A múzeumot Balázs Dénes földrajztudós alapította a Mógor Béla érdi tanácselnök által felajánlott klasszicista épületben, az egykori Pelikán Vendégfogadóban.
Helyszín: A Budai út 4. szám alatti egykori kastély földszintes, klasszicista épület, amely a Pest környéki, közepes nagyságú kúriák közül harmonikus megjelenésével, szép arányaival emelkedik ki.
Az épület története: A Budáról Székesfehérvárra vezető, forgalmas kereskedelmi út mellett, herceg Batthyány Fülöp birtokán 1820-1840 között épült fel a vendégfogadó. A Batthyány család címerállata a pelikán volt, innen eredhet a Pelikán Vendégfogadó elnevezése. Az épület tervezőjének neve nem ismert, de a ház építőművészeti kvalitásai alapján a szakértők Hild Józsefre gondolnak. Az 1848-1849-es magyar szabadságharc idején osztrák tábornoki főhadiszállás volt. Az 1849. január 3-án lezajlott érdi csatában elesett katonákat a vendégfogadó előtti, mai nevén Szabadság téren temették el. A Pelikán Fogadóról, illetve postakocsi állomásról Batthyány Fülöp herceg érdi uradalmára készíttetett, Wajthay Ferenc által megrajzolt épületfelmérés az 1846-os topográfia része, amit Szelistei Nagy László az Országos Szécsényi Könyvtárban a 2000-es évek elején fedezett fel. A ház tágassága révén átutazók és vendégek is megszállhattak benne. 1871 februárjában a báró Eötvös József koporsóját kísérő gyászmenet tagjai – útban Ercsi felé – itt töltötték az éjszakát. 1876-ban Sina Simon leánya, Anasztázia örökölte az érdi uradalmat, s vele együtt a fogadót is, melyet kúriává alakítottak át. Sina Anasztáziát a német származású Wimpffen Viktor gróf vette feleségül, innen származik a Wimpffen-kúria elnevezés. Minden bizonnyal a Wimpffen család Magyarországon tartózkodó tagjai és a birtok tiszttartói laktak itt. A főépület hossztengelyére merőlegesen, az udvari oldalon kiugró középrizalittal szemben álló egykor kocsiszínben 1923-tól a Szent István Polgári Fiúiskola működött. A főépületet egy időben tanácsházaként használták. 1983 óta a Magyar Földrajzi Múzeum székhelye. A funkcióváltozások következtében belsejét többször átalakították. Érd 1979-ben vált várossá, ezzel elvesztette a nem túl megtisztelő „Európa legnagyobb faluja” címet. Mógor Béla érdi tanácselnök felismerte a változás lehetőségét, s egy országos jelentőségű intézmény alapítását támogatta. Érd 2008-ban megyei jogú várossá lépett elő. Ma, 2023-ban a lakosság lélekszáma 72 000 fő.
Az épület leírása: A hosszanti téglány alakú, földszintes épület hossza 68 méter, szélessége 14 méter, magassága mintegy 6 méter. Kontyolt nyeregtető zárja piros színű hódfarkú cserépfedéssel. Homlokzata a térré szélesedő Budai útra tekint. Beosztása: három, kismértékben kiemelkedő, két sarok- és egy középrizalittal. Nyílásrendje: 1-4-3-5-1 axis, vagyis a homlokzat nem teljesen szimmetrikus. A két szélső rizalitot páros függőleges falsávok, pilaszterek keretezik. Az ablakok három részesek, amelyeket vízszintes könyöklő- és szemöldökpárkányok fognak egységbe, ezeken félköríves lunetták ülnek. Az ablakok álló téglalap alakúak. A két szélső egyszárnyú, a középső kétszárnyú. Az alsó szárnyak két üvegszemből állnak, a felső szárnyak egy szemből. A rizalitok közötti falfelületek 4, illetve 5 ablaka kétszárnyú. A középrizalitot páros függőleges falsávok tagolják. A rizalitot magas, üres timpanon koronázza, amelynek egyetlen dísze a rézdomborított koronás magyar címer. A három nyílásból a középkapu két oldalán egy-egy kétszárnyú ablak foglal helyet. A nyílásokat a szemöldök párkányon félköríves lunetták díszítik. A homlokzat függőlegesen hármas tagolású: alul vörös lábazat, felette fehér falfelület és legfelül frízszerű, fehér képszék a homlokzat teljes szélességében, amelyen a középrizalit szakaszán az intézmény neve: „MAGYAR FÖLDRAJZI MÚZEUM” klasszikus nagy betűkkel olvasható. A tetőn a timpanon két oldalán 4-4 tetőablak helyezkedik el. A tetőgerincet 2, illetve 3, egy füstnyílású kémény töri át. Az épület végfalain 2-2 kétszárnyú ablak nyílik. Az udvari homlokzatot közepén erőteljesen kiugró rizalit határozza meg, szélről két szögletes pillérrel, közbül két kerek oszloppal. Kétoldalt az oldalfolyosót megvilágító 6, illetve 7 háromrészes ablak sorjázik, amiket a nyitott tornácon később helyeztek el. Az udvaron a főépület kiugró középrizalitjával szemben, arra merőlegesen egy melléképület áll, szintén téglány alakú, csak annál rövidebb, kontyolt nyeregtetővel, hódfarkú cserépfedéssel. Az épület belső végén kétablakos terem található, a további részen öt szegmensíves boltozató árkád húzódik. Ez volt egykor a kocsiszín.
