Megnyitóbeszédében Perényi Lóránt építészeti stratégiáért felelős helyettes államtitkár az Eiffel torony korabeli megítélését idézte fel, megjegyezve, hogy idővel a MOL-torony is a városkép része lesz. Az innováció fontosságát hangsúlyozva rámutatott, hogy a problémamegoldásban mindig bekövetkezik egy szintugrás, amitől kezdve már más megközelítést alkalmazunk – így volt ez a jegesemberektől és jégszállítástól a hűtőszekrényig, és így van az építészetben is, ahol az építészeti tervlapok fokozatosan információhalmazzá alakulnak át.
Első előadóként Tarnóczky Tamás mutatta be a székesfehérvári Alba Aréna épületét, amelyet Balázs Mihállyal terveztek, és idén év elején nyílt meg a közönség számára. A helyiek körében elsősorban "jégcsarnokként" emlegetett épület tervezése 2013-ban kezdődött, és sokáig bizonytalan volt, hogy megépül-e. A város jégkorongcsapatának régóta szükséges volt egy méltó sportlétesítményre, de ez az épület arra is alkalmas, hogy más sportrendezvénynek, illetve koncertnek, iskolai ünnepségnek adjon otthont, a jégpályára épített, hőszigetelt padozattal. A 120×120 méteres alapterületű épület mindössze 26 hónap alatt készült el, és az összes gépészeti létesítményt a letisztult, fehér tető alatt rejtették el. Az épületet nappal természetes fény járja át, ami egyedülállóvá teszi a sportcsarnokok között, de esti kivilágítására is nagy figyelmet fordítottak, és igazán szép lett.
Az épületet lefedő, és a belógatott kijelzőket is hordozó, 1000 tonnás rácsostartó, valamint a fémlemez "jéglencse" lefedés kivitelezését Kardos Zoltán (KÉSZ) ismertette. A tekercsben érkező alapanyagból a helyszínen gyártották le a különböző méretű lapokat. A kivitelezésben figyeltek a hulladék minimalizálására, és az újrahasznosításra is.
Kas Oosterhuis a paramentrikus tervezés elmélete felől közelítve számos épület példáján keresztül mutatta be, hogy ami összetett, nem kell, hogy bonyolult is legyen (complex, not complicated). Az 1990-es évek elejétől kezdődően számos olyan előremutató, korát megelőző épületet valósított meg, amelyek az akkori tervezői lehetőségek közepette igazi bravúrnak számítottak, mint az 1993-as hulladékátvevőhely Zenderen-ben (Hollandia), vagy az 1997-es Saltwater Pavilion. Az Utrecht-ben, egy autópálya mellett épült autószalon és bemutatóterem egy hosszú zajvédőfalba integrálva jelenik meg, és alkalmazza az azóta már kézjegyévé vált háromszögeken alapuló formaalkotást. Természetesen szó volt a pesti Duna-part "Bálnájáról" is, amely a kivitelezési anomáliák és az elhúzódó építkezés ellenére mára majdnem olyan, ahogy eredetileg elképzelte – még ha részleteiben nem is pont úgy valósult meg, ahogy tervezték. Kas Oosterhuis tervei ma is jövőbe mutatóak, bemutatott például egy olyan zajvédő falat, amely a vonat érkezésekor, csak a zajterhelés idejére záródna fel.
Koltay Ágnes távol-keleti projekteken dolgozik homlokzattervezőként, Metal for Facades című előadásában a hazai projektekhez szokott szem számára futurisztikus épületek sorát mutatta be, a koncepció-látványtervektől a csomóponti részletekig. Azt is láthattuk, hogyan változik az eredeti elképzelés, pl. a szingapúri New Science Center megépült homlokzata sokat simult és csendesedett az első változatokhoz képest, míg olyan projektet is láthattunk, ahol a részletesen kidolgozott terveket valószínűleg el sem vitték az építkezés helyszínére, hanem egészen mást építettek helyette. Azt is láthattuk, hogy egy egyszerű építészeti gesztus (például egy függőlegesen végigfutó fémsáv a dubaji Immersive Tower-en) milyen bonyolult háttérszerkezetet igényel. Végül a szintén dubaji "Jövő Múzeuma" inkább már ijesztő, mint lenyűgöző – elgondolkodunk, hogy nem biztos, hogy mindent meg kell építeni, amit technikailag lehetséges.
Lőczi Gergő és Kovács Ádám a MOL-torony csigalépcsőinek tervezését és építését mutatták be, előbbi a tervezői oldalt ismertette, míg utóbbi a megépült szerkezet 3D felmérését, és e tervezett burkolat elkészítését. Az épületet a MOL saját székházának és központjának képzelte el, és fontos szempont volt a vezezőség számára, hogy a torony és az alacsonyabb épületrész dolgozói között ne legyen különbségtétel. Az északi oldalról jövő jelentős hangterhelés és a déli öböl felőli megnyitás fontos szervezőerők voltak az alaprajz megtervezésekor. Lőczi Gergő kiemelte az irodai dolgozók rendelkezésére álló "green office" területeket, és az épületen belül elérhető változatos szolgáltatásokat.
A tervezés jövőjéről, de főképp a digitalizáció módjairól a bim.GROUP két fiatal mérnöke beszélt. Juhász Márton bemutatta a digitalizáció fajtáit, hiszen nem mindegy, hogy csak segédeszközként használjuk a számítógépet, vagy az algoritmus, netán a mesterséges intelligencia hozza létre a szerkezetek terveit. A cégnél a Grasshopper,a Rhino3D és különböző C# alapú API-k használatáról már Lewandowski Dávid innovációs menedzser beszélt, a kollégák saját fejlesztéseket is használnak a különböző applikációs együttes futtatásának, együttműködésének gördülékennyé tételéhez.
A konferencia legjobban várt előadás a dán Kai-Uwe Bergmanné, a BIG new yorki-i irodavezetőjéé volt. Egy 68 négyzetméteres, elforgatott acéllemezekből felépülő dán kilátótól New York egymillió négyzetméteres hurrikánvédelmi projektjéig hihetetlen spektrumon mutatta be az iroda munkáit. Jó példa munkamódszerükre az arlingtoni (USA) Heights School épülete, ami az iskolák szokásos tömbjeit egymáson elforgatva alakult ki: szinte mindig alternatív megoldást találnak.
Juhász Ákost sokan még a Feilden Clegg Bradley Studios munkatársaként ismerik, de a korábban a MOMÉ-n is oktató építész is a bim.GROUP csapatát erősíti már. Az anyagokra és a fenntarthatóságra koncentráló előadásában a kő, papír, olló játékos áttekintésben mutatta meg a kő fenntarthatóságát, a papír origami geometrikus felhasználását, mely az építészetben természetesen más anyagokban is megjelenik, és az olló, mint fémeszköz kapcsán azért a fémek kapcsolóeszközként, kulcspozícióban történő felhasználására is kitért. Érdekes projektje a tihanyi meditációs kert, ahol a különleges, rovátkolt helyi kőfelületek között a Balaton keleti medencéje felett a napkeltében gyönyörködhetünk, melyek helyét a padlóban is megjelölték.
A konferenciának helyszínt adó MOL-toronyból ebédszünetben a páratlan kilátást is megtekinthették az érdeklődők, akiket két turnusban vittek fel a sky-deck-be, ahol egy rövid előadásra is sor került.