Mint emlékezetes, Pécs építészeti arculatának kortárs formálói címmel korábban sorozatot indítottunk, hogy betekintést nyerjünk a Magyarország délnyugati régiójának kulturális fővárosában jelenünkben zajló "építészeti arculattervezők" munkásságába.
Ha nem is teljes körűen tesszük a szemlézést a feladat nagysága miatt, de mint egy piacon csemegézve, válogatva felkeresünk egy-egy helyszínt, és leírást adunk az építéstörténetről.
Íme egy kísérletezős épület a privát szférából, a tervező leírásával:
Előzmény:
A családi házra 2016-ban kaptam megbízást fiatal, 3 gyermekes házaspártól. A feladat egy 4-5 szobás, garázzsal kiegészített kb. 170 m2 alapterületű családi házról szólt.
Tervezési alapkoncepció:
Pécs a magyar lakosság mentális térképén déli, mediterrán városként él. A nyilvánvaló római, török és bosnyák hatás mellett meghatározó építészettörténeti kötődés van a klasszikus modern építészethez is. Innen indult útjára Forbát Alfréd, Molnár Farkas és Breuer Marcell, akik részben terveztek is a városba épületeket. A klasszikus modern építészet szövevényes kialakulása számos ponton kapcsolódik a mediterrán világhoz – gondoljunk csak Le Corbusier meghatározó görögországi és itáliai tanulmányútjaira, melyek egyenesen vezettek a gyakran fehér, egyszerű, geometrikus, kubista formákhoz. Az általa megfogalmazott gondolatok (Az új építészet öt pontja, 1926) – a pillérváz, tetőkertek, szabad alaprajz, szalagablak, szabad homlokzat terén – máig érvényes állítások. A kor fejlesztései – mint a vasbeton, a többrétegű üveg, vagy akár a nagyméretű nyílásokat lehetővé tevő fűtési-hűtési módok – a mai napig tartanak. A klasszikus modern korában még sokkoló hatású lapostetőre ma már megnyugtató technológiák léteznek a biztonságos kialakításra és megjelenése sem tájidegen városainkban. (Az új energiaforrások, mint a napelem elhelyezése, bár praktikusnak tűnik a magastetős házakon, városképi szempontból nem feltétlenül üdítőek. Ezzel szemben a lapostető úgy rejti magába e technológiákat, hogy közben nem érzékelünk belőlük semmit.)
Jelen ház kísérlet a klasszikus modern kinyilatkoztató, avantgárd viselkedésével szembeállított reform építészetre, mely a korai magabiztos programokkal szemben bizonytalanabb, útkeresőbb. Úgy nyúl egy építészeti hagyományhoz, mely már 100. évfordulóját ünnepli, hogy átemeli mai napig érvényes állításait, ugyanakkor kísérletet tesz igazolt hiányosságainak pótlására. Jelen esetben a klasszikus modern kifutásaként jelentkező végletes funkcionalizmussal szemben itt egy összetettebb téri rendszer áll, melynek elemei olyan mediterrán mintákban jelenik meg, mint az átrium, kültéri lépcső, sikátorszerű bejárati tér, tektonikus fa előtető. Ezen köztes terek, bár fölöslegesnek tűnhetnek, bizonyos értelemben funkcionális szükségletek az egyébként kisméretű belső terek összességéből álló ház bővítményeiként.
A ház központi elemei az épületburkon belüli étkező és az azon túli nyitott átrium, melyek a belső lépcsőházzal együtt szoros egységet képeznek. Az étkező a városra tekintő panorámaablakkal a terepadottságok miatt kilátó pozícióba kerül. Az alacsony parapetmagasságú tolóablak megnyitásával gyakorlatilag fedett-nyitott kültérré alakítható. A nappali zárványként az étkezőn keresztül kapcsolódik a ház többi részéhez. A két tér a több mint 2 m széles harmonikaajtóval összenyitható, vagy egy hatodik (vendég)szobaként leválasztható.
Az átrium a ház déli tömege miatt részben árnyékos marad egész évben – élhető külteret biztosítva az étkezéshez melegben, napsütésben. Nyugati határa ugyanakkor nem épülettömeg, hanem egy meghagyott fenyőfa, melynek ágain keresztül a lemenő nap fénye az év minden szakában beszűrődik – változatos fény-árnyék játékot festve a hófehér falakra. Az északi oldalon a fa kapu – a sikátorszerű előtérben – szűrőként választja le az átriumot az utcáról, ugyanakkor áttörtsége, alacsony tömege nem zárja ki a Mecsek erdejének látványát.
Az átrium mérete megegyezik az épületburkon belül található étkező (16 m2) és a leválasztható nappali (14 m2) területének összegével. A teljesség igénye nélkül álljon itt pár adat: a szülői hálószoba 13 m2, a három gyerekszoba 11 m2, a dolgozószoba 8,5 m2, a pince napfénytől elzárt részén található tároló 28 m2. Az alaprajzi elrendezésnél fontos szempont volt, hogy a gyermekek kirepülését követően leválasztható, függetleníthető legyen az alsó szint, elkerülve azt az általános hibát, hogy a túl nagy ház két főre fenntarthatatlan terheket róhat.
A tér luxusa jelen esetben nem az indokolatlan méretű reprezentatív terek létrehozását jelenti, hanem a környező táj bevonását a belső térbe – mint például a nappali TV toronyra irányított falképszerű hosszúkás ablaka, vagy a lépcsőház közbenső pihenőjének kétszárnyú kijárata a kertbe – melyek vizuális és fizikai kapcsolatot is teremtenek egyszerre. További elemek az étkező tárolópad beépítése az alacsony parapet magasságú tolóablak lábazatánál, mely közvetlen közelségbe hozza a beeső nap sugarait téli időszakban az arra lepihenők számára.
A passzív energianyereség a ház déli nagyméretű nyitása által teljesül, természetesen kiegészítve a rejtett tokos fehér zsaluziával. Összességében elmondható, hogy a fenntarthatóság alapvető szempontjai úgy érvényesültek, hogy közben az esztétikai szempontok legkevésbé sem sérültek.
Az anyaghasználat összecseng a formahasználattal, azaz jellemző a végletekig egyszerűsítés. Homogén vakolt homlokzati és beltéri felületek fehér színben, de a fehér szín "hidegségét" oldja a fa nyílászárók, burkolatok, berendezési tárgyak mogyoróbarna textúrája.
Projektinformáció
Sztranyák Gergely DLA Breuer Marcell Diplomadíjas és Junior Prima díjas építész, a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Kar adjunktusa, gyakorló építész. Tanulmányait Pécsett és Németországban végezte. Építészként 1 évet dolgozott Münchenben. Az Építész Mester Egylet, Mesteriskola XXIV. ciklusát 2018-ban fejezte be. Jelenleg Pécsett dolgozik.