A 13. Nemzetközi Építészkongresszust 2016. március 16-án a Pesti Vigadó Dísztermében, „kultúrák találkozása” témakörben tartották meg. A kongresszust a Metszet folyóirat és Magyar Építőművészek Szövetsége közösen rendezte. Csanády Pál főszerkesztő üdvözölte az öt és félszáz megjelentet. A levezető elnöki tisztet Tima Zoltán Ybl-díjas építész vette át. Bemutatta az előadókat, majd kimentette Füleky Zsolt helyettes államtitkárt, aki az országgyűlés másnapi ülésére készült az építésügyi törvény előterjesztése kapcsán. Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke házigazdaként köszöntötte a résztvevőket. Az utóbbi két évben a Vigadóban 28 kiállítást, 60 koncertet és 30 kongresszust rendeztek. Albert Dubler, emeritus UIA elnök hangsúlyozta, hogy nagy az igény az építészetre és a folyamatos tanulásnak része a konferenciák sorozata, mint ez is. Sáros László DLA, a MÉSZ elnöke elmondta, hogy vasárnap érkezett haza Isztambulból, ahol az UIA II-es régió ülésén vett részt. Továbbította Deniz Incedayi UIA alelnök üzenetét a kongresszusnak.
A délelőtti első előadást Branczik Márta művészettörténész, a Kiscelli Múzeum Építészettörténeti Gyűjteményének vezetője „Építészeti exporttervezés a 60-as és 70-es években” címmel tartotta meg. A tervezés három formában történt: állami, vállalati és egyéni szinten. Az első exporttervezések az 1950-es években Észak-Koreában kezdődtek Zöldy Emil vezetésével. Azután három kórházat terveztek Szíriában a magyar tervezők. Ezeknek az épületeknek a mai állapotáról, sorsáról nehéz információt szerezni, de az egyik kórházat jellegzetes tömege alapján az előadó Google felvételen megtalálta. Ezután felsorolás-szerűen a fontosabb külföldi munkák: az Orontesz folyó hídja Szíriában, Conakry üveggyár Ghánában (Szabó István), pozsonyi hajókikötő, berlini toronyházak, panelos hotelek Bratislavában és Brnóban (Finta József), algíri olimpiai stadion (Azbej Sándor), iskolák Algírban, Nigériában Calabar várostervezés (Polónyi Károly), drezdai áruház, oráni műszaki főiskola, és végül egy mai példa: Sencsen kínai város kulturális központját a Zoboki-Demeter építészpáros irodája 2014-ben tervezte.
Emre Arolat török építész előadása következett. Apja, anyja építész volt. Először Isztambulban dolgoztak, majd átköltöztek Ankarába, de hét év után visszatértek Isztambulba. Arolat Isztambulban végezte el az egyetemet. 1999-ben alapította meg saját irodáját. 2005-ben 25 építésszel dolgoztak együtt, 2008-ban 100 építésszel. Ma már Londonban is van irodájuk. A szülők is velük dolgoznak. – Isztambulban két nagy projekt kivitelezése van folyamatban: óriási repülőtér épül, amely a világ legnagyobb repülőtere lesz, és az északi (3.) Boszporusz-híd, de a legnagyobb hiányosság, hogy nincsenek „mestertervek”, magyar definíció szerint: általános rendezési tervek. A jelenlegi, 11 éve uralmon lévő politikai vezetés a repülőtér irányítótornyára hirdetett nemzetközi tervpályázatot külföldi sztárépítészek meghívásával, de egyetlen török építészt sem hívott meg. A sztárépítészek toronytervei a legkülönbözőbb inspirációk alapján születtek: minaretimitáció, keringő dervis köpönyege, tulipán, sirály, hattyú, vagy valami elfajzott állat, netán pulyka, ami az ország angol nevének felel meg: turkey. Az iroda munkáiról a Rizotti Kiadó könyvet jelentetett meg. Lakópark kő és fa felhasználásával Bodrumban, a tengerparton. (A Metszet 2016/1 számában ismertetve.) Török követség Prágában, textilgyár Edirnében, nemzetközi repülőtér Dalamanban. Zorlu Center és 4 toronyház Isztambulban. Sancaklar mecset Isztambulban. Ennek az épületnek a tervezése előtt komoly vizsgálatokat végeztek az imádság lényegéről. A Koránban sehol sincs utalás arra, hogy kell kinézni egy mecsetnek? Az imahelyet teljesen új megfogalmazásban tervezték meg a föld alá. A természetes fény a réseken, nyílásokon át hatol le a mélybe. A fényhatásokkal valóban az elmélyedésre koncentráltak. A mihráb-fülke és a minbar modern kialakítású. A minaret szerepét egy vertikális tömb veszi át. A külső megközelítés a bejárathoz amfiteátrális lépcsőkön történik. A nagyterem vasbeton födémén a rajzolat a topográfiai rétegvonalakat követi. A mecsethez étkezőbár is tartozik, a tetejét benőtte a fű – néha egy-egy tehén is ott legel. Az imahely a tájba rejtőzött.
