Minthogy tekintélyes, és gyakran Budapestet is ismerő építészek adnak elő az építészkongresszusokon, évek óta megszoktuk, hogy várospolitikai, aktuálpolitikai kérdésekkel is megkeresik őket, ha mások nem, az újságírók. Pedig én azt hiszem, a szakma konferenciáján az építész hallgatóság alapvetően szakmai fogásokat „les el” a befutott kollégáktól, a konkrét feladatra adott építészeti válaszok érdeklik, nem a megbízók politikai legitimációja. Hogy hova álljanak ilyen vitákban az építészek? Véleményem szerint oda, ahol a legkevesebb sár esik rájuk ebben a politikai csatározásban. Maradjunk meg szakmai körben, ahol a terekről, tömegekről, anyagokról, gesztusokról esik szó, és nem a milliárdokról és politikusokról. Mert a szakmának nagyon érdekes válaszai vannak városépítészeti kérdésekre, és ezeket nemcsak a budapesti projektekben érintettek, hanem a bécsi, berlini, ljubljanai kollégák is bemutatják majd. Annál is inkább, mert a neves bécsi Henke Schreieck Architekten iroda bécsi nagyprojektjei mindig a városfejlesztésbe illeszkednek, gyakran több évtizedes fejlesztési elképzelések mentén. „Minden projektnek gazdagítania kell a környezetét” – mondta egy interjúban Dieter Henke. Andrej Kalamarnak sokszoros díjnyertes épülete a Lev Irodaház, mely nemcsak telepítésével, hanem különleges, színjátszó üveghomlokzatával is hozzáad Ljubljana városszövetéhez. A Numen / For Use iroda pedig szó szerint ad hozzá épületekhez parazita térinstallációival.

Az előadók bemutatása:

O’Donnell + Tuomey
Sheila O'Donnell 1976-ban végzett a Dublini Egyetem építészkarán, majd négy évvel később a brit Royal College of Art-on környezettervezés szakon is diplomázott. Elsőként James Stirling szárnyai alatt vett részt a Tate Múzeum bővítésében, majd 1988-ban John Tuomey-vel alapította dublini székhelyű irodáját. Az O’Donnell + Tuomey Architects számos nemzeti elismerésben részesült: hét alkalommal nyerte el az Ír Építészszövetség Down-érmét, majd 2000-ben a RIAI triennálé aranyérmében is részesült.
Az építészpáros két alkalommal (2004-ben és 2008-ban) képviselte hazáját a Velencei Biennálén. O'Donnell a nyolcvanas és kilencvenes években sokat tett Dublin belvárosának építészeti megújításáért, közreműködött a Kék Stúdió építészeti galéria létrehozásában, 1991-ben pedig a Group 91 igazgatója lett. Munkásságát a londoni Royal Academy és a dublini Royal Hibernian Academy is bemutatta. 2013-ban Az Architects Journal magazin az „Év építésznője” díjban részesítette, 2015-ben pedig elnyerte a RIBA aranyérmét is.
Sheila O'Donnell a Dublini Egyetem tanára, az amerikai AIA tiszteletbeli tagja, a londoni Architectural Association és Cambridge-i Egyetem építészfakultásának felkért oktatója.

Sou Fujimoto
Japán építész, 1971-ben született Hokkaidón. Építészeti tanulmányait a Tokiói Egyetemen végezte 1994-ben. Sou Fujimoto Architects névre hallgató saját építészirodáját 2000-ben alapította. Könnyű szerkezeteiről és átjárható térhatárairól híres épületei gyakran egyszerű elnevezésűek – leghíresebb közülük az N ház Oitán (2008) és a K ház a hjogói Nisinomijában (2013). Munkásságát az El Croquis 151. számában méltatta, 2013-ban a londoni Kensington Gardensben álló Serpentine Gallery pavilonépületét is elkészíthette. Futurisztikus terveiért 2014-ben a New York-i The Wall Street Journal innovációs nagydíjra jelölte. A budapesti városligetbe tervezett Magyar Zene Házának tervei a párizsi divathét 2015-ben bemutatott kollekcióit is megihlették.

