A pályázat kiírására azért került sor, mert a Bécsben lévő temető meglévő tereit szerették volna bővíteni egy új épületrésszel, megnőtt ugyanis az igény a közönség előtt zajló tűzbebocsátási ceremóniára. Az eredeti épület a most tervezett új szárnnyal teljesedik majd ki: a pályázatban a korábbi és a most tervezett épületrész egységét kellett megtalálni, illetve az új épületrészt úgy megtervezni, hogy az mind funkciójában, mind szimbolikájában megfeleljen a modern kor elvárásainak.

A TSPC szakemberei és a pályázatban partner osztrák tervezőiroda, a Who Cares?! építészei szikár, egyszerű vonalvezetésű épületet terveztek a zöld dombra: pályázatuk a Fűdombon nyugvó sírkő címmel nyert különdíjat és pénzjutalmat. Farkas Péter, a TSPC nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgatója így nyilatkozott: „Büszkék vagyunk az eredményre, hiszen egy nagyon érzékeny témában, igen erős nemzetközi mezőnyben, jó hangulatú, magas színvonalú nemzetközi partneri együttműködés eredményeként kaptunk most különdíjat.”

A koncepció szerint az épület két fontos, de különböző teret alkot a búcsúzóknak: az úgynevezett „gondolatok terét” és a „távozó lelkek” terét. A „gondolatok tere” építészeti megoldásaival tömör belső világot képez, az élet és a halál közötti könyörtelen átmenet nélküliségét szimbolizálja – itt a gyászoló figyelme befelé irányul, hiszen ez a felkészülés tere, ahol a búcsúzó megélheti a pillanat súlyát és fájdalmát. A „távozó lelkek terében” a végső elbocsátás pillanatait ezzel szemben a lebegés és a transzparencia érzékeltetésének építészeti megoldásai segítik. Az eltávozás megélését hatalmas üvegfal szimbolikája emeli: az épület üvegfelülete átmenetes megoldással egy pontig teljesen visszatükrözi a környezetét, a krematóriumot körülölelő természeti tájat. 

A TSPC terve erős építészeti üzenet: az élet megemelt pillanatában, a szerettünktől való búcsúzáskor ne egy válaszokat adó épület legyen a búcsú tere, sokkal inkább olyan, amely utakat mutat: zártságával és nyitottságával, fényeivel, természetközeliségével, tükröződéseivel végigkísér minket a búcsúzás fázisain.

„A tervezéskor szem előtt tartottuk, hogy olyan épületet hozzunk létre, amelyben mindenki megtalálja a kérdéseit és válaszait, függetlenül attól, hogy a halálra átmenet nélküli elmúlásként, lassú alakváltásként vagy a természethez való visszatérésként gondol. Tervünk végigkíséri a felkészülést, a találkozást és az elbocsátás nehéz pillanatait is, egyszerűen, de érzékeny szimbolikával” – mondja Dr. Dienes Szabolcs, a TSPC projektvezető építésze. 

Néhány érdekesség a projektről:

• A tervet a TSPC Csoport és partnere, a Who Cares?! osztrák építésziroda együtt nyújtották be, a pályázat különdíjban és pénzjutalomban részesült. 
• A tervet a pályázat kiírója 2020. január 29-én méltatta a Bécsben megrendezett díjátadó ceremónián. 
• Az új épületrész ceremóniaszintjét a meglévő „szentély” két oldalán elhelyezett közlekedőkön keresztül érhetjük el.  Az összekötő szárnyakon át a külső átrium tér köré épített, a szertartásra történő felkészülést segítő „gondolatok terébe” érkezünk. A ceremónia helyszíneként szolgáló a „távozó lelkeknek” nevezett ceremóniatér a végfalon elhelyezett, kónuszos kávával kialakított, nagy üvegfalával kapcsolja össze a természetet és a belső tér látványát, kifejezve ezzel is az elmúlás fájdalmas érzését.
• Ahogy a nagy üvegfelületeken keresztül az épített belső feloldódik a természetben, úgy alakul át az épület külső burkolatának felületképzése is: a homlokzaton és a tetőfelületen egyaránt a meglévő épület szín- és struktúravilága – párhuzamosan haladva a ceremónia belső helyszíneivel – válik tükröződővé, illetve transzparenssé. 
• A projekt egyik látványos eleme az úgynevezett urnasétány: a tervezők az alsó szintet fűrézsűvel takarták, melyben a régi urnakert építészeti gesztusát, a landart eszközeivel képzett urnasétányt helyezték el.

Stáblista: 

• TSPC: Farkas Péter, Dienes Szabolcs DLA, Bóta Andrea
• Who Cares?!: Robin Skala, Johann Szebeni, Marcel Steinbacher