A Rómer Flóris-terv keretében és támogatásával megújult épületek bemutatása során változatos határon túli helyek vonultak fel, külön üdítő volt a kevesebb figyelmet kapó délvidéki és ausztriai magyar emlékek bemutatása.

Megnyitóbeszédében Deák Krisztina műemlékvédelemért és kulturális örökség védelméért felelős helyettes államtitkár rámutatott, hogy épített örökségünk jelentős része van az országhatárokon túl, ezek közül legsürgetőbb a középkori emlékekkel foglalkozni, mert ezek közül sokat már a megsemmisülés fenyeget. Kiemelte, hogy a 2015-ben elindított Rómer Flóris program keretében mai értéken számítva már kb. 8 milliárd Ft-ot fordítottak a határokon túli műemlékekre.

Dr. Diószegi László PhD igazgató elmondta, hogy a 25 éve indult Teleki László Alapítvánnyal kb. 400 helyszínt jártak be a Kárpát-medencében. Emlékezetes volt a legelső, Kárpátaljai bejárás, amelyre a 2000-es nagy árvizet követően került sor. Megjegyezte, hogy míg Ukrajnában a műemlékvédelem alig tud működni, Erdélyben a rendszer megfelelő, viszont erősen forráshiányos. Gudor Botond református lelkész az erdélyi szórványok sajátos problémáit mutatta be, nem csak a műemlékekről, de a helyi közösségekről is beszélve. Kitért azokra a kísérletekre is, amelyek, úgy tűnik, nem jártak sikerrel, mint a „bokrosítás”, a kis létszámú gyülekezetek összevonása, de jó példákat is tudott említeni, Magyarigen településen például 15 év alatt a háromfős gyülekezet 25 fősre növekedett. Hegedűs Enikő egyházművészeti referens a gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyház felújítási folyamatáról adott számot, amely 1999 óta folyik. Kiemelte a felmérési gyakorlat technikai változását a felújítás során, ami a teljesen kézi, kövenkénti felméréstől a 3D felmérésig terjed. Fehér János művészettörténész a küsmödi református templom kutatásáról számolt be. Az építéstörténet számos mozzanata a presbiteri jegyzőkönyvekből derült ki, érdemes a kutatónak ezeket az írásos emlékeket is áttekinteni. Macalik Arnold építész Tompaháza református templomának felújításáról mesélve felidézte, hogy a külső falakon rendkívül vastag vakolat volt, egyes helyeken a 18 cm-t is elérte, ezt eltávolították, ahogy a belső vakolatot is. Utóbbi során korlátrögzítési nyomokra és a szakaszos építés bizonyítékaira bukkantak. Az ebédszünet előtt Erdélyből képzeletben újra Kárpátaljára utaztunk, Szarvas Péter építész Bátfa református templomának felújítását ismertette. Felidézte azt a kellemetlen esetet, hogy az alapfeltárást követően új repedések jelentek meg az épületen, amit két egymást követő száraz év idézett elő.

Az ebéd utáni blokkban Mihály Ferenc farestaurátor az elmúlt 25 év kisebb munkáiból szemelvényezett, felvillantva, milyen változatos helyekről és vegyes állapotban kerülhetnek elő restaurálásra érdemes tárgyak, például Szűz Mária-szobor egy szekrény tetejéről, vagy garázskapu szemöldökébe beépített mennyezetkazetta-részletek. Az előkerülés mellett követendő, jó példákat mutatott a megőrzésre és a bemutatásra is. Az érábrányi premontrei kolostorrom helyreállításáról beszélt Emődi Tamás építész, aki példákon keresztül ismertette a premontrei templomok alaprajzi elrendezési típusát. Kovács Gergely művészettörténész a Gömör-Kishont vármegyei Hárskút falképeinek kutatásáról és feltárásáról beszélt. A falképekről régóta tudott a szakma, részleteket már 1928-ban, 1956-ban is publikáltak, de a jelentős feltárás csak 2020-ban kezdődött meg. A falképek Krisztus élettörténetét mutatják be, az első ciklus Krisztus gyermekkorát, a második pedig a szenvedését követi végig. Az ungvári Volodimir Mojzsesz régész és az őt tolmácsoló munkatársa, Zsilenko Mária az ungvári vártemplom régészeti kutatásának hosszú folyamatába nyújtottak betekintést. Az első régészeti feltárás 1978-ban történt, ezt követte 2018-ban a jelenlegi. A feltárt kriptákat még a 18. században foszthatták ki. A templomhajót 2019-ben tárták fel. Az egyetlen épen maradt sír a 15. századból származik. Az építési periodizációhoz kb. 20 db habarcsmintát hoztak el az épületből, ezek kiértékelése még várat magára.  

