A japán Gamagori hegy oldalán található a ház, melyet a Takayuki Suzuki építészeti műhely egy háromgyerekes házaspárnak tervezett. A funkciókat egyetlen ferde tető alá sűrítették be, amely nemcsak az épület szintjeit, de külső és belső tereit is egyesíti. Miközben elzárja a nemkívánatos rálátást a szomszédok felől, kilátást enged a környezetre, és beengedi a nyugati napsugarakat. Belülről könnyed szövet lebben végig a mennyezeten, barátságos lakóteret teremtve.

Az egész házat és a telek nagy részét is lefedő ferde tető, mely alatt még néhány fa is meghúzódhat, kitekintést nyújt az utcára és a város távolabbi részeire, egészen a tengerig. Így lakói életük minden pillanatában érezhetik a környezet jelenlétét.

Szinte csak kapszulányi apró tereket rejt az épület fizikailag lehatárolt belső része, így lakói idejük nagyobb részét a fedett-nyitott területen tölthetik. Így óhatatlanul kevesebbet fordítanak virtuális kommunikációra, helyette kapcsolatba kerülhetnek a szomszédokkal, sőt, az út mellé helyezett székeken ücsörögve mondhatnak egy adjonistent a házuk előtt elsétáló ismerősnek vagy idegennek, ahogy tették ezt nagyanyáink a házuk előtti kispadon pihenve röpke néhány évtizeddel ezelőtt a magyar falvakban.

Micsoda avítt gondolkodás ez az okostelefonok világában, és éppen a japánoktól! Hiszen azzal társaloghatunk esténként, akivel csak akarunk, legyen az illető bárhol a világon, és a nap eseményeit sem kell megbeszélni a családban – ezt a régi, elavult szokást is pótolja valamilyen virtuális elmével felvértezett kézi készülék, mely életünk minden pillanatában mellettünk van. A ház alkotói minden bizonnyal másképp gondolják, a tető befogadó oltalmában felnövő kicsiknek élményekben gazdagabb gyerekkoruk lehet, mint okoseszközökön nevelkedett társaiknak.

Képek forrása: Designboom / ToLoLo Studio