Kerekasztal-beszélgetés következett három, Magyarországon élő és alkotó külhoni építésszel: Anthony Gall, Oliver Sales és Dick Sikkes. A beszélgetést házigazdaként angol nyelven Wesselényi-Garay Andor vezette. A résztvevők először röviden bemutatkoztak. Anthony Gall Ausztráliából jött Magyarországra. Kezdetben festőként dolgozott. Majd Kós Károlyról írt könyvet. Erdélyben, a Gyilkos-tónál tervezett kápolnát, Tokajban borászatot, Veszprémben egy mozi átalakítását végezte. Ezek mind megvalósultak. Utóbbit a Metszet 2016/1 száma közölte. Felesége magyar. Oliver Sales Nagybritanniából nagy elhatározással mindenét eladva öt nap alatt költözött Budapestre. Felesége Ivány Inke, magyar építész. Nem sztárnak, hanem kis építésznek tartja magát. Apró ház-modelleket készített fából, műanyagból, amit sorban kirakott az előadói pulpitusra. Szerinte Magyarországon a mesteremberek kiváló munkát végeznek. Feleségével a Duna-parti Olimpiai parkot tervezte. (Metszet 2016/1) Dick Sikkes Hollandiából hármuk közül a legidősebb, 40 év praxissal a háta mögött. Pannonhalmára készített látogatóközpontot. A parkolókat a horizontális tömegű épület alatt helyezték el. (Metszet 2016/1) A bemutatkozások után a résztvevők kérdésekre válaszoltak. Gall Hamvas Béla: A bor filozófiája c. írásáról beszélt lelkesen, ami az angol fordításban nem érthető. Ezért jött vissza Magyarországra, mert bizonyos dolgokat itt lehet megérteni. – Van egyáltalán ilyen érthetetlen dolog Ausztráliában? – vetett közbe kérdést a vitavezető. A krikett, ezt csak ők értik, mondta Sales. (Ezen a kijelentésen a közönség nagyot derült.) Sikkes azt tanácsolta a fiatal magyar építészeknek, hogy menjenek külföldre, szerezzenek tapasztalatokat, utazzanak bátran. A kommunikációt nagyon fontosnak tartotta. Ezen kívül megemlítette, hogy a korábbi magyar exporttervezéshez hasonlóan jó lenne, ha a magyar tervezők többet terveznének külföldre.
