Az Equipo de Arquitectura építésziroda Asunciónban egy szűk telken valósította meg a téglaboltozatos épületet, mely két épülettömegből áll a központosan elhelyezkedő udvar két oldalán. Az építészek a bejárati blokkot "quincho"-nak nevezték, ami lényegében "pavilont" jelent, míg a hátsó második blokkban a nappali, a konyha és a hálószoba található.
Az volt a céljuk, hogy átlátható és rugalmas teret hozzanak létre sok természetes fénnyel, keresztszellőzéssel, mindezt a természettel való állandó érintkezéssel egyetemben. A falak és a mennyezet az egész épületben kézzel préselt, égetés nélkül készült földtéglából épültek, az utca felőli homlokzaton hézagosan rakva, biztosítva az átszellőzést.
A 190 m2-es telek közepén egy mangófa közvetít a két, egymástól fizikailag elkülönülő, de vizuálisan összefüggő blokk között, amely az elülső „szűrőfaltól” a hátsó határoló falig jelent térbeli integrációt. A 115 m2-es beépített tér, amelyet szűrők, ajtók és redőnyök tesznek alakíthatóvá, a helyi, szubtrópusi klímán szükséges minimumot teljesíti.
Négy kis fesztávú boltív képezi a tetőt, ezek fekete acél I gerendákon nyugszanak, a szerkezeti támaszok és az ívek közötti nyílásokat pedig üveggel töltötték ki. A helyi anyagok, mint például a föld és a fa felhasználásával olyan teret hoztak létre a tervezők, amely egyszerre nyitott és zárt. Ezért is kapta a projekt a nevét: az Intermediate House, amely jelentése "Köztes ház", egyúttal a két szomszéd közé beszorított helyzetre is utal.
A polcokat, az íróasztalt, az ételkészítési területet és a szórakoztató rendszert úgy tervezték, hogy azok az I gerendás tartószerkezetbe illeszkedjenek. A keretek így a bútorok tényleges vázai, tehát a szerkezeti támasz funkcionális elemmé alakul.
A 7,2 méter széles telek kiaknázását segíti elő, hogy a bútorok nagy részét a falakba helyezik, amelyeket falba csukható faajtók fedhetnek el. Az Equipo de Arquitectura a 20. századi modernista Louis Kahn elképzeléseit használta fel ennek a gondolatnak a bemutatására. Az eltolható faltáblákkal a nappali is leválasztható a hálószobától, amely a hosszúkás telken sorakozó belső terek közül az utolsó.
A ház mögött van egy másik kert, amely a hálószobán keresztül érhető el, a kettőt elválasztó üvegfal extra fényt hoz, és kilátást nyújt a növényzetre.
A rezidencia egész területén a padlók, lécek, deszkák curupay-ból – egy helyi keményfából (Anadenanthera colubrina) – készülnek. Mindent helyi mesterek készítettek, így a folyamatok meglehetősen lassúak és kényesek voltak, ugyanakkor ezzel sikerült minimalizálni a káros környezeti hatásokat.
Képek: Equipo de Arquitectura / Federico Cairoli