MÉSZ közgyűlési visszatekintés
Timon 2014.03.24.
Eklektikus felszólalásom a Magyar Építőművészek Szövetsége 1986. október 17-18-án tartott Tisztújító Közgyűlésén hangzott el. Úgy gondolom, érdekes lehet a visszatekintés a 28 évvel ezelőtti időszakra. Mi változott és mi nem változott? MÉSZ tagságom kezdete óta 52 esztendő múlt el. Az írásnak a MÉK márciusi küldöttgyűlése ad aktualitást.

Tisztelt Elnökség! Tisztelt Közgyűlés!

Engedtessék meg számomra, hogy ne mint a Magyar Építőművészet szerkesztője, hanem mint az ÉVM Lakásellátás és Lakásépítés fejlesztése Célprogram Bizottság titkára, e pozíció szemüvegén keresztül tegyem meg hozzászólásomat.

1962-ben lettem a Magyar Építőművészek Szövetségének tagja. Az eltelt 24 év alatt –  könyvespolcomon rendben sorakozó jegyzőkönyvek tanúsága szerint – nyolc MÉSZ közgyűlést tartottunk, melyeken egy kivétellel részt is vettem. Érdemes tallózni e kötetekben, hogy az elhangzott számtalan javaslatnak mi lett a sorsa? Néhány rövidített szemelvény.

1964 Tömöry Tamás: „A Magyar Építőművészek Szövetségének 1963. elején megalakult a Családiház-építési Munkabizottsága… s megállapodást kötött a TIT-tel és a HNF-el… Az első közös lépés a siófoki ankét és kiállítás volt… A megbeszélések legfőbb eredménye ígéret volt a MÉSZ által igényelt, napirenden tartott „Új otthon” című folyóirat támogatására.”

1968 Rácz György: (Írásban leadott hozzászólásából) „A tervező építészek szerepének alábecsülése miatti súlyos következményt láthatjuk a magánépítkezések színvonalán: vidéken a manzárd-tetős családi házak, a Balaton melletti ízléstelen nyaralók, a budai hegyvidéket elcsúfító társasházak és villák pár emberöltőre kiterjedő kárt okoztak népgazdaságunknak.”

1969 Mányoky László: „Kérem, hogy majd a Közgyűlés erről megfelelő formában mondjon véleményt és szavazzon… A Szövetség neve Építész Szövetség vagy Építőművészeti Szövetség legyen-e?”

1973 Callmeyer Ferenc: „A XXI. század küszöbén az embereket eltölti a félelem a környezet elszennyeződése miatt. A levegő és a vizek szennyeződése fizikai megsemmisülés veszélyével fenyeget… azonban nem csak a fizikai létet fenyegető veszély tornyosul fejünk fölé, az ember környezetét a táj harmóniájának szétdúlása veszélyezteti. Van tehát egy más veszély is: az esztétikai szennyezettség.

1978 Csordás Tibor: „Most pedig felolvasom egy telexváltás szövegét, amelyet a Típustervező Intézet és a Szegedi Tervező vállalat küldött egymásnak néhány napja, február utolsó napjaiban. A TTI üzenete: Telexválaszt kérek, hogy épülnek-e már Gyulán és Orosházán a tízemeletes panelházak? Fognak-e egyáltalán épülni és mikor?

A Szegedi Tervező Vállalat válasza: Gyulára jelenleg a KP 11 típusú panelházak kiviteli tervei készülnek, alapozásuk várhatóan folyó év végén kezdődik. Orosházára beruházási program tervezése folyik KP 11 típusú panelházakra.”

1982 Kerényi József: „…nem az iparágon belül, hanem egy országon belüli struktúraváltásra van szükség, s akkor igenis, ez a szövetség is – ha úgy tetszik – váljék érdekvédelmi szervezetté, s ezt a szervezetet nevezzük kamarának, lektorátusnak, bárminek.”

1984 Dr. Vámossy Ferenc: „75.000 lakásra 6900 építész olyan nagyon sok? És a lakásproduktumunk csak mintegy harmad része az építési volumennek… Egy építészmérnökre kb. 50-120 millió Ft esik. Ha erre az összegre vetítve számíjuk ki a bérét, akkor eléggé alacsonynak tűnik a szellemi munka-ráfordítás…”

1984 Csete György: „…a dunai erőmű kérdését szeretném megemlíteni magam is… ezzel az egész népet érintő kérdéssel – mi, szakági testület – foglalkozzunk. Igenis, foglalkozzunk! És ne struccpolitikát folytassunk!”

1985 Somogyi László: „Meggyőződésem, hogy fel lehet vállalni egy-egy régió főépítész szerepét. A főépítészi szerepkört társadalmilag is elismerik. Ennek folytán nemcsak az egyének, hanem a tervező vállalatok, irodák is a különböző régiókban kezdeményezői lehetnek a települések fejlesztésének…”

Eddig az idézetek.

Olyan időket élünk, amikor divat a különböző korok detailkészletéből való válogatás. Eklektikus hozzászólásom mutatja, én sem tudtam magam kivonni e hatás alól. Az eddig elhangzott hozzászólásokból is látható, hogy e problémák ma is aktuálisak. A helyenként érdekfeszítő szövegkollázs széles platformot nyújthat az újonnan megválasztandó vezetőségnek.

És befejezésül még egy idézet:

1968 Borosnyay Pál: „Marcel Breuert idézném, aki Szövetségünk lapjában a következőket írta egy múzeum tervével kapcsolatban: Építészet? Szín, amit a füleddel hallasz. Hang, amit a szemeddel látsz. A semmi, amit a könyököd érint. A tér íze nyelveden: Dimenziók aromája. Kő leve.”

Építészként ezt kell művelnünk, alkotnunk hittel és lankadatlanul.

Köszönöm figyelmüket!

*Legutóbb a MÉK új elnökével, Dr. Hajnóczi Péterrel az Építészek Házában készítettem interjút. A folyosó falán keretezett képekre lettem figyelmes, amelyek építész karikatúrákat mutattak. Visszatérve a helyszínre, megállapítottam, hogy a portrékat Hoch István építész készítette az 1954. augusztus 20-i Építészkonferencia résztvevőiről. 24 keretben a karikatúrák négyesével sorakoztak a falon. Ezek egyike sem a mostani cikkemben idézett felszólalókat ábrázolta, de úgy gondoltam, különleges érdeklődésre tarthat számot egy 5x5-ös válogatást bemutatni a hatvan évvel korábban élt építészkollegákról. (A 2007-2008. évi Építész Évkönyv alapján.)

Timon Kálmán
Aranydiplomás
építészmérnök

Címkék: