Német kísérőnk, Anke Merziger, a Beratungs- und Service Gesellschaft Umwelt mbH (Környezetvédelmi Konzultációs és Szolgáltató Kft) szakelőadója vezet minket a város nyugati felébe, sőt, azon is túl, egy egykori futball-stadion helyére, ahol a Német Környezetvédelmi Hivatal egyik, frissen átadott telephelyét látogatjuk meg.
Környezetvédelmi Hivatal (UBA)
A Környezetvédelmi Hivatal vízkutató bázisának telephelye messze esik Berlin központjától, bő órás autóúttal lehet elérni, a viszonylag kis forgalom ellenére is. Ez a három telephely közül az egyik, ahol a halak viselkedésén keresztül kutatják a főváros-környéki élővizek minőségét. „A kutató laboratórium és irodaház több mint két éven keresztül épült, mivel a német jogszabályok meglassították az építkezést.” – számol be Tilo Herzig, az UBA projektvezetője. „A korábban itt állt épületek elbontásakor a földben bizonytalan eredetű vezetékeket találtak, melyek kibontásához külön állami engedélyre volt szükség, ehhez azonban előbb azokat, egy arra hivatott céggel hivatalosan be kellett vizsgáltatni, nincs-e esetleg sugárzás, vagy nem áll-e fenn mérgezés veszélye. Ez meglassította és megdrágította az építkezést, hiszen az közbeszerzési eljárásban zajlott és az időveszteség jelentős anyagi veszteséget indukált. A cirka ezer négyzetméter alapterületű, nullenergiás irodaépület bekerülési költsége (a tervezett 3,8 millió helyett) így elérte a 4,8 millió eurót, ami Németországban is soknak számít.”
Az épület természetesen a legszigorúbb passzívház- követelményeknek is megfelel: a falpanelek fából készültek, a tető zöldtető, mindkettőnél cellulóz szigetelést alkalmaztak; betont kizárólag az alapozásnál, az aljzatnál, a lépcsőnél és a liftaknánál használtak. Az alapozásnál üveghab hőszigetelés került beépítésre. A németek egyre inkább kezdenek visszatérni a faszerkezetes ablakokhoz, természetesen itt is fa ablakok találhatók (Uw=0,8 W/m2K, 3 rétegű üvegezés + 1, az árnyékolót védő külső üvegréteg). A Blower-door teszt eredménye: 0,22 1/h értékű lett, napelemmel (50 000 kWh/év) és napkollektorral az éves primerenergia fogyasztást nullára tervezték, kiegészítő fűtésként talajszondás víz-víz hőszivattyú üzemel. Az épület tervezésekor ötvenéves üzemeltetési ciklussal számoltak és törekedtek minél több újrahasznosított anyag használatára. A szeptemberben átadott épületben 31 ember dolgozik, mindenki önálló kis irodában, ahol a hőmérséklet standard 21 fokra van beállítva és maximum 2 fokkal korrigálható mindkét irányban. „Nem ez a központ, az Drezdában található, az öt éve elkészült főépület 70 millió eurót kóstált. Ez egy hatalmas kísérlet, ahol nemcsak az épületek energetikai viselkedését, hanem a dolgozókra gyakorolt fizikai és pszichikai hatásait is kutatjuk, így ezeket a számokat, mint kutatási pénzeket és nem mint általános építési költséget kell értelmezni.” – fejezi be az okfejtést Tilo Herzig.
Plusz energiás ház, elektromobilitással
Utunk második állomása Nyugat-Berlin közepén, az ottani Andrássy út szerepét betöltő Kurfürsterdamm egy kis mellékutcájában, a Közlekedési, Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium kertjében volt. Egy érdekes kísérleti közel zéró primerenergia-felhasználású házat látogattunk meg, amely nemcsak hogy alig fogyaszt energiát, de termeli is azt, még az autóknak is elég áramot ad.
