Kritika
A bánki tó az ország egyik különleges természeti értéke, ahol a múlt századi érintetlenséget követően folyamatos turisztikai és szabadidős fejlesztés zajlik. A fejlesztések természetüknél fogva a tó körül koncentrálódnak, átformálva annak természetes környezetét. Ennek a folyamatnak újabb eleme a magánberuházásként megvalósult rendezvényközpont.
Az épület koncepcióját egy félbevágott nyolcszög alaprajzú, legyezőszerűen összefutó nyeregtetők által fedett „piano nobile” adja, mely üvegezett termével és csatlakozó fedett teraszával a tó látványára alapoz. A nagyterem mögött vizesblokkok és technikai helyiségek sávja húzódik. A rendezvényterem teherforgalma az épület mögötti földfeltöltéssel kialakított rámpán keresztül történik. Az emeleti szint alatt fedett szabadtér létesült, mely a telken álló étteremmel együttműködve kerti rendezvények kiegészítő, kiszolgáló tereként használható.
Az épület 200-250 fő részére biztosít színvonalas környezetet családi, céges fogadások, zenei rendezvények számára. A mobil akusztikus válaszfallal két részre osztható rendezvényteremhez csatlakozó terasz azonos kapacitású, így megfelelő időjárás esetén akár a résztvevők egésze is a teraszon tartózkodhat. A teraszhoz vezető kétoldali törtvonalú lépcső, az épület előtti kert és a közeli tó látványa elegáns összhatást nyújt.
Az épület meghatározó eleme a rétegelt ragasztott fa tartószerkezet, melynek szépen kidolgozott mérnöki részletképzése és természetes felülete uralja az épület külső és belső tereit. A természetes megjelenésű fa szerkezeti és burkolati felületek, illetve a fekete színű falfelületek, kültéri álmennyezet és világítótestek kontrasztja következetesen végigvonul az épületen. A főtartók végeit alátámasztó, változó tengelyű rozsdamentes acél oszlopok első látásra szokatlannak tűnnek, de hozzájárulnak az épület egyedi megjelenéséhez. A kiegészítő épületszerkezetek, üvegmellvéd, lépcső kialakítása és megvilágítása igényes tervezői szemléletről tanúskodnak.
Az épület több környezetbarát energiatakarékos műszaki megoldást vonultat fel, úgymint a napelemek és hőszivattyú alkalmazása mellett a teljes tetőre eső csapadékvíz koncentrált elvezetése és ciszternába való gyűjtése.
Az épület elemzése során számomra a telepítés, a tömegforma, valamint a tetőszerkezet és térelhatárolás viszonyát illetően ellentmondások merültek fel.
A rendezvényterem és terasza 180 fokos panorámára szerkesztett, miközben az előtte álló étterem épület a kilátás egy szeletét kitakarja és jelenlétével nemcsak optikailag, de szellemileg is zavarja a tervezett épület auráját és a tájjal való kapcsolatát. Ez a bántó összhatás nemcsak a rendezvényteremből kitekintve, de a tó felől nézve is feltűnő. Felmerül a kérdés, hogy lehetett volna-e a rendezvénytermet az étterem épületétől távolabb elhelyezni, vagy hogy helyes volt-e ilyen adottság mellett a tervezett épület egyenrangú, szimmetrikus megnyitottságát, mint alapelvet megvalósítani.
Az épület karakteres tömegformája bennem egy természeti jelenség – növény, termés – hatását kelti, de annak általam elvárt organikus tökéletessége nem köszön vissza a tetőszerkezet geometriai szerkesztésében. A sugaras főtartók nem egyazon elméleti pontba futnak, a tetőszegély bevágásai nem azonos hosszúsággal és mélységgel rendelkeznek. Igaz, hogy ezen pontatlanságok a valóságban alig érzékelhetők, és csak a tervek árulkodnak róluk, de egy pontos körszimmetrikus szerkesztés érettebb lett volna.
