Előző két írásomban (cikk 1, cikk 2) minden magyar segítségét kértem a váci vasútállomás történelmi épületeinek megmentéséhez – továbbra is ezt kérem, míg nem késő, míg még állnak az épületek.
Nem tudom, pontosan kikhez jutottak el korábbi felhívásaim, de úgy tűnik, akiknek szívügye és/vagy megértik mi a tét, azok nemigen tudnak érdemben segíteni, akiknek meg nem, azok amúgy sem segítenek, és vannak még a közömbösök, illetve akiknek más fontosabb dolguk (is) van.
Viszont dr. Szaló Péter helyettes államtitkár, Nagy Ervin országos főépítész, dr. Orosz Bálint főosztályvezető és Sarkadi Márton építész uraknak a BM-be hetekkel ezelőtt külön-külön tájékoztató anyagokat küldtem, többükkel beszéltem is, eddig minden eredmény nélkül, legalábbis nem tájékoztattak róla (no comment).
A NIF projektje: az állomás épületei – a helyi védett felvételi-, pályafenntartási- és laktanyaépület kivételével – bontásra ítéltek, a ~300 férőhelyes P+R parkolós, perontetős, le-följárós, liftes új állomás kialakítása érdekében, és épül egy új nagy üzemépület. (Megjegyzés: a meglévő épületekben simán elhelyezhetők az új üzemi funkciók.)
A NIF álláspontja: jogerős építési és bontási engedéllyel rendelkeznek, a projekt pályáztatás alatt van, és bárminemű változtatás, módosítás költséget emel, határidőt tol és akadályozza, gátolja a beruházást. Ezért tulajdonképp semmiféle kompromisszumra nem hajlandók. (Megjegyzés: egyszerűbb, olcsóbb tervet módosítani, mint elbontott épületek helyett új(ak)at építeni, a nemzetvagyon herdálásáról és egyebekről nem is szólva.)
Javaslatom: minimális tervmódosítással – ésszerű kompromisszummal – megmenthetők az épületek. Az áruraktárba metsző új perontető visszahelyezendő az eredeti helyére. A váltótornyot elkerülné az új sínpálya. A többi épület csak parkolót érint, így minimális módosítással menthető. A mozdonyszín kiegészítve helyi vasúttörténeti kiállítás lenne, méltó emléket állítva a magyar vasúttörténetnek (az állomáson álló gőzmozdonyt is megmentve). Az épületek állagvédelme kitelne a megsemmisítésükre szánt összegből. Hasznosításukra, helyreállításukra pályázatot lehetne kiírni.
A Szentendrei Skanzen munkatársaival egy hónapja bejártuk az állomás megmentendő épületeit. Nekik a nagy áruraktár kellene csarnoknak, amennyiben aláférnek a vasúti szerelvények. Sajnos azóta nem jelentkeztek.
A polgármester úr – nem tudom milyen meggondolásból, vagy ráhatásra – kihátrált az ügyből (az első írásom lekerült, a második meg fel sem került a város honlapjára). Ezért március elsejével lemondtam főépítészi hivatalomról. Így a mentési akciót magánzóként folytatom.
Úgy tűnik a bontásban érdekeltek, és akiknek módjukban állna megakadályozni a bontást, egyaránt kivárnak, elvégre az idő nekik dolgozik… „A múltat végképp eltörölni” jelmondat és hatása pedig tovább pusztít.

Budapest, 2013. 03. 11. Rainer Péter építész, volt MÁVTI-s tervező