A kísérleti épület családi háznak épült, melybe egy (pályázat nyertes) teljesen átlagos négytagú család költözhetett be egy évre, akik nemcsak a passzívházat „tesztelhették”, hanem hat elektromos autót is. „Németországban összesen 36 ilyen ház épült, amely több energiát termel, mint amennyit fogyaszt.” – meséli Nikolas Klostermann-Rohlender, a kísérletet vezető Zebau projektvezetője. „Ezt az épületet 2011 december 7.-én adták át a Stuttgarti Egyetem mérnökei, akik a megépülése óta folyamatosan monitorozzák azt. A projekt teljes költsége 2,2 millió euró a kutatások miatt, 300-700 ezer euró között lenne nélküle, célja pedig a megfizethető, könnyen terjeszthető technológiák bemutatása. A teljes épület újra hasznosítható, könnyű lesz majd elbontani, mivel minden eleme csavarozva, vagy pattintva van. ”
A monitoring adatok alapján a ház üzemeltetéséhez szükséges energiát teljes mértékben, de a közlekedésit csak részben tudta fedezni a rendszer, mivel Berlinben túl kevés az éves napsütéses órák száma. A tesztcsalád minden héten szociológiai tesztet töltött ki, és jó pár problémát észleltek. A legfőbb kifogás az volt, hogy a könnyűszerkezetes háznak nincs hőtároló tömege, az épületben nincs aktív hűtés, csak árnyékolás, így nyáron elviselhetetlen mértékűre melegedett az otthonuk. Kísérleti jelleggel nem építettek be villanykapcsolókat, hanem mindent egy központi monitorról lehet vezérelni, amelynek a kezelése nehézkes. De télen is gond volt: az alsó és a felső szint egy légtér, fent nem fűtöttek, lent csúcsra kellett járatni a rendszert, hogy ne legyen hideg.
Az energiatermelésről a déli oldali falon és a tetőn elhelyezett monokristályos napelem rendszer gondoskodik, az épület mögötti utcai szekrényben elhelyezett lítium-ion akkumlátorok egy napra elegendő áramot raktároznak, és ezek táplálják a ház előtt parkoló elektromos autót és biciklit is, kábeles, vagy indukciós töltőn keresztül. „Az autókkal volt a legnegatívabb a lakók tapasztalata.” – osztja meg velünk Nikolas. „Egy ilyen járgány teljesen feltöltött akkukkal, a vezető vérmérsékletétől függően kb. 120-160 km megtételére képes, és Németország sem hemzseg egyelőre a töltőpontoktól, így előfordult, hogy a vidéki rokonlátogatásra indult család az út szélén maradt a járgánnyal, de az is, hogy dugóba keveredve Berlin egyik főútján állt le az autó. A legnagyobb gondot a „tankolás” jelentette, hiszen ez nem ötperces művelet, közel három órát vesz igénybe. Így a lakók tapasztalata negatív volt az autókkal kapcsolatban, városi közlekedésre inkább az elektromos bringát használták, ami jobban bevált.”
Tizenegy lakásos passzív társasház
Kicsit kipihenhettük magunkat, mivel közel másfél órás autókázás következett Nyugat-Berlin központjából Kelet-Berlin külvárosába, ahol talán az egyik legtanulságosabb történettel bíró épületet, egy tizenegy lakásos passzív társasházat kerestünk fel. Már az építés története is izgalmas, legalábbis nekünk magyaroknak:
„Egy tizenegy családból álló elő-lakóközösség keresett meg azzal, hogy egy kifejezetten energiahatékony társasházat szeretnének építeni, a lehető legkisebb rezsivel.” – kezd a történetbe Markus Pfeifer építész, a Pfeifer Architekten ügyvezetője, aki elképed azon, amit Magyarországról hall. Itthon ugyanis az elmúlt évek lakásépítésére az volt a jellemző, hogy egy vállalkozó a saját tőkéjén megvásárolt egy telket, majd arra házat, vagy házakat épített (lásd lakóparkok), majd az ezekben lévő lakásokat megpróbálta haszonnal értékesíteni. „Németországra egyre inkább az a jellemző, hogy először a lakóközösségek állnak össze, akik megbíznak egy tervezőirodát, illetve egy kivitelezőt. Így mindenki saját elképzelése megjelenhet a társasházon, van, aki százötven négyzetméteres, ötszobás lakást szeretne, van, akinek elég a hatvan négyzetméter és a két szoba is. Az igények végül egy tervben találkoznak, ahol a leendő lakóknak már csak abban kell megállapodniuk – a tervező mérnök segítségével - , hogy milyen legyen a ház homlokzata, legyen-e garázs, mennyi közösségi térre van szükségük, illetve, hogy energetikai szempontból mut tudjon az épület, legyen-e benne pl. központi hővisszanyerős szellőzés, vagy akár hőszivattyú. Ebben a házban a lakásméretek 130-150 m2 között alakultak, egyedi megrendelés alapján; az építési költség 2 250 euró/m2-re jött ki telekárral együtt, ami Berlinben nagyon olcsónak számít.”