A szoborpark. A múzeum kertjében, amit 2000-2001-ben újítottak fel, tizenkét magyar földrajzi felfedező szobrát állították fel. Elsőként Kőrösi Csoma Sándor (1784-1842) egészalakos, nagyméretű kőszobrát, Antal Károly (1909-1994) Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászművész alkotását. Kőrösi Csoma saját szavaival „székely-magyar Erdélyből”, nyelvtudós, könyvtáros, a tibetológia megalapítója, a tibeti-angol szótár megalkotója volt. Szkander bég álnéven négy évig vándorolt Ázsia sivatagai és hegyei között Indiába.1823-ban egy évig Zanglában dolgozott egy buddhista kolostor 3×3 méteres, fűtés nélküli, hideg cellájában Szangje Puncog, majd Kunga Csöleg láma segítségével. Fő eledele a jakvajas tea volt árpával. Elkészült Tibet történelme, földrajza és irodalma feldolgozásával, összeállított egy 30 000 szóból álló szójegyzéket. Ezután Kanamban folytatta működését három és fél éven át. A tibeti-angol szótárat Kalkuttában adták ki 500-500 példányban, amelyből 50-50 példányt hazaküldött. Kalkuttában öt évet töltött könyvtárosként. Már 20 nyelven írt, olvasott. A Magyar Tudós Társaság levelező tagjává, a Bengáli Ázsiai Társaság tiszteletbeli tagjává választotta. Eredeti céljának megfelelően a magyar őshazát kereste. 1842-ben Tibet fővárosába, Lhaszába készült. Március 24-én maláriásan Dardzsilingbe érkezett. Magas láz kínozta. Április 11-én hajnali 5 órakor befejezte földi pályafutását. A Himalája 3. legnagyobb csúcsa, a Kancsendzönga árnyékában helyezték örök nyugalomra.
A kőszobor zárt zarándokruhában, széles övvel, kámzsával, csizmában ábrázolja a nagy magyar tudóst, bal kezében melléhez szorítva fő művét, a tibeti-angol szótárat tartja. A szobor négy évtizedig, 1954-1983 között Berkei János kőbányai kőfaragó mester sírkőtelepén szunnyadt, míg végre 1984-ben, Kőrösi Csoma születésének 200. évfordulóján, Érden a szoborparkban felállították.
Vele szemben 1999-ben állították fel Balázs Dénesnek (1924-1994), a múzeum alapítójának szintén egészalakos, de kisebb méretű, bronzba öntött szobrát, amely egy sziklatömbre lépően, hátizsákkal, nyakában fényképezőgépével mutatja a karsztkutató földrajztudóst, világutazót, száz ismeretterjesztő mű szerzőjét. Új barlangot fedezett fel az aggteleki karszton. A szobrot Domonkos Béla (1934-2004) érdi szobrászművész készítette, és Balázs Dénes halála 5. évfordulóján állították fel.
Domonkos Béla igen termékeny alkotó volt, több mint 400 szobrot készített, melyből számos köztéri alkotás. Domonkos Béla további tíz mellszobra az érdi múzeumi szoborparkban közadakozásból valósult meg, felállításuk sorrendjében: 1989. Teleki Sámuel, 1990. Stein Aurél, 1991. Baktay Ervin, 1992. Déchy Mór, 1993. Teleki Pál, 1993. Prinz Gyula, 1994. Reguly Antal, 1995. Almásy László, 2005. Sáska László, 2007. Vámbéry Ármin. A büsztök betonhasáb posztamenseken állnak, vörösréz feliratos táblákkal. A táblákon a geográfus neve, születési és halálozási időpontja, valamint foglalkozási megnevezései szerepelnek.
Gróf Teleki Sámuel (1845-1916) afrikanista, fotográfus. A mellszobor kalapban ábrázolja a markáns bajuszú, szakállas Afrika-kutatót. Kenya északi részére indult első európai expedíció vezetője. Ő fedezte fel és nevezte el (Rudolf trónörökösről) a Rudolf tavat és (Rudolf feleségéről, Stefánia belga hercegnőről) a Stefánia tavat. Kenyában felfedezett egy működő tűzhányót, amit Teleki vulkánnak nevezett el, és ma is így hívják.
Stein Aurél (1862-1943). A mellszobor kihajtott gallérú ingben, nyakkendővel, mellényben, zakóban mutatja a bajszos orientalistát. Zsidó családban született. Brit alattvalóként lett világhírű utazó, Kelet-kutató, nyelvész, régész, az MTA tiszteletbeli tagja. Három sikeres expedíciót vezetett Belső-Ázsiába. Elsőként a Takla-Makán sivatag romvárosait tárta fel. Másodikként a Góbi sivatagban a dunhuangi Ezer Buddha barlangtemplomokban hatalmas kézirat-gyűjteményt talált. Ezeket a British Múzeum őrzi. Harmadik útja Kelet-Iránba vezetett.
