Könyvbemutatóra gyülekezünk a BME K276 (leánykori nevén K253) előadóterme előtt, este 6 óra van, odabenn kitartóan megy az Építészinformatika III. előadás, telnek a percek, mozgolódás támad a Sárkányölő Szent György körül gyülekezők között, és amikor már nem is hisszük, végre megjelenik a kivetítőn egy jókora QR-kód és a "Köszönöm a figyelmet". Lassan szedelődzködnek a diákok, kabát, mappa, maszk. 

Hirtelen olyan természetes, hogy itt a fél Éptört tanszék, ismerős arcok (lennének maszk nélkül), végre kezdünk. Kőhalmi Zoltán fogja a könyvet bemutatni, akiről fontos tudni, hogy amúgy okleveles építészmérnök, és annak idején Szalai András volt a diplomaterv-opponense. Csak azért nem buktatta meg őt az egyetemi évek alatt, mert nem tanította, rögzíti gyorsan az elején. Kőhalmiról azt is megtudjuk, hogy a diplomaterve egy dumaszínház volt, azt pedig már régről tudjuk, hogy tíz évig járt az építészkarra, ellentétben Szalai Andrással, aki öt év alatt végzett. 

A szerző méltatását követően – akit Kőhalmi egyszerűen a városi David Attenborough-ként konferál fel – elkezdődik az ismerős vetítés, jön a kigyúrt tulipáncsokor, a páros lábon szökdécselő kis szemetes, a betonvasnyesedék-ablakrács és a löttyintett beton mint a fusi-buhera eklatáns példái, a sztráda melletti nyilvános vécék és a vízparti hal- és lángossütödék esztétikai mélységei és magasságai. Repül az idő, másfél óra és még egy kis ráadás, és már a vonaton ülök, lapozgatom az önvédelmi célra is alkalmas, háromkilós, négyszáz oldalas könyvet, és hirtelen ifjabb Janáky István Az építészeti szépség rejtekei Magyarországon című műve jut eszembe, amit egy időben nagyon sokat forgattam. Hiszen itt is, mint ott, rengeteg a kép, az egyes témák fotóit pedig hosszabb-rövidebb önálló szövegek, egy-egy gondolatnyi monológok szakítják meg és kötik össze. Szövegkönyv a klasszikussá vált előadáshoz – e sorok írója 2007-ben látta először az akkor még K253 nevű teremben, majd 2019-ben Szentendrén újra –, de azért mégis több annál: a vetített anyaghoz képest itt több az építészet, mintha egyes fejezetek direkt a szakmának készültek volna afféle bónusztartalomként. Hiszen ki mást hozna lázba egy új építésű utca szedett-vedett összképe, vagy a posztmodern homlokzatokon szerencsétlenkedő ereszcsatornák ütközései és kitérései? De van itt minden tényleg, mint a búcsúban: csálé feliratoktól béna falfestményekig, idétlen bódéktól ízléstelen épülettoldalékokig, házi kendácstól építész tervezte kivagyi giccsig – és még tovább. 

De mégis, akárcsak Janáky könyvében, amely a vernakuláris építés esztétikája mellett érvel, itt sem érzünk lenézést, de komolyabb távolságtartást sem. Talán felszisszenünk látva az esendő, rossz arányú, vagy csak szimplán elszúrt műalkotásokat, de nem utáljuk, nem szégyelljük őket. Még ha kicsit húzzuk is a szánkat, a grimasz elnéző félmosollyá szelídül, hiszen ez a múltunk, az életünk, az örökségünk, a gyűjtés pedig néprajzi alapossággal készült és akadémikus felkészültségről árulkodik. Az előadást hallgatva és a könyvet forgatva is átjön, hogy e művek létrehozója a hozzá nem értés mellett mégis csak a jóindulat, a környezet otthonossá tételének vágya, a szépség keresése, a horror vacui. Hogy ez az ősi díszítő kedv aztán Foxi Maxit idéz a kerítésre, vagy derékszögű vonalzók táncából alakítja ki a vakolat faktúráját, esetleg maradék deszkából álmodik tégla lábazatot? Hát, no, láttunk már ilyet, jobb családokban is előfordul. "Eh", legyint Szalai Tanár Úr elnézően, és kattint a következő diára.

Becsukom a könyvet, és a telefonomon pörgetem a fotókat: megpróbáltam elkapni azt a mellbevágó látványt, amivel Kelenföld fogadja ma a vonattal érkezőket. Mert bizony így még nem láttam, és szépen összegzi az est folyamán látottakat: az Etele Pláza egymásra hányt dobozaival csupa derékszög, az ellenpont pedig a gigantikus világító masni, amely hatalmas ajándékcsomaggá légiesíti a beton-üveg monstrumot.

Kell a masni a cégérre, mert szépít, tanultuk ma az egyik üzletfeliratos képsorozat kapcsán. Szépít, szépít – de azért van, amin ez sem segít. 

A könyv adatai: 

Szalai András: Kis magyar snassz és neociki, SBS Kft., Budapest 2020, 408 oldal, 854 kép. 

További információ: neociki.hu