Az épület főbb jellemzői: a 30-as téglafalakra 20 cm polisztirol hab, illetve ásványgyapot hőszigetelés került; az ablakok háromrétegű üvegezést kaptak (Uw=0,82 W/m2K). A temperálásról talajhőt hasznosító hőszivattyús rendszer gondoskodik, alacsony előremenő hőmérsékletű padlófűtéssel, melyhez 5 db, 100 méter mélységig lefúrt talajszonda kapcsolódik. A lakók legfőbb problémája a központi hővisszanyerős szellőztetéssel akadt, amely szerintük télen túl szárazzá teszi a lakások levegőjét.
„Tenement ház”
Persze a program nem lett volna teljes, ha csak újépítésű házakat láttunk volna és nem tekintettünk volna meg legalább egy komplett felújítást is. Így Kelet-Berlin központjába mentünk, ahol egy százéves lerobbant bérház teljes rekonstrukcióját ismerhettük meg, passzívház elemekkel. „A 20 lakásos belvárosi bérház teljes felújítására 2007-2008-ban került sor. A PHPP-által előírt energetikai követelményszintet, a helyi építési előírások és a lakók pénztárcája miatt, csak a teljesen átépített tetőtérben, illetve az abban kialakított új lakásban sikerült elérni." – meséli Theodor Spehr közös képviselő. „Mivel a minősítésnél mindig a teljes házat kell vizsgálni, így ez természetesen szóba sem került, bár a ház primer energiafogyasztását így is kevesebb, mint az egyharmadára csökkentettük. A lakókat csak úgy lehetett meggyőzni, ha a lakbér és a rezsi összege nem emelkedik, így végül a mesterek a piacinál alacsonyabb anyagárakkal dolgoztak – mivel ez az első ilyen jellegű felújítás Berlinben, ez egy gyártói demonstrációs épület lett végül. A falakon a helyi előírások szerinti, max. 12 cm vastagságú grafitos rendszerű hőszigetelést alkalmaztuk, a nyílászárókat korszerűre cseréltük és a gépészet is teljesen megújult.”
A házban vegyes gépészeti rendszert alkalmaznak: távhő, napkollektor, belső levegőt hasznosító, kombinált hőcserélős-hőszivattyús rendszer, tartalék gázkazán. Ami a hőleadókat illeti, maradtak a radiátorok, a szellőzést pedig az ablakokba beépített szabályozható intenzitású szellőzők adják, a szobákból elszívott hőt a hőszivattyú hasznosítja, melynek jóságfoka így 1,5- ről 4,5-re javult. A monitoring alapján a hőfelhasználás aránya: 50% távhő, 10% napkollektor, 40% hőszivattyú, a mérnökök így 15-17 év megtérülési idővel számolnak. (Ennek a háznak tényleg rendkívül bonyolult a gépészeti rendszere. A gázkazán, illetve a távfűtő művek által közvetített hőenergia a régi radiátorokon keresztül adódik le, a szellőztető rendszer nagyon furcsa, mert a lakásokban csak elszívó pontok vannak, befúvók nincsenek. Ezt az ablakokba épített szabályozható intenzitású szellőzők pótolják, tehát a friss levegő ezeken keresztül, hővisszanyerés nélkül jön be a lakásokba. A hővisszanyerés a lakásokból elszívott levegő hőjéből történik, ami többletenergiát egy víz-víz hőszivattyú jóságfokának javítására hasznosították. Ehhez párosul még egy napkollektor rendszer és egy központi gázkazán is, mindez által termelt meleg víz összességében több mint 5000 liter térfogatú puffertartályokba kerül, innen nyerik ki a HMV-t, illetve a radiátorokba is innen szivattyúzzák fel a vizet. Így jött ki a hőfelhasználás aránya a fenti adatokra.)