Louisa Hutton angol, de Berlinben dolgozik. Társa német: Matthias Sauerbruch. Öt projektet mutatott be. Berlinben az Axel Springer nagy média cég székháza 1957-ben a berlini fal közelében épült meg. Korábban egy szokványos, négyzetes toronyház volt egy lepény nyomdaépület mellett. A vertikális részhez egy ívesen hajlított, keskeny tömeget társítottak, amelynek külső felületén különféle árnyalatú vörös árnyékolókat helyeztek el. Ezeket az irodákban dolgozók tudják szabályozni, ezért a homlokzat mindig a bent tartózkodók klimatikus érzése alapján változik, módosul. Ha nagyon süt a nap, sokan elhúzzák a ponyvát, így az épület erősen vörösben játszik. Ellenkező esetben a kékes üvegfelületek dominálnak. A jó megvilágítási értékek az áramellátás csökkentését tették lehetővé. A természetes szellőzés különlegesen megoldott. Az elhasznált levegő a kétrétegű klímahomlokzatban áramlik fel a magasba. Az épületre párbeszédként Kelet-Berlinben négy pár kék magasház épült. – A 2. projekt a Szövetségi Környezetvédelmi Iroda Dessauban. A jó megközelítés érdekében az irodát a vasútállomás közelébe telepítették. Mérete: 800 főre, egy személy 12,25 m2-es irodát igényel. A sématervet egyenes csíkba fejtették, majd a tervezés során kígyóként feltekerték. A feltekert kígyó közötti átriumot üvegtetővel fedték be. Közös könyvtárat és éttermet is létesítettek, amelyet külső vendégek is látogathatnak. Az egész tervezési terület barna ipari övezetből alakult át. Az épület alatt több kilométer hosszú csatornát létesítettek a levegő temperálására, télen melegítve, nyáron hűtve azt. – Münchenben egy biztosító társaság egy szokványos, derékszögű, szürke homlokzatú épülettömböt vásárolt meg. Ezt kellett a megbízó igényének megfelelően derűsebbre átalakítani. A homlokzatokat ívessé tették, és színes elemekkel díszítették, amelyek bizonyos nézetben uralkodóvá válnak, oldalanként piros-sárga-zöld-kék színekben. – Branhorst Múzeum (Metszet 2011/2) szintén Münchenben a dinamikus polikrómia példája a homlokzatra helyezett színes kerámiapálcikákkal kialakítva, amelyek távolról bézs színű burkolatszínné olvadnak össze. Közelebbről azonban az egyes elemek jól érvényesülnek, amelyeket egy finn képzőművész készített. – Franciaországban Boulogne-Billancourt város Renault gyárkomplexumán belül egy épületet a kinetika alkalmazásával terveztek meg. – A kölni Emánuel evangélikus templomot és közösségi házat, mint 2015. év legjobb német épületét, a Metszet 2016/1 száma bemutatta.
Ebédszünet után folytatódtak az előadások. Tima Zoltán levezető elnök úgy jellemezte a madridi Nieto Sobejano Arquitectos iroda munkásságát, hogy világszínvonal hagyományos építészeti eszközökkel. A Kossuth téri látogatóközpont tervezése kapcsán a legközelebbi, grazi földalatti létesítményüket kereste fel tapasztalatszerzés céljából. – Enrique Sobejano ismertését azzal kezdte: Néha kissé hátra kell lépni, hogy jobban lássák, építészetüknek mi a mozgató rugója? Bolognában 80 modellt mutattak be. Granadában földalatti múzeum az arab emlékeket gyűjti össze. Lugoban (Spanyolország) egy római torony maradványából alakították ki az emlékhelyet. A grazi földalatti létesítmény mellett a tetőalakzatok kialakítása is érdekes tervezési feladatuk. Munkáikat felsorolva: Halle/Saale, Las Palmas – kastélyok. Valladolid, San Sebastian – kulturális központok. Madrid piac és könyvtár. Córdoba, Kortárs Művészeti Központ. (Metszet 2015/1 szám.) Laulasmaa, Észt Arvo Pärt központ (Metszet 2016/1). Marrakesh, Művészeti Központ háromszögű területre. München Karlstor téri hotel átalakítása – ez egy unalmas homlokzatú épület volt. Ezért köztes terekre bontották egy függőleges hézag két oldalán felül-alul aszimmetrikusan kitüremkedő, kisebb-nagyobb öblökkel. Már messziről feltűnik a jellegzetesre átalakított homlokzatú szálloda. A bristoli kórház a város legrondább épülete volt, ennek homlokzatát felhasították és a síkból kibillentették. Guangzhou kulturális központ. Kiindulási alap egy négyszögletes kínai kerámia váza. Felső bevilágító nyílással egy konténert terveztek és 3x3 egységet helyeztek el egymás mellett. A földszintről felemelve 45 m fesztávú hidat alakítottak ki. A 3x3-as tagolás Kínában az írásoktatás eszköze, a kínai írásjeleket tanító sablon. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy tervük díjnyertes lett.
