A Haus im Obstgarten (Ház a gyümölcsös kertben) épület megrendelője arra kérte az osztrák Firm Architekten iroda vezetőit, Albert Moosbrugger és Christian Feldkircher építészeket, hogy tervezzenek egy házat számukra a szüleiktől ajándékba kapott telekre.

A hagyományos parasztházhoz tartozó istállót lebontották, hogy helyet adjon az új háznak, amely a falu kiemelkedő pontját foglalja el. A háromszintes épület formáját és anyagpalettáját úgy választották meg, hogy kortárs megjelenésével kiemelkedjen a szomszédos alpesi házak és gazdasági épületek közül. A gazdagon díszített parasztházakkal ellentétben az új épületet azoktól eltérő, egyszerű szerkezetként tervezték, Az épület négyzet alaprajza kifejezetten erősíti az egyszerűségét.

A robusztus beton alap egy faanyaggal borított kockát hordoz, amely tömör és masszív megjelenést kölcsönöz a Haus im Obstgarten számára. A vízszintes burkolat kezeletlen lucfenyőből készül, amit idővel fokozatosan öregítenek majd az időjárás elemei. Az épület megépítéséhez felhasznált összes anyagot a telek 50 kilométeres körzetéből szerezték be, a faváz pedig teljes egészében az építtető saját erdőjéből származó fa felhasználásával készült.

Az ügyfél dédszülei saját fáikat felhasználva építették a szomszéd parasztházat, majd újratelepítették az erdőt. Dédunokájuk abból a fából építhette saját otthonát, és a hagyományt folytatva az erdőt 750 fiatal fával újratelepítették a jövő generációk számára.

A fából készült szerkezet vasbeton lábazaton nyugszik, amelyet terasszal és autóbeállóval kötöttek össze, amely így összekapcsolja az új épületet a régi parasztházzal. A kocsibeálló amorf tetővel és íves fallal készült, célja az szögletes esztétika tompítása, továbbá a belső tér és a kert közötti átmenet képzése.

Egyterű konyha, étkező és nappali található az épület földszintjén panorámás ablakokkal szegélyezve, kilátással a környező vidékre. A felső emeletek nyílásait gondosan helyezték el, hogy keretezzék a látványokat. 

Az épület falait és mennyezetét 24 miliméter vastag lucfenyő borítja, amelyet lúgos-szappanos felületkezeléssel tettek tartóssá. Fenyőt használtak az ablakkeretekhez, a bútorokhoz és az akusztikus mennyezeti panelekhez, a padlóhoz és a lépcsőkhöz bükkfát, a bútorokhoz pedig szilfát választották.

Képek: Adolf Bereuter
Forrás: Dezeen