Fosterék tanulmánytervei elsősorban az anyagszállítás problémájára keresik a választ. Mint köztudott, túl költséges és körülményes tervezést igényelne a Földről rakéták segítségével építőanyagot kijuttatni a világűrbe. Az egyetlen reális lehetőség, ha a tervezett kolonizációhoz a Hold saját kőzetét borító regolit, vagyis a holdi törmeléktalaj kerül alapanyagként felhasználásra.

Az ESA konzorcium munkacsoportja elsőként egy négyfős legénység ellátására alkalmas bázist tervezett, amely a légkört nélkülöző bolygót akadálytalanul elérő meteoritok és gammasugárzás, valamint a kiegyenlítetlen hőingás ellen biztosít védelmet. A bázis önmagát telepítené egy könnyen fellőhető, majd a Holdon landoló csőmodulból. Az építkezés első lépése gombnyomásra kezdődik: a hengeres test egyik végéből eszkimó jégsátorhoz hasonló felfújható légzsák robban ki a Hold felszínére. A szálerősített, légmentesen záródó ponyva az építés második fázisában a rákerülő szilárd burkolóanyag belső zsaluhéjaként szolgál. A védőhéjat ezután – a döngölt föld planétánkon ősidők óta ismert technológiájához hasonló módszerrel – 3D-nyomtatórobotok terítenék rétegről rétegre holdtörmelékből a zsaluhéjra.

A „regolitbeton” kérget a minimális anyagigény melletti legnagyobb szilárdság elérése érdekében habszerű, üreges törmeléköntvényből alakítanák ki. A Foster + Partners és a konzorcium mérnökei által kifejlesztett szerkezet felvonultatja a 3D-nyomtatás technológiájának minden eddigi képzeletet felülmúló lehetőségeit. Egyszerre meglepő és bátorító ebben, hogy az új technológia produktumai igen közeli hasonlóságot mutatnak a természetben megtalálható biológiai formációkkal.

Már lezajlottak az első szimulációk is, amelyek során a holdi törmeléktalajhoz hasonló alapanyagból sikerült egy másfél tonnás szerkezetet nyomtatni. Egy másik kísérlet során kisebb léptékben a holdi környezetet modellezték: a 3D-nyomtatók légmentes környezetben is kifogástalanul működtek. A bázis helyét a Hold déli sarkánál jelölték ki, ahol közel állandó horizonti napsütéssel (és ebből kifolyólag térben és időben kiegyenlítettebb hőmérséklettel) lehet számolni.A tervező konzorcium társult tagja az a pisai műegyetemi kampuszhoz tartozó Scuola Superiore Sant’Anna főiskolán tevékenykedő Alta SpA mérnökvállalat. A D-Shape™ printer és a holdregolit-aktiváló eszköz európai fejlesztője a Monolite UK. Az ő feladatuk a modellezéshez szükséges minden szemléltető- és technikai alkatrész előteremtése.

„Már gyakorlottak vagyunk a kivételes klímakörülmények közé szánt és helyi erőforrások kiaknázására épülő létesítmények tervezésében – holdbázisunk gyakorlatilag ugyanezen logika mentén fejlődik. Lenyűgöző és teljesen egyedi tervezési folyamatnak vagyunk részesei, amely teljes egészében az anyagban rejlő lehetőségekből indultak ki, és azóta is ebből merít erőt. Örömmel nézünk elébe az Európai