Stefano Baroffio az OMA (Office for Metropolitan Architecture) céget képviselte Rotterdamból. A cég 1975-ben alakult meg. Ma már az egész világon vannak irodái: New York, Dubai, Bombay, Hong Kong, Peking 300 alkalmazottal 47 nemzetből. (Az előadó maga olasz származású.) Nagyon fontosnak tartják az ügyféllel való párbeszédet. Az OMA-nak létezik egy tükör cége AMO néven a kutatásokra. Az EU témakörében készítettek egy kiállítást, amelyet bemutattak Brüsszelben, Münchenben és Bécsben. A kiállításon nem csak a csúcsépítészet alkotásait ismertetik, de az ezeket építő vendégmunkások szociális helyzetét is. Foglalkoznak az Európai Unió zászlóival és egy színes vonalkódhoz hasonlóan megtervezték az EU közös zászlaját, keskenyebb és szélesebb színes sávokból. Különösen kiemelt feladatként kezelik a műemlékek megóvását változatlanul vagy restaurálva. Érdekes emlék a Ruhr-vidéken egy bánya, szénfelvonó és gyárépület. Velencében a Canal Grande partján, a Rialto-híd közelében a Palazzo dei Tedeschi (német palota) megóvását a belső zártudvar tetejét beüvegezve képzelik el. – Moszkvában a Múzeumgarázst az iroda vezetője, Rem Koolhaas tervezte (Metszet 2016/1 szám). A Prada cég termékeit bemutató tereket az egész világon készítik Párizsban és Szöulban, egy 6 hónapig fennállott pavilont, amelyet négy autódaru forgatott más és más oldalára. A Taipei színház alatt piacot létesítettek. A színházat 3 nézőtérrel tervezték 800+1500 főre, összenyitva 2300 főre, 100 m hosszú színpaddal. Az épület 2016. év végére készül el. A szirakuzai szabadtéri színházat nagyméretű, magasban haladó körsétány veszi körül. A közepén kör alakú színpad foglal helyet. A sétány és a színpad közötti gyűrűrészen fix ülőhelyek sorakoznak. A gyűrű egyik oldalán egy kisebb, kör alakú nézőtér mobilan körbe fordulhat. Az iroda munkáiról információhoz juthatunk a www.oma.com honlapon.
A kávészünetben a „Magyar értékek Kínában” című, 25 perces rövidfilmet vetítették. A film három téma köré csoportosul: 1. Hudec László építészeti emlékeinek felkutatása Sanghajban. 2. Robert Capa fotódokumentációinak szerepe Thaierzhang kínai császárváros felújításában. 3. Zoboki-Demeter építésziroda tervei alapján megvalósult sencseni kulturális központ. A filmet a V4 Építészeti Alapítvány készítette, az EMMI és az NKA támogatta. Rendező-operatőr: Szabó Mihály. Producer: Kálmán Ernő, V4 Alapítvány elnöke. Szerkesztő-riporter: Csontos János. A film 2016-ban készült.
A szünet elteltével díjátadás következett. Timon Kálmán Aranydiplomás építészmérnök, a díj alapítója átadta a Sivatagi Kőrózsa Díjat, amelyet 2016-ban Losonczi Áron feltaláló, építészmérnök érdemelt ki a Litracon fényáteresztő beton feltalálásáért és 2006-ban – tíz évvel ezelőtt – Pécsett, a Cella Septichora rekonstrukciójánál első hazai alkalmazásáért.
