Az emlékmű pályázati kiírásánál kívánalom volt, hogy a fiatalokat is meg kell szólítania, akiknek nincs különösebb érzelmi kötődése az 1956-os forradalomhoz. További elvárás volt, hogy ne csupán egy egyszerű szobor legyen, aminek hatása elveszne a körtér rohanásában – mondta el Szabó Levente Pro Architectura-díjas építész a Rádió Orienten.

A Móricz Zsigmond Körtér nem csak az 56-os forradalom eseményeiben, hanem a mai emberek életében is központi szerepet játszik. Míg 1956-ban sok eseménynek volt fontos centruma a tér, addig ma az emberek többsége csak átrohan rajta. A forradalom hatvanadik évfordulójának apropójából egy új emlékmű felavatására kerül majd sor 2016. október 23-án. Ennek megtervezésére pályázatot írt ki az önkormányzat, a zsűrizést pedig építészek, szobrászok, tájépítészek végezték.

Nagyon fontos kritérium volt, hogy az emlékmű minden réteget megszólítson, és be tudjon épülni a körtér mozgalmas életébe, illetve, hogy 'egyéb módon beszéljen, mint egy egyszerű szobor' – mondta el Szabó Levente építész, a zsűri tagja. A másik, amiben még megkötötték a pályázók kezét, a helyszín volt. Rengeteg formabontó ötlet érkezett be a pályázatra, összesen 35 pályaművet kellett elbírálnia a szakmai zsűrinek – tette hozzá.

Négy kiválasztott pályaműben volt valami olyan különlegesség, ami izgalmassá tette az ötletet. A negyedik helyezés egy földbe vájt piramis alakú mélyedésként képzelte el az emlékművet, aminek a tégláin a kerületben elesett katonák neve szerepel, ez hő hatására átalakult volna. A harmadik helyezett 1956-os emléktárgyak gyűjtését tervezte el a kerületben, amelyeket egy vitrinben elhelyezve lehetett volna megtekinteni. A második helyezett a gomba épület körüli kockakő elemek közé fúratott fémekre írathatták volna, hogy mit gondol a forradalomról. Szabó Levente zsűritag hozzátette: ez az utóbbi emlékmű nem készült volna el a hatvanadik évfordulóra, hanem az évek során folyamatosan gyarapodott volna.

A győztes pályaműre már a zsűrizés elején majdnem mindenki felkapta a fejét – emlékezett vissza a bíráló. A koncepció két fontos dologra épült. Az első az emberek viselkedésére való utalás volt: az emberek egy nagy esőben, viharban mind ugyanúgy kezdenek el viselkedni: esernyőt bontogatnak, pocsolyákat ugrálnak át. A másik pedig, hogy a gomba épülete az akkori harcok központja volt, és a tervezők is ezt használták fel.

A győztes terv kigondolója egy építészpáros, Pelle Zita és Balázs Marcell építészek. A tervek szerint a Gomba körül egy közel 100 méter kerületű betonsávot alakítanak ki a földön, amelybe a forradalomra utaló szöveget írnak. A csavar benne az, hogy ez száraz időben alig, vagy egyáltalán nem is lesz olvasható, míg nedvesség hatására, így esőben, zivatarban drámai erővel kirajzolódnak majd a szavak – mondta el Szabó Levente építész.

Forrás: orientpress.hu

Az kövezetben kirajzolódó idézet Örkény István Galambok című művéből így szól:

"A fecske röptét nem lehet előre látni, de szinte a levegőbe tudom rajzolni a pesti utcák galambjainak röppályáját, ahogy fölrebbentek egy robogó autóbusz elől. Először szelíd félkörben ellibbentek a jármű útjából, aztán ugyanilyen szelíd ívben fölfelé szálltak s végül megtelepültek a házfal egy kiugró párkányán. Most ugyan hiába próbálnám röptüket a levegőbe írni. A galambok nem lelnek egy tenyérnyi biztonságot, ahol megpihennének. Röpdösnek, kavarognak, cikáznak összevissza, mint egy őrült agyvelejében a gondolatok. Mélységes szánalom fog el. Talán ők az egyetlen élőlények ebben a városban, akiknek a forradalom éppolyan értelmetlen és félelmetes, mint egy égiháború."