A késődélutáni szekcióban Dr. Diószegi László PhD a határokon túl magyar műemléki katasztert ismertetve, rámutatva arra a dilemmára, hogy egyáltalán mi tekinthető a mai határokon túl magyar vonatkozású épületnek, műemléknek. Buday Péter művészettörténész Felvidékre kalauzolta a hallgatóságot, a vágsellyei és galántai területek műemlékeiből szemlézett. Előbbi területről 19, utóbbiról 55 műemlék szerepel a szlovák műemléki jegyzékben, és jelentős részük (16, illetve 45 db) 1920 előtti, tehát van magyar vonatkozása. Megjegyezte, hogy a kutatást nehezíti, hogy a megyei monográfiákon kívül kevés megjelenése volt korábban a műemlék épületeknek, az érdeklődés kb. 2000 óta növekszik. Több barokk eredetűnek tartott templomon találtak középkori, elfalazott ablakokat, ami újraírja az épületek történetét. Több példát hozott arra, hogyan élnek tovább jelentős átalakítás, átépítés és teljes funkcióváltás után többszáz éves épületek. Ismét Szarvas Péter építész következett, és elmondta, hogy a 192 kárpátaljai bejegyzett műemlékből 175 db 1920 előtti, és érdekes, hogy lakóépület alig van közöttük. Ennek oka, hogy amikor a műemlékjegyzéket az 1960-as években összeállították, a 19. század építészetét, amely időszakból ma már megőrizendő lakóházak maradtak fenn, az időbeli közelség miatt még kevésbé tartották értékesnek. A lista tehát bővítésre szorul, de vajon ki és mi alapján állapítja meg, hogy mely épület vagy településrész kerüljön fel rá? Hogyan szerzünk tudomást ezekről a védendő épületekről? Milyen kritériumokat vegyünk figyelembe? Az utolsó két előadás érdekessége volt, hogy mindkét előadó úgy gondolta, hogy az általa bemutatott terület a legkevésbé ismert és érdeklődést kiváltó, ez utóbbi kijelentést szerették volna színes példákkal megcáfolni. Elsőként Dr. Kollár Tibor műemléki szakértő a délvidéki műemlékek közül mutatott be többet, és az új emlékek felkutatásának egy modern módszerét, a légifotók és drónfelvételek elemzését is említette érdekességképpen. Szakács Béla Zsolt művészettörténész az Ausztriához csatolt magyar területeket (Őrvidék vagy Burgenland) mutatta be, kiemelve, hogy ezzel a területtel azért is nehéz foglalkozni, mert korábban nem volt önálló közigazgatási egység. Az örökségvédelmi nyilvántartás pontatlanságait is említette, hogy bár azonosítószámmal ellátott minden műemlék, néha mégis nehéz a helyszínen megtalálni, beazonosítani, mert sok a pontatlanság, nem szerepel a házszám stb. Olyan épületet is megnevezett (Königshof/Királyudvar gótikus templomromja), amelyet már nem tekintenek védendő értéknek, pedig kutatással sok adat kinyerhető lenne még belőle. Fraknót sokan ismerik, népszerű kirándulócélpont, de az Öregtorony tartogat még izgalmas részleteket.

Az egésznapos konferencia zárásaként átadták az idei Granasztói György-díjat, amelyet idén a nagyváradi Emődi Tamás kapott meg, akinek egyebek mellett 45 vidéki templom felújítását köszönhetjük. A díjat Entz Géza művészettörténész és Lánszki Regő építészeti államtitkár adta át. a