„Az elmúlt hetekben három jó hírt is kaptam Makovecz Imre örökségével kapcsolatban, melyeket természetesen meg is osztok mindenkivel.” Ezzel kezdtem legutóbbi cikkemet, amelyben arról számoltam be, hogy a sevillai magyar pavilon sorsa meglepő fordulatot vett.

A második hír Makovecz Páltól, az édesapja szellemi örökségét ápoló alapítvány vezetőjétől érkezett. Egy kérdésem nyomán figyelmembe ajánlotta ugyanis a Makovecz-világtérképet. A térkép maga nem új, de az elmúlt időszakban komoly fejlesztésen esett át, így – túlzás nélkül állítható, hogy – idehaza teljesen egyedülálló az építészettörténeti kezdeményezések között.

Nagyon kevés színvonalas térképes adatbázis van ugyanis a neten, amely magyar építészettel foglalkozik. Ezek közül érdemes megemlíteni a korát megelőző, sajnos ma már nem elérhető Arturt, amit a Kortárs Építészeti Központ állított össze több mint egy évtizede, valamint a Budapest Legendát, illetve az Építészfórum immáron országossá bővült, 21. századi építészetet bemutató térképét is.

Egyetlen alkotó életművét összegző, nívós térképes adatbázis azonban tényleg alig akad. Nagyhirtelen csak egyet tudok felidézni: az Ybl Archívumét (persze ha valaki tud többről, írja meg bátran). Ezt az adatbázist amúgy Budapest Főváros Levéltára gondozza, és az egyik legszebb, legteljesebb és legjobban használható építészéletmű. A térképe első pillantásra olyan, mintha csak a jelenlegi országhatárt vették volna figyelembe a megrajzolásakor, de ez nem a készítők hibája. Hiába volt ugyanis nagy a monarchia, Ybl Miklós legnyugatibb terve Bécsbe, a legkeletibb pedig – a mai magyar-román határtól néhány kilométerre eső – Kaplonyba készült.

Makovecz esetében azonban a „világtérkép” kifejezés egyáltalán nem túlzás. Az viszonylag közismert róla, hogy előszeretettel dolgozott a határon túli, magyarlakta területeken: elég csak a lendvai művelődési házra, a dunaszerdahelyi városházára vagy a csíksomlyói búcsú (azóta jelentősen átalakított) oltárára gondolni.

Munkássága azonban messze túlnyúlik a Kárpát-medencén is. Számomra is egészen meglepő dolgok derültek ki, ahogy böngésztem a színes pöttyöket.

Például, hogy fiatal építészként, mint a Buváti munkatársa, részt vett egy moszkvai lakótelep tervezőmunkájában. Ennek egy dombtetőn lett volna a központja, amit körkörösen határoltak volna a panelházak – sajnos ennél több információ nem is maradt fenn róla. Persze fontosabbak az életműben az önálló alkotások, amelyekből szintén jó pár akad szerte a világban: tervezett családi házat Thaiföldre és Alaszkába, Waldorf-iskolát Svédországba és Mongóliába, kiállítási épületet Japánba és kopt templomot Egyiptomba.

Ez a Föld körüli utazás azért is érdekes, mert Makovecz nem exportálta a magyar népi építészetet, hanem mindenhol a helyi hagyományokból táplálkozott. Pontosabban azokat a gyökerekhez nyúlt vissza, amelyek közösek lehetnek, mondjuk, a viking és a mongol művészetben is.

Sajnos ezeknek a távoli országokba tervezett műveknek a többsége terv maradt, de azért szerencsére vannak megvalósult példák is. A legismertebb a már említett Expo-pavilon Spanyolországban, de van lakóháza és üzletháza Németországban vagy épp kilátótornya Franciaországban. Ausztriában és Olaszországban installációi készültek el, amelyek műfajukból adódóan múlékony alkotások voltak. A térképen amúgy is külön kategória van a megvalósult, de azóta elbontott vagy elpusztult műveknek.

Ha valaki szereti Makoveczet, akkor mindenképp örömét fogja lelni a térkép böngészésében. Ha pedig valaki nem szereti, akkor talán nem bánja, ha kap egy kis betekintést az életműbe – kiderülhet, hogy színesebb annál, mint amit gondolt róla korábban. Amúgy meg remélem, hogy valaki kedvet kap az „ötlet ellopásához”, és esetleg más fontos építészéletművek is térképre kerülhetnek hasonló színvonalon.

A térképet a Makovecz Alapítvány honlapján lehet elérni.