A közönség által a legjobban várt esemény a japán SAANA tokiói iroda építészeinek előadása volt. Kazuyo Sejima és Ryue Nishizawa japán építészekre azért is volt kíváncsi a népes hallgatóság, mert a budapesti Városligetben a Magyar Nemzeti Galéria és Ludwig Múzeum együttes programjára meghirdetett nemzetközi tervpályázatot az ő tervük nyerte meg, halmozódó tetőkkel gazdag projektjükkel. Elsőként a lausannei egyetemi kampusz könyvtárát ismertették. Ez a minta jól reprezentálta tipikus épületmegformálásukat. A téglalap alapterületű, 80 m élhosszúságú, lyukas födém alatt többféle funkció talált helyet. A vasbeton födém padló topográfiailag hullámzik, dombokat és völgyeket alkot. Ritkásan álló, valószínűtlenül pálcikavékonyságú oszlopok emelik a nagy kiterjedésű, vékony síklemez-födémet, oldalt magas, íves üvegtáblák zárták a teret. – Inujima kis japán szigeten, amelynek lakossága rohamosan csökken, a falusi házak megüresednek. Az építészek ezekből válogattak és alakítottak ki múzeumi helyeket. A pavilonok kőfalon általában faszerkezetűek. De készítettek egy gyűrű alakú transzparens pavilont plexiüvegből, ahol a rá kasírozott virágos képek mellett ki lehet látni a faluképre. – Párizs melletti kis bányászvároskában létesítettek múzeumot, egymáshoz kapcsolódó, téglány alakú, hat pavilont terveztek és a szobroknak posztamenseket helyeztek bele. A szénbányászat már megszűnt. – Egy connecticuti farmon, New Canaanben hitéleti és rekreációs központot hoztak létre. A dimbes-dombos vidéken felállított nyolc pavilont egy kígyózó tetővel kötötték össze. A gyülekezeti terem a „kígyó” egyik végén helyezkedik el, a másik végén a süllyesztett tornaterem foglal helyet a kosárlabda pályának. Utolsó példaként a Sidney-i galériát mutatták a tenger partján. Befejezésül a városligeti projekt átdolgozott változatát elemezték.
A kongresszus záró előadásaként Fehérváry Rudolf a helyszínt, a Vigadó épületét mutatta be. Az első Redoute-ot 1832-ben klasszicista stílusban Pollack Mihály építette. A magyar országgyűlés 1848-ban itt ülésezett, ezért Hentzi tábornok a budai várból 1849-ben rommá lőtte. 1857-ben Feszl Frigyes nyerte a tervpályázatot az új épület építésére, mely 1865-re megépült. A magyar nemzeti romantikus építészet legszebb darabja, Feszl főműve lett. Testvére, Feszl Ágoston Pest városának tanácsnoka volt. Arany János lapja, „A koszorú” bírálta az épület esztétikai megjelenését. Legszigorúbb kritikusa azonban Teophil Hansen bécsi építész volt, aki „kikristályosodott csárdásnak” nevezte. A nyelvújítók számos elnevezést találtak rá: Búfúdda, Üdvlelés, Bájlak. Végülis a Vigardából Vigadóvá egyszerűsödött név maradt meg. Hangversenyek, amelyeket neves zeneszerzők tartottak itt: Liszt, Erkel, Brahms. Fontos események színhelye volt: 1867-ben II. Ferenc József koronázási bankettjét tartották a Vigadóban. Itt írták alá Pest, Buda és Óbuda egyesülésének okiratát. Mind az I., mind a II. világháború idején súlyosan megsérült. Határozatot hoztak lebontásáról. Szerencsére nem hajtották végre. 1968-1980 között állagmegóvást végeztek rajta. 2004-2013 között felújították. A behúzott födémeket ki kellett bontani. Az épület közepén hatalmas lyuk éktelenkedett, a kidőlés ellen a külső falakat acél gerendavázzal rögzítették. A Díszterem nagy magasságát a hátsó traktusban két szinttel használták ki. A Díszterem fölött a padlástérben 500 m2-es kiállító termet létesítettek, felső egyedi megvilágító nyílásokkal. Az akadálymentesítést a lépcső miatt itt felvonóval kellett megoldani. A korábbi akusztikai problémákat kiküszöbölték. A folyosón látható, magyar és angol nyelvű tablókon az akusztikai tervezést és eredményeit dokumentálták. Vezető akusztikus tervező: Kotschy András.
