen és egy betonpilléren nyugszik, ezzel konzolosan túlnyúló hidat formál. Ez a tömegkoncepció lehetővé teszi az épület könnyebb megközelítését és a telek átjárhatóságát, egyben hangsúlyozza az épület és a talaj közötti kapcsolatot.

A 290 négyzetméteres ház tó felé nyitott felső szintje a lakótereket tartalmazza, míg az alsó zártabb és ház hálószobái találhatók benne. A fogyatékkal élő vendégek igényeit, valamint az ügyfelek azon elvárát figyelembe véve, hogy az épületet a távoli jövőben is használni tudják, a fő szinten dolgozó-hálószobát és egy akadálymentes fürdőszobát alakítottak ki. Ezzel a szint akár önmagában is teljes értékűen használható. Az alsó épülettömeg teteje – a lakóterekkel közvetlen kapcsolatban lévő – teraszt képez, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik.

Az ipari építészet által inspirált tetőablakokat úgy forgatták, hogy északi oldalról fényt engedjenek be nem kívánatos hőnyereség nélkül, a napelemeket pedig dél felé orientálták, amelyek segítségével a ház képes minden energiaszükségletét előállítani. A függőleges tetőablakok és a teljesen üvegezett déli homlokzat kombinációja nagyvonalú természetes megvilágítást eredményez.

Julia Jamrozik és Coryn Kempster építészek e homlokzaton egyszerű, kevés karbantartást igénylő és hosszú élettartamú anyagokat használnak, köztük fémlemez fedést és hőkezelt fa burkolat, míg a belső tér formaldehidmentes rétegelt lemez felhasználásával készült.

Forrás: v2com