Baktay Ervin (1890-1963) A mellszobor ingben, nyakkendővel és zakóban jeleníti meg India tudós kutatóját. Szintén zsidó származású volt, akit 1925-ig Gottesmannak hívtak. Festőművész, művészettörténész, orientalista, asztrológus, író, műfordítóként tevékenykedett. Indiában tanulmányozta az ottani vallásokat és kultúrát. Felkutatta Kőrösi Csoma egykori tartózkodási helyeit és emlékeit. Egyike volt annak a 17 neves személynek, akiket 1937-ben meghívtak Indiába Gautama Buddha születésének 2500. évfordulóján rendezett ünnepségsorozatra.
Déchy Mór (1851-1917) A mellszobor alacsony kucsmában, széles gallérú télikabátban ábrázolja a Kaukázus jellegzetes bajuszú magyar feltáróját. Utazó, geográfus, földrajzi felfedező, az MTA tagja. Megmászta a hegység legmagasabb csúcsát, az 5642 méteres Elbruszt, a svájci Alpokban a Matterhornt és a Mont Blancot. Fő műve, a Kaukázus leírása 1907-ben jelent meg.
Gróf Teleki Pál (1879-1941) A büszt díszes bocskai öltönyben mutatja a szemüveges, bajszos kartográfus földrajztudóst. Tanár, politikus, külügyminiszter, majd Magyarország miniszterelnöke 1920-tól 1921-ig, az MTA tagja. A trianoni békediktátum idején elkészítette az ún. vörös térképet, amely Magyarország 1910-es népességének nemzetiségek szerinti megoszlását mutatja be, s a vörös szín a magyar nemzetiséget jelenti. Az ország főcserkésze volt, részt vett az 1933-as Dzsemborin, Cserkész Világtalálkozón. Másodszor 1939-től 1941-ben bekövetkezett öngyilkosságáig volt az ország miniszterelnöke. Sírja a máriabesnyői temetőben van.
Prinz Gyula (1882-1973) A mellszobor ingben, nyakkendővel, zakóban jeleníti meg a Tien San kutatóját. Geológus, geográfus, néprajzkutató. Tisia a Tisza folyó latin neve. A Tisia a jurától a miocénig létező mikrokontinens. A Tisia Prinz Gyula geológus korai elmélete 1926-ból a Kárpát-medence kialakulásáról. Az 1950-es évektől a Tisia-elmélet háttérbe szorult, amikor a lemeztektonika elmélet megjelent. 1923-1940 között egyetemi tanár Pécsett az Erzsébet Tudományegyetemen, majd a Kolozsvári Tudományegyetemen, s végül a Szegedi Tudományegyetemen tanszékvezető professzor volt.
Reguly Antal (1819-1850) A mellszobor bocskai viseletű nyakkendővel ábrázolja a körszakállas, busa bajuszú finnugor nyelvészt. Néprajzkutató, utazó, a magyarországi finnugrisztika első kiemelkedő képviselője. Észak Kőrösi Csomájaként szokták emlegetni. Szentpétervárról indulva Oroszországban, az Ural vidékén tanulmányozta a finnugor népcsaládhoz tartozó kis népek: vogulok, hanti-manysik (osztjákok), mordvinok, csuvasok, marik (cseremiszek) életét. Néprajzi tárgyakat, énekeket, meséket gyűjtött. Részben lefordította a finn nemzeti eposzt, a Kalevalát.
A Szoborpark további három büsztjének bemutatása, a múzeum céljának ismertetése és állandó kiállításainak szemléje a második részben lesz olvasható.
Az érdi Magyar Földrajzi Múzeumról szóló ismertető első részében a helyszín, az épület története és leírása után a Szoborparkban álló két neves geográfus: Kőrösi Csoma Sándor és a múzeumalapító Balázs Dénes egészalakos szobra mellett hét földrajztudós mellszobrának és működésének bemutatása szerepel, ezek Teleki Sámuel, Stein Aurél, Baktay Ervin, Déchy Mór, Teleki Pál, Prinz Gyula és Reguly Antal.
Képek:
- A Magyar Földrajzi Múzeum épülete
- A múzeum a magasból
- A múzeum középrizalitja név feliratával
- A múzeum udvari homlokzata és a melléképület (az egykori kocsiszín)
- A múzeumkert Kőrösi Csoma Sándor szobrával
- Kőrösi Csoma Sándor szobra
- Balázs Dénes múzeumalapító szobra
- Teleki Sámuel mellszobra
- Stein Aurél mellszobra
- Baktay Ervin mellszobra
- Déchy Mór mellszobra
- Teleki Pál mellszobra
- Prinz Gyula mellszobra
- Reguly Antal mellszobra