Canada Water egészen az 1970-es évekig az észak-amerikai erdőségekből érkező vörösfenyő pallók kirakodóhelye volt. A faanyagot elsősorban az építőipar használta fel, a második világháború utáni évtizedekben csillapíthatatlan étvággyal fogadta be a brit főváros az újjáépítéshez szükséges gerendákat. (Talán sokak számára meglepő, de az angol építőipar a mai napig előszeretettel használja ezt a hagyományos építőanyagot 2-3 szintes lakóépületek födémeihez.) A dokkok bezárása után jelentős városfejlesztési elképzelések keretében sorra megindult a Temze környéki területek beépítése.

Az egykor teherhajók járta kikötőhelyek egyike volt a mára már kis tavacskányira zsugorodott területnek nevet adó Canada Water, mely körül a nyolcvanas években megindultak a kereskedelmi beruházások, majd az utóbbi évek tömegközlekedési hálózat bővítése Underground (földalatti) és Overground (földfeletti) vonalak közötti átszállóhellyé emelte. Az így már jelentős városszerkezeti csomópontban a közösségi célokra kijelölt területről kiderült, hogy enyhén alulméretezték. Mivel a közösség nappalijának szánt új könyvtár beszűkítette volna a mellette elhelyezkedő új városi teret, a tervezőknek olyan megoldást kellett kitalálniuk, ami mindkét funkció kényelmes működését képes biztosítani.

CZWG építészei kapták meg a feladatot a metróállomás tetejére építendő városi könyvtár megtervezésére. A tervezés során világossá vált, hogy az épület fő rendeltetése, a publikus könyvtár, túl sok szinten nyúlna el, a metrókijárattal szűkített földszint alapterületéből kiindulva. Élve az angol építési előírások rugalmas voltával („alku tárgya” – mondják beépítési kérdésekre a helyi építészek), az épület kontúrját fölfelé növelték. Az így létrejött fordított piramis lehetővé tette, hogy a könyvtár fő területei a két felső szinten helyezkedjenek el. A két szint különbséget nagyvonalúan oldja meg a a spirális lépcső, amellyel az épületbe lépve szemben találjuk magunkat, szinte magába szippant tölcsérszerű, fölfelé táguló terével. A második szintre érve tágas térbe érkezünk, ahol szabadpolcos rendszerben, mintha csak a saját nappalinkban lennénk, válogathatunk a könyvek között. Üvegfalak mögé helyezett olvasókuckók sora biztosítja a belefeledkezést az olvasás élményébe, néhány fős csoportok közös tanulásához, csapatmunka együttes megoldásához nagyobb asztalok állnak rendelkezésre. A harmadik emeleti galérián saját vagy kölcsönzött laptoppal lehet hozzáférni a könyvtár digitális gyűjteményéhez.

Az épület közvetlenül a vadkacsákkal teli kis tó partjára épült. Bronzszínű expandált homlokzatburkolata a vízfelület apró fodrozódását imitálja. Az alkonyati homályban kiszűrődő meleg fények kandallóban lobogó tűz melegét ígérik a járókelőknek, akik közül sokan betérnek a „mindenki számára nyitott nyilvános belső térbe, ahol csodálatos dolgokat találhatsz, amit nem biztos, hogy éppen kerestél” mondja Piers Gough, a CZWG Architects egyik társtulajdonosa.

Külső képek: Szerző
Belső képek: Tim Crocker