Egy este a szenátorral
Este sokat tanultunk a német építészetről: Tamara Fischer, a Szenátus Berlini Régió a Strukturális Alapokért (ERDF - European Regional Development Fund) felelős vezetője csatlakozott hozzánk. A szenátor asszony elmesélte, hogy Németországban sem minden fenékig tejfel, illetve ott sincs kolbászból minden kerítés. Viccet félretéve: a német építőipar komoly gondokkal küzd, mivel túl kevés az építőipari vállalkozások száma és túl sok a megrendelés. Emiatt komoly csúszásokkal kell számolni. A csúszások, évtizedekig elhúzódó középület építések másik oka a régészeti szabályozás: ha valahol leletekre bukkannak, az évekre megállíthatja az építkezést. A harmadik ok amiről már hallottunk, a bontásokat megnehezítő, meglassító és megdrágító rendelkezés, ami egyetlen állami céghez köti a földből kiásott vezetékek bevizsgálását. A negyedik ok a művészetet támogató szabályozás, amely előírja, hogy minden újonnan épült, vagy felújított közintézményben, illetve annak udvarán, jól látható helyen műalkotásokat kell elhelyezni. Így Berlin utcáit ellepték a furcsa szobrok és falfestmények, melyeket a németek inkább utálnak, mintsem szeretnének. Az ötödik ok náluk is a pénzhiány: mivel a legtöbb középületet érintő építkezés európai uniós pályázati forrásból zajlik, és a fent említett okok lassítják és drágítják az építést, a tendereket gyakran újra ki kell írni, vagy módosítani kell, ami megint csak akár évekig elhúzódó procedúrákhoz vezet. Ez a huszonkettes csapdája, mivel még tovább lassít és drágít, és így tovább. Nem véletlen, hogy Kelet-Berlinben húsz éve meredező toronydarukat lehet látni, amelyek inkább rontják, mintsem szépítenék a városképet…
Még egy fontos tényező az épületenergetikai előírások fokozatos szigorodása, amelyek egyértelműen a passzívház-építés irányába terelik a német építészetet. Középület már most is csak közel zéró primerenergia-felhasználással épülhet, vagy épülhet újjá, a lakóházakra vonatkozó szabályozás 2015-ről szól (Magyarországon ez a két szám 2018 és 2020). Németországban 1920 minősített passzívház van, azaz 42.000 emberre jut egy, míg nálunk a minősített passzívházak száma összesen 16, ami 625.000 főre jelent egy passzívházat. A nem minősített, de PHPP-számítás alapján a követelményeket teljesíteni képes épületekre csak becsléseink vannak: a számukat 20.000 és 50.000 közé teszik. A leggyakrabban emlegetett szám a 40.000 (idehaza mintegy 60-ra tehető ez a szám, tehát óriási a lemaradás!). Az új építésű ingatlanokkal kapcsolatban már pontosabb a statisztika: 2011-ben pl. mindössze 493 minősített passzívház megépítésére adtak ki engedélyt, amiből 407 épült meg: 336 az egykori Nyugat-Németországban, míg csupán 40 az egykori NDK-ban. A kötelező érvényű minősítéstől azonban még a passzívházak szülőhazája, Németország is messze jár, de hogy ez mégsem teljesen utópia, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy néhány eminens városban, Frankfurtban, Lipcsében és Kreis Lippében ma már ez a valóság.
Az energiatudatos építészet elterjedését leginkább a különösen kedvező bankhitel-konstrukciók segítik. A KfW (Kreditanstalt für Wiederaufbau) egy hatalmas, állami tulajdonban lévő fejlesztési bankcsoport, amely kifejezetten építkezések finanszírozására jött létre. Ennek egyik szolgáltatása a KfW Passivhaus például azon házak megépülését, vagy akár már kész állapotban történő megvásárlását segíti, melyeknél teljesül az a kritérium, hogy a hasznos alapterület négyzetmétereire vetített éves primerenergia felhasználás nem haladja meg a 40 kWh értéket, a fűtési hőigény pedig a már jól ismert 15 kWh értéket. 1999 óta 1800 passzívházat építettek KfW kölcsönből. Hasonló módon a másik két legnépszerűbb konstrukció, a KfW40 és KfW60 - melyek nevükben hordozzák a maximálisan megengedhető fűtési primer hőigényüket - az alacsony energiafelhasználású házak építését, valamint azok korszerű fűtési rendszerekkel való ellátását ösztönzi. Ezek a bankhitelek széles körben elérhetők magánszemélyek és vállalkozások, valamint intézmények számára is, és adott esetben akár a beruházás összes költségét, de legfeljebb 50 000 eurót (kb. 15 millió Ft-ot) biztosítanak hosszú lejáratú futamidővel, fix 3%-tól induló kamatozással. Összességében tehát a KfW csaknem tízszer akkora összeget biztosít, mint amit Magyarországon a Nemzeti Energiatakarékossági Program biztosított. Mindez a németek passzívház építési hajlandóságában is megmutatkozik...