2014. júliusában a Budapesti Építész Kamarától meglepő levelet kaptam. Töröltek a Tervezői Névjegyzékből, ezzel kamarai tagságom megszűnt. Azok nevében is, akiket nem ismerek, csak gondolom, hogy idősebb, érdemekben bővelkedő, nyugdíjas építészek, emelem fel szavam.

Az eljárásban hiányoltam a BÉK részéről egy emberséges megnyilatkozást, egy udvarias felhívó levelet, hogy szüneteltetése lejár, ha nem kéri megújítását. Hasonlóan azokhoz, akiknek a tervezői jogosultsága jár le, de ők fizetnek, így kaptak levelet.

Részletezve a történteket: 2014. július 25-én tértivevényes ajánlott levelet kézbesített a posta a Budapesti Építész Kamarától:

Tisztelt Timon Kálmán!
A tervező és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. törvény 31. § a) pontja alapján a Budapesti Építész Kamara Elnöksége az alábbi 50/14. számú határozatot hozta:
„A Budapesti Építész Kamara Elnöksége 164 fő kamarai tagságát megszünteti, mert kért szüneteltetési időtartamuk lejárt és nem kérték annak helyreállítását.
Az Elnökség határozatát az 1996. évi LVIII. törvény 31. § a) pontja alapján hozta.”

NÉV                 Szüneteltetés            Várható
                              kezdete                vége
Timon Kálmán     2008.01.01.        2012.12.31.    szüneteltetés
(01-2213)

Tekintettel arra, hogy tagsági viszonyának helyreállítását a mai napig nem kérte, így tájékoztatom, hogy a 01-2213 tagnyilvántartási számát megszüntette, és a Budapesti Építész Kamara tagnyilvántartásából törölte. (Apróság: a mondatnak nincs alanya, de értelemszerűen a BÉK.)

Dátum, aláírás (Elnök)

HATÁROZAT
A Budapesti Építész Kamara – mint első fokon eljáró hatóság – által vezetett Hivatalos Tervezői és Szakértői Névjegyzékben É2 01-2213/03 számon szereplő szakmagyakorlási tevékenység folytatását megtiltom, és ezzel egyidejűleg építész tervezői jogosultságát a névjegyzékből
törlöm.
A másodfokú eljárás díja 30.000,- Ft.

Dátum, aláírás (Titkár)

A levél kézhezvételekor nem volt alkalmam az ügyben eljárni, mert feleségemmel éppen három hetes reumakezelésre készültünk Mezőkövesdre, a Rehabilitációs Központba és a Zsóry fürdőbe.

2014. október 15-én telefonon beszéltem évfolyamtársammal, Károlyi István építésszel, aki É1 01-1227 tagnyilvántartási számon tervezői tevékenységet folytat. 2014. szeptemberében a BÉK-től felhívó levelet kapott, hogy 2014. december 31-én szakmagyakorlási jogosultsága lejár, ezért 20.000,- Ft befizetése mellett jogosultságát újabb öt évre ne felejtse el meghosszabbítani.

A szüneteltetők a Kamarának nem fizetnek, tehát ők nem érdemeltek meg egy hasonló, udvarias, felhívó levelet.

Úgy gondolom, ezzel a – mondhatni nem humánus – eljárással nem első sorban a hozzám hasonló idős, nyugdíjas építészeket – ebben az évben 164-et – fosztották meg kamarai tagságuktól, hanem pontosan fordítva, a Kamara fosztotta meg saját magát hosszú életük során érdemekben gazdag tagjaitól, akik közül számosan díjazottak, a Kamara díszei voltak.

Magam részéről a kamarai tagság törlése miatt nem bánkódom, a tagságot nem hiányolom, mivel az építésztervezői szakmát már több mint egy évtizede nem gyakorlom. Ahhoz pedig, hogy cikket írjak az írott, vagy elektronikus sajtóba, nem szükséges kamarai tagnak lenni. Sőt, előadások tartásához sem követelmény, hogy a Budapesti Építész Kamarának tagja legyek. Így az Építészeti csodák c. előadássorozatomat szeretném folytatni, ha nem is a HAP Galériában, mert az 2014. december végével bezárt, hanem más helyszínen. Ezeket az előadásokat a Kamara illetékes bizottsága szabadon választott kamarai továbbképzésnek elfogadta.

Miközben e sorokat írtam, egy eretnek gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy mi lenne, ha a Kamara a soraiból kizárt építészeket kizárás helyett tiszteleti tagjai sorába iktatta volna, ezzel egyrészt megbecsülve korábbi aktív tagjait, másrészt megerősítve saját magát, a Kamarát. – Egy írásmű akkor előremutató, ha nem csak negatív kritikát tartalmaz, hanem pozitív javaslatot is tesz. Most ez megtörtént.

Az ominózus kamarai levél kézhezvételekor keletkezett felindultságomból az eltelt hónapok alatt lehiggadtam. Így nyugodt lélekkel tudok boldog újesztendőt kívánni szerencsésebb sorstársaimnak, akik még az egyre csökkenő létszámú Építész Kamara tagjai. BÚÉK Magyar Építészek!

Timon Kálmán
Aranydiplomás
Építészmérnök
Már nem a Kamara tagja