A belsőépítészeti kialakítást Gothárd Erzsébet ismertette, aki a 2013. Az Év Belsőépítésze díjat ezért a munkájáért nyerte el. Kiemelte, hogy a díszteremben a pasztell színezés az eredetihez igen közel álló. A mennyezet közepén, a magyar címer körül apró nyílású rácsokkal biztosították a szellőzést, de a padlószintről ez egyáltalán nem vehető észre. A díszlépcsőházban Az Árgyélus királyfi főfreskót Than Mór festette. Lotz Károly freskója itt kisebb méretű. A mennyezeten szereplő színes üvegkupolát – a tervezők nagyon remélik, hogy egy új megbízás alapján méltóbbra cserélik majd. Az előadások után a két tervező az épület helyiségeinek bemutatására sétát vezetett a leglelkesebb nézőknek.
A szünetekben a közönség az előcsarnokban a tucatnyi termékgyártó standjain az új építőanyagokat és eszközöket tanulmányozhatta. A főszponzor a Canon volt. A kiemelt támogatók: Rigips, Caparol, Hörmann, Magyar Rézpiaci Központ, támogatók még: Dirickx, Internorm, KÉSZ, Creaton Tonality, Autodesk, Prefa, Alukönigstahl, Westerwälder Elektro Osmose Müller. A kongresszust az MMA és az NKA támogatta.
A 13. Nemzetközi Építészkongresszus – az előzőkhöz hasonlóan – rendkívül sikeres volt. A Metszet folyóirat szerkesztőségi munkatársai nagy rutinnal szervezték és bonyolították le a rendezvényt. Várjuk a következő évi kongresszust, amely a hazai építésztársadalom legnagyobb közéleti eseménye.
Timon Kálmán
Summary
International Convention of Architecture – for the thirteenth time
Meeting cultures
The Publisher House of the architectural periodical METSZET have arranged its spring international convention of architecture March 16, 2016 for the thirteenth time. The Association of Hungarian Architects (AHA) was the associate organizer of the event. About 550 architects have registered on the Convention. The venue was at Budapest Vigadó ceremonial hall. The theme was meeting cultures. György Fekete, the president of Hungarian Art Academy as master of the house said that in the last two years in Vigadó was arranged 28 expositions, 60 concerts and 30 congresses. Albert Dubler immediate past president of UIA has greeted the participants of the convention. Zoltán Tima was the chair of the event.
Márta Branczik art historian had lecture about exportdesign of the sixties ang seventies. Andor Wesselényi-Garay had leaded a round table discussion with three foreign architects who live and wor in Hungary: Anthony Gall (Australia), Oliver Sales (GB) and Dick Sikkes (the Netherlands). Many invited foreign architects have presented own projects with high class projection: Emre Arolat (Istanbul), Louisa Hutton (Sauerbruch Hutton, Berlin) Enrique Sobejano (Nieto Sobejano, Madrid), Stefano Boraffio (OMA, Rotterdam) Kazuyo Sejima, Ryue Hishizawa (SANAA, Tokyo).
In the afternoon coffeebreak had show the shortmotion with title „Hungarian values in China” about houses in Sanghai of László Hudec Hungarian architect, the photos of Robert Capa Hungarian cameraman that reconstructed of Chinese emperor city Thaierzhang, and the Cultural Centre in the city Schenzen that had projected Zoboki-Demeter Hungarian architects.
Rudolf Fehérváry architect and Erzsébet Gothárd designer lectured about the venue, than had show the building. The main sponsor of the congress was Canon. For the participants the International Convention of Architecture, Budapest in 2016 was useful and succesful. We are looking forward the next international convention of Architecture in the year 2017.