Huszonkét év után tud még a Nemzetközi Építészkongresszus valami újat mondani?

Bizonyos szempontból az idei építészkongresszus egyedülálló: soha nem volt még arra példa, hogy egy rendezvényünkön két Pritzker-díjas is előadjon, pláne nem, hogy az egyik a friss Pritzker-díjas legyen, Riken Yamamoto.

Két Pritzker-díjas? Az sok! Váratlan ez a siker, vagy 22 év töretlen fejlődésének gyümölcse?

Jó lenne, ha természetesnek lenne tekinthető, de inkább véletlen most ez a siker: Yamamotót tavalyi előadónk, Tomohiko Yamanashi (Nikken Sekkei) hívta meg személyesen, alighanem neki köszönhető, hogy azonnal igent mondott. Anne Lacatont teljesen más vonalon próbáljuk évek óta elhívni, idén állt rá arra, hogy ha nem is személyesen, de előadjon a Nemzetközi Építészkongresszuson.

Olvashattuk, hogy az idei téma, a transzparencia is Riken Yamamotótól származik.

Igen, de Yamamotónál a transzparencia nem üvegfalakat jelent: a terek, azok használóinak összekapcsolása a legnagyobb különlegessége építészetének. Nála a transzparens szerkezet lehet rácsos fal, fémrács, sok minden. A terei, azok kapcsolata viszont mindig átgondolt, figyelemre méltó.

Yamamotónál a transzparencia nem üvegfalakat jelent: a terek, azok használóinak összekapcsolása a legnagyobb különlegessége építészetének

Anne Lacaton már ehhez a témához igazodik. Neki nem járt volna „külön téma”?

Meglepően hasonló elvek és térkapcsolatok jellemzik a Lacaton & Vassal iroda műveit. Ugye tőlük legismertebb a Mies van der Rohe-díjas Bordeux-i blokkház-átalakítás, ahol egyfajta télikert-sorral bővíti és egyben értékeli fel a szociális lakás blokkot. Hasonló figyelemmel a térkapcsolatra, a transzparens térfűzésre, mint Yamamoto. Hasonló a társadalmi kérdésekre való nyitottságuk is, amit nem neveznék baloldalinak, mert az épületek ideológiamentesek, de kétségkívül a modern mozgalomhoz hasonlóan egyfajta felelős építészetet művelnek.

A Lacaton & Vassal iroda műveire is jellemző a transzparens térfűzés, és hasonló a társadalmi kérdésekre való nyitottságuk is

A többi három nemzetközi előadót is ilyen kalandos volt meghívni? Egy ilyen régóta szervezett konferenciasorozatnál azt hinné az ember, csak ki kell küldeni a meghívót.

Meglehetősen fordulatos volt. Helmuth Jahn fiának ügynöksége például a Metszet folyóiratot kereste meg. Mikor világossá vált számomra, hogy Evan Jahn nem névrokon, hanem a 2021-ben kerékpárbalesetben elhunyt high-tech sztárépítész fia és irodájának vezetője, az amerikai ügynökségen keresztül azonnal meghívtuk, hiszen a berlini Sony Center tervezőjének, örökösének biztosan van mondandója a témánkról.

A fiúnak vagy az apjának?

Az apa gondolataira is kíváncsiak lettünk volna, de valószínűleg nem véletlen, hogy a Murpy and Jahn irodából alakult Jahn irodát sikeresen viszi Even Jahn. Legutóbb apja 1985-ös chicagói Thompson Centerét sikerült megmenteni a lebontástól, és felújítani, sőt megtartani emblematikus átriumát közterületként.
A másik két előadó személye a rendezvény meghirdetése óta változott – ilyen se volt korábban, de zaklatott időket élünk. Koltay Ágnes lemondta előadását: a Dubajban és Szingapúrban irodát fenntartó, a legnagyobb sztárokkal együttdolgozó homlokzatspecialista viszont tudott egy olyan specialistát ajánlani a holland Remco Siebring személyében, aki számunkra elképzelhetetlenül drága és merész alkotásokban vesz részt – részben Ágnessel közösen –, egy olyan közegben a Közel-Keleten, ahol a kísérletezésre nemcsak lehetőség, de igény is van. Aki figyelemmel kísérte a szervezést, láthatta, hogy egy berlini előadó is „eltűnt” a programból, neki hirtelen egy ausztráliai út húzta keresztül számításait, viszont a MÉSZ kapcsolatai révén sikerült hirtelen a Royal College of Art tanszékvezetőjét, Graeme Brookert meghívni. Brooker nemcsak remek előadó, de a belsőépítészet, és főleg az épületátalakítások olyan szakértője, akinek könyveiből világszerte oktatnak.

Dr. Csanády Pál: "Nem könnyű minden évben új, építészetileg érdekes és elegendően nagy termet találni, ahol a Nemzetközi Építészkongresszust megtarthatjuk"

Ez a gazdag program és az ennek köszönhetően remélhetőleg nagy hallgatóság hol fog idén elférni?

A Nemzetközi Építészkongresszus egyik vállalása, hogy minden évben új helyszínt igyekszik bemutatni a valóságban, három dimenzióban, tapinthatóan is a résztvevőknek. Ez idén a Nemzeti Atlétikai Stadion lesz, persze nem a nyitott lelátók, hanem a médiaközpontnak épült tere, ahol azért 600-700 embert le tudunk ültetni. Ferencz Marcel vállalta az alkotásának bemutatását is, ahogy a korábbi években megszokhattuk. Nem könnyű minden évben új, építészetileg érdekes és elegendően nagy termet találni, ahol a rendezvényt megtarthatjuk. Az utóbbi években egyre többször sportlétesítmények jelentik a megoldást – bár egyetemi előadótól konferenciatermen át iskolai tornateremig sok helyen voltunk –, aminek nyilván objektív okai vannak. De az elmúlt 22 alkalomból húszban találtunk helyet, a jövő évit már keressük. Ahogy az előadókat is, bár már van, akit 2026-ra sikerült meghívni. Reméljük, nem jön közbe semmi. 

A XXII. NEMZETKÖZI ÉPÍTÉSZKONGRESSZUS RÉSZLETES PROGRAMJA ÉS JELENTKEZÉSI LEHETŐSÉG >> 

2025. január 31-ig kedvezményes részvételi díjak érvényesek, érdemes most regisztrálni!