A tetőszerkezet elemei és a főszint terének homlokzati körülhatárolása nincsenek egymással geometriailag összehangolva. Ez a gondatlanság a látszó fióktartók, illetve a homlokzati fal bizonytalan összemetsződéseit eredményezi, rontva az épület organikus egységét.
A fenti észrevételek ellenére figyelemreméltó épület született, melynek legfőbb értékét a közhelyszerű, biztonsági játékra való törekvés helyett a bátor, egyéni kísérletező szándék adja, mely törekvés Ferdinánd Árpád megvalósult épületeire rendre jellemző.
Mikó László
Szerzői ismertető
A METTRIN Rendezvényközpont végső nevét csak elkészülte után kapta. A tervezés indulásakor és menetközben is több néven emlegettük, volt művészeti központ, rendezvényház is. Valójában egy magánfinanszírozású kultúrház, a kultúra legnemesebb jelentését értve ez alatt. És ez nem véletlen, hiszen a Megrendelő nem más, mint a több, mint 20 éve létező és most éppen Csipkerózsika álmát alvó Bánki Louis Armstrong Nemzetközi Jazzfesztivál kitalálója és szervezője. Reményeink szerint a fesztivált felébreszthetjük álmából ezzel a megvalósult álommal: álomból álommal keltjük.
Hosszú küzdelem előzte meg a sikert: először megterveztük a közeli víziszínpad nézőterének lefedését, de az nem valósulhatott meg, aztán a szomszéd telekre rajzoltunk Fesztiválközpontot, de az is meghiúsult, elsodorta a tervezhetetlen infláció.
Helyi kontextus, egy landmark születése
Az építési helyszín vízparti fekvése külön hangsúlyt ad a rendezvényközpontnak: soha nem fognak eléépíteni, és a víz tükröző hatása a megjelenését a Bánki-tó átellenes oldaláról nézve felerősíti. Éppen ezért ide egy jól megjegyezhető, ugyanakkor tájba is illeszkedő ház való. Igaz, hogy nem a település központja, ugyanakkor a kultúra központja. Az épített környezett színvonala meg kell feleljen az épületben felhangzó zene színvonalához.
Az újonnan elkészült Bánki tóparti rendezvényház egy modern alkotás, amely már a megközelítés pillanatában magával ragadja a látogatókat. Az épület pilléreken áll a tó partján, az első pillantásra érezhetővé válik a kapcsolat a természettel. Az alsó szint nyitottsága lehetővé teszi, hogy a rendezvényhelyszín a szabad ég alatt legyen, ugyanakkor a fedett rész biztosítja az események zavartalan lebonyolítását, akár az időjárás szeszélyei ellenére is. A 250 férőhelyes nagyterem hangszigetelő mobilfalakkal két egyforma térrészre osztható. A domb felőli oldalon sorakoznak a kiszolgáló helyiségek: raktárak, öltözők, vizesblokkok.
Az épület tetőformája egyedi és kreatív, ami karakteres és azonnal felismerhető vonást ad hozzá az épülethez. A legyező- vagy pillangóforma nem csupán vizuálisan karakteres, hanem metaforikusan is értelmezhető, jelképezve az építészeti kreativitást, a változatosságot és a szabadságot, a jazzre asszociálva a zene szárnyán szabadon szárnyalást. A denevérre, pillangóra vagy repülőgépre hasonlító észrevételek pedig további érdekességet adnak az épület értelmezéséhez, és a nézők számára megnyitják a saját interpretáció lehetőségét, bár a tervezés során semmilyen előzetes formalista elgondolás nem játszott szerepet. A ház az erdei környezetben mégis egyfajta élőlénynek tűnhet.
Az organikus és modern összhangja tapintható. Az organikus elemek a környezettel való harmonikus egyesülést sugallják, míg a modern vonalak és formák az épület progresszivitását és időtállóságát hangsúlyozzák. Az épület elrendezése és tervezése optimális térkihasználást biztosít, miközben a panorámás kilátásokkal megteremti az ideális környezetet bármilyen rendezvény számára.
Ferdinánd Árpád