Henke Schreieck Architekten
Dieter Henke 1980-ban szerzett építészdiplomát a Bécsi Képzőművészeti Egyetemen, Roland Rainer mesterképzésén. Tanársegéd az egyetem Városépítészet Akadémia Intézetében, majd 1982-ben alapít közös irodát Marta Schreieckkel Bécsben. Marta Schreieck 1981-ben szerzett építészdiplomát a Bécsi Képzőművészeti Egyetemen, Innsbruckban és Bécsben oktatott. Számos díjat nyertek: Bécs Város Díját, Adolf Loos építészdíjat, Piranesi építészdíjat, ZV Építtetői díjat, Alpok Új Építése Kitüntetést stb. Kínától Madridig számos kiállításon vettek részt, legutóbb 2015-ben az Architektur Zentrum Wien Ein Raum für Fünf címmel mutatta be elsősorban Bécs város fejlesztésével kapcsolatos elképzeléseiket. Több nagyléptékű bécsi épület tervezői, többek között az Erste Campus, a Hoch Zwei magasház, emellett számos bécsi városfejlesztési tervet jegyeznek.

Sven Jonke
A For Use 1988-ban alakult független iparművészek közös elhatározására. A koncepcióművészetben, díszlettervezésben és belsőépítészetben jeleskedő csoport egy évvel később Numen néven újjáalakulva elhagyta a szorosabban vett ipari design területét. Három alapítója Sven Jonke, Christoph Katzler és Nikola Radeljković volt. Korai kísérleteikben a személytelen design radikális formai redukcióval keveredett. Modernizmusban mélyen gyökerező megközelítésük Horvátország-szerte a legkülönfélébb szinergikusan szervezett totális tervben öltött testet.
A madridi Nemzeti Dráma Központ számára 2004-ben készített „Inferno” projekttől kezdődően a Numen / For Use erősen érdekelt lett a díszlettervezésben is.
2008-tól, egy újabb irányváltásnak köszönhetően elsősorban olyan tárgyi konfigurációk felé tolódott el a csoport érdeklődése, amelyekhez nem rendelhető előre meghatározott funkció. Ezek a hibrid munkák eredményezték az N-Light sorozatot és a szalaginstallációkat.
A publikum számára nyitott kísérletekkel párhuzamosan a csoportot számos nemzetközi díjazás tünteti ki elismerésével az iparművészet és a tárgytervezés területén elért eredményekért. Ezek között említendő a 34. Zágrábi Szalon nagydíja, a többször elnyert Wallpaper Award, a Polygon és a Polygon Chair, valamint a Red Dot Award. Installációikért elnyerték a DMY díjat, színpadi díszleteikért többek között az uzicei fesztivál kiemelt díjait.

Andrej Kalamar
A muraszombati születésű építész 1993-ban végzett a Ljubljanai egyetemen, 2003-ban várostervezői diplomát is szerzett. Ugyanebben az évben alapította saját cégét, a Studio Kalamar irodát. Virtuóz szín- és anyaghasználatával hamar nemzetközi ismertségre tett szert, több másik között a ljubljanai Lev Irodaházzal számos szlovén és nemzetközi díjat nyert. Harmincnál több építészeti könyvben, számos folyóiratban jelentek meg épületei, igen sok kiállításon szerepelt, legutóbb 2015-ben Budapesten a Fugában is.

Ferencz Marcel habil, DLA
1970-ben született Miskolcon. 1989-ben érettségizett a budapesti Árpád Gimnáziumban. Felsőfokú tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán végezte, ahol 1997-ben diplomázott. Diplomamunkáját BME Építészmérnöki Kar Diploma-díjjal jutalmazták. 1993 és 1994 között az Egyesült Államok béli Nashville-ben gyakornokoskodott az Earl Swennson Associate Architecture Company építészeti munkatársaként.
1999 és 2004 között a BME Rajzi és Formaismereti Tanszék tanársegédeként a szabadkézi rajz oktatásában vett részt. Ugyancsak a rajzolásról írta meg DLA értekezését, Mesterlevelét és DLA fokozatát 2007-ben a BME-n kapta meg.
1993-tól a NAPUR Építésziroda tagja. Épületeivel számtalan hazai és nemzetközi kiállításon szerepelt.
2007 és 2010 között a Debreceni Egyetem Építészmérnöki Tanszékének vezetője. Az általa tervezett „Hun fürdő” – széleskörű publikációs sikerén túl – 2002-ben Velencében a 8. Nemzetközi Építészeti Kiállításon önálló tablón szerepelt. Ugyanezért az épületéért Ferencz Marcelt 2009-ben Pro Architectura díjjal jutalmazták. A 2006-ban tervezett Barakonyi-villát az A Phaidon Atlas of 21st Century World Arcitecture nemzetközi építészeti lexikon mutatta be.
2010-ben Wesselényi-Garay Andorral a 12. Velencei Biennálé magyar pavilonjának kurátora. Jelenleg a Magyar Művészeti Akadémia Építőművész Tagozatának rendes tagja, és a Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kar, Építészmérnöki Intézetén egyetemi tanár.

Részletek és jelentkezés itt