A hormuzi válság háttere

A Hormuzi-szoroson áthaladó hajóforgalom, amely a Perzsa-öblöt az Arab-tengerrel, és így a világ többi részével köti össze, 97%-kal csökkent, mely kétszer annyi, mint bármely más olajválság idején. Ez azt jelenti, hogy a nyersolajat és a cseppfolyósított földgázt (LNG) már nem szállítják normál mennyiségben. A ként, mely fontos vegyipari alapanyag, vagy a héliumot, melyet főleg MRI-szkennerek hűtésénél használnak, sem szállítják. Ezek elsősorban az olaj- és gázkitermelés melléktermékeik és fő szállítói az öböl menti országok. Ugyanez igaz a műtrágyára, az etanolra, a grafitra, az alumíniumra, a vas- és acélpelletekre, valamint a glikolra, amelyek globális termelésének nagy részét szintén az öböl menti országok gyártják. (A pisztácia is, de a világgazdaságra gyakorolt hatás kevésbé lesz hangsúlyos.) Még rosszabb, hogy a Perzsa-öbölbeli kőolaj-, gáz- és vegyipari termelési kapacitás jelentős része is megsemmisült vagy megrongálódott (pl. Katar LNG-termelési kapacitásának 17%-a), vagy meg fog semmisülni ha a háború folytatódik (a leállások gyakran károsítják az olaj- és gázkutakat és a csővezetékeket).

Bár Ázsiában már most is súlyos károk vannak (mivel egyes országokban az energiatakarékosság érdekében négynapos munkahetet vezettek be), Európa és az Egyesült Államok eddig elkerülték a legrosszabb hatásokat. Ez hamarosan megváltozhat, mivel az olaj, az LNG és a finomított termékeik, például a kerozin és gázolajkészletek szűkössé válnak, miután az áthaladó hajók kirakodnak, és a magán- és nemzeti tartalékok kimerülnek.

Hatások a horvát turizmusra, gazdaságra és építőiparra

Horvátország számára ez valószínűleg megváltoztatja majd a turisták típusát, számát és költési lehetőségeit, amelyektől a horvát gazdaság nagymértékben függ. A távoli országokból érkező turistákat eltántorítja majd a repülés, mivel a jegyárak és a törölt járatok száma, mely már most is több tízezer, gyorsan nő a repülőgép-üzemanyag árának hatalmas emelkedése miatt (amely 2026. február 28. óta megduplázódott Európában). Néhányan Európában dönthetnek úgy, hogy autóval mennek, de ők és a Horvátországba általában autóval érkező turisták is magas üzemanyagárakkal szembesülnek. A vasút nem nagyon lesz reális alternatíva mivel a horvát vasútvonalak korszerűsítése, bővítése lassan halad és a jegyárak is nőni fognak a magasabb áram- és gázolajárak miatt. Így sok turista dönthet úgy, hogy megváltoztatja úticélját és közelebb nyaral otthonához, mint Horvátországban. Akik jönni fognak sem fognak valószínűleg sokáig maradni, és kevesebb költőpénzük lesz, mint az elmúlt években. Ez jelentősen csökkentené Horvátország turizmusból származó bevételeit. Az ország magas árai, melyet a műtrágyahiány miatti magasabb mezőgazdasági termékárak csak tetéznek, valószínűleg súlyosbítja majd a helyzetet.

A horvát építőiparra nézve a következmények, hogy a vendéglátóipari létesítmények építése valószínűleg a közeljövőben visszaesik, mivel a tulajdonosok, az üzemeltetők és a befektetők kivárnak, hogy lássák, mennyire súlyosak és meddig tartanak a háború gazdasági hatásai. A várakozás hosszú lehet, tekintve, hogy az elemzők előrejelzése szerint ezek a hatások legalább másfél évig, de talán jóval tovább is eltartanak, különösen akkor, ha a hadviselő felek és szövetségeseik ipari és raktárlétesítményei válnak célpontjává.

A turisztikai ágazatot ért károk természetesen átgyűrűznek az ország más gazdasági ágazataira is, tekintettel a turizmus fontosságára Horvátország gazdasága számára. De ezeket az ágazatokat valószínűleg közvetlenül is érinteni fogja a válság. Azokban az országokban, ahová a horvátok nem turisztikai jellegű árukat és szolgáltatásokat exportálnak, további stagnálás várható az energia, a nyersanyagok és a köztes anyagok, különösen, de nem csak a műanyagok és a kőolajból készült egyéb termékek árának emelkedése miatt. Ez további terhet ró majd a horvát gazdaságra.

Számos építőanyag ára is megnőhet, mint például a vasbeton és a cement, amelyek előállítása energiaigényes, valamint a beton, amely kőolaj-alapú adalékanyagokat használ. És természetesen a szállítási költségek is emelkedni fognak. Igaz, pozitívum, hogy a horvát építőipari vendégmunkások célországainak gyenge gazdaságai arra ösztönözhetik őket, hogy hazatérjenek, és ez segíthet az építési költségek alacsonyan tartásában.

Összességében azonban a nem vendéglátóipari építőipari szegmensek teljesítményének növekedési üteme is valószínűleg csökkenni fog, és egyes esetekben negatívba fordulhat. Még az állami építési projektek is veszélyben lehetnek, mivel az energia-, mezőgazdasági és egyéb támogatások kifizetése kimeríti a kormány készpénztartalékait, a lassú gazdasági aktivitás pedig csökkenti az adóbevételeket.

Mire lehet számítani?

A kérdés most nem az, hogy az amerikai-izraeli-iráni háborúnak lesznek-e jelentős negatív hatásai a horvát építőiparra, hanem az, hogy milyen súlyosak lesznek. Ha a Hormuzi-szoroson keresztüli szállítások május vége előtt újraindulnának, a hatások minimalizálódnának, bár ez nem jelenti azt, hogy minimálisak lennének. Viszont ha a szoros június vége után is blokád alatt marad, annak Horvátországra nézve jelentős következményei lehetnek, mivel az elemzők szerint addigra az európai olaj-, gáz- és más fontos termékek tartalékai kimerülnek. 

Ez az árak meredek és folyamatos növekedéséhez vezetne, amíg a recesszió vagy más események a keresletet a kínálattal összhangban lévő szintre nem csökkentenék. Ha a harcok további jelentős károkat okoznak az Öböl-térség infrastruktúrájában, a horvát és sok más ország építőiparának helyzete is kritikussá válhat.

Eredeti cikk: Michael Glazer (SEE Regional Advisors), Tatjana Halapija (Nada Projekt) - EECFA Croatia
Magyar verzió: Buildecon, EECFA Central