Léon Krier Luxemburgban született 1946. április 7-én, a University of Stuttgart-on kezdte építészeti tanulmányait, de idővel Londonba költözött, és dolgozott James Stirling irodájában. Később Londonban az Architectural Association keretei között a fiatal Zaha Hadid is tanítványai között volt.

Kritikus hangként lépett fel a modernista várostervezés ellen, életműve meghatározóan klasszikus elemekre és kevert funkciójú közösségi terekre épült. Legismertebb munkája a Poundbury nevű modellváros Angliában, Dorset megyében, amelyet III. Károly (akkoriban walesi herceg) megbízásából tervezett. A közösségközpontú, autómentes, emberléptékű település koncepciója volt, ahol lakó- és üzleti épületek keverednek, ezzel áttörte a hagyományos zónázás korlátait.

Poundbury település ma mintegy 4 500 lakossal és több mint 185 vállalkozással rendelkezik, melyek több mint 2 300 munkahelyet teremtenek. Krier maradéktalanul elkötelezett volt a projekt mellett; a 2028-ra tervezett befejezésig aktív szerepet játszott annak alakulásában.

Legismertebb megvalósult projektjei közé tartozik a Jorge M. Pérez Építészeti Központ Miamiban, a Windsor falu közösségi háza Floridában, valamint a Ciudad Cayalá nevű városrész Guatemalavárosban, amely egy sokat vitatott, exkluzív enklávéként ismert. Emellett közreműködött a Seaside nevű floridai településfejlesztésben, és tanácsadóként részt vett Nansledan, a cornwalli Newquay városrész bővítésében is. A Krier-ház Seaside-ban az egyetlen olyan projekt, amelyről Krier azt állította, hogy teljes egészében az ő elképzelései szerint valósult meg.

Krier a poszt modern virágkorában részt vett az első Velencei Építészeti Biennálén 1980-ban, ahol egy homlokzattal járult hozzá az ikonikus Strada Novissima kiállításhoz, amely a The Presence of the Past (A múlt jelenléte) című tárlat központi eleme volt. Telepítése – egy letisztult, klasszicista kompozíció – provokatív állásfoglalásként készült: az építészeti folytonosságot és a városi rendet jelképezte abban a korban, amelyet Krier kulturális amnéziával sújtott korszaknak tartott. A Biennále, amelyet gyakran emlegetnek a posztmodern építészet főáramba kerülésének fordulópontjaként, szélesebb közönséghez juttatta el Krier gondolatait – még akkor is, ha ő maga továbbra is szkeptikusan viszonyult a mozgalom eklektikusabb és stílusilag szabadosabb megnyilvánulásaihoz.

Léon Krier nem csupán tervező volt, hanem egyúttal teoretikus is, akinek munkásságát áthatotta az építészeti etika, a társadalmi felelősség és a városok emberi léptékű újragondolása.

Legismertebb könyve az 1998-ban megjelent Architecture: Choice or Fate (Építészet: A végzetes választás) amely szenvedélyes kiáltvány a hagyományos építészet mellett. Ebben Krier azt vallja, hogy az építészet nem csupán formai kérdés, hanem morális választás is: vagy élhető és értelmes közösségeket hozunk létre, vagy pusztán funkcionális, de embertelen struktúrákat.

Számos tanulmányt és előadást is publikált, amelyekben a zónázás, magas épületek, tömeges lakótelepek és autóközpontú városfejlesztések kritikáját fogalmazta meg.

Krier gondolatai rendszeresen vitát generáltak. Bár számos követője akadt a hagyományos formákhoz való visszatérés miatt, sok modernista és kortárs építész anakronisztikusnak, utópisztikusnak vagy elitistának tartotta nézeteit.

Gyakori kritizálták azért, hogy a hagyományos stílus esztétikai kényszerré emelve, elfojtja az innovációt. Azt is szemére vetették, hogy idealisztikus várostervezési elképzelései, mint például Poundbury, nem minden környezetben alkalmazhatók univerzálisan. A progresszív építészeti alkotók úgy vélik, hogy a történelmi stílusok alkalmazása nem eredményez autentikus élményt, inkább esztétikai nosztalgiát teremt.

Krier sajátos látásmódja ennek ellenére időtálló kérdéseket vetett fel az építészet társadalmi szerepéről: kinek építünk? milyen városokat hagyunk az utókornak? hogyan szolgálja az épített környezet az emberi életet?

Nem meglepő, hogy Léon Krier és III. Károly közötti kapcsolat egyedülálló volt a kortárs építészetben. Károly nyílt kritikusa volt a modernista építészetnek, és Krierrel közösen dolgozott ki alternatív városfejlesztési koncepciókat. Poundbury volt ennek a szövetségnek a legismertebb eredménye. Krier a herceg elveit formálta építészeti és urbanisztikai nyelvvé, amely középpontba helyezte a közösséget, a fenntarthatóságot és a tradíciót.

Képek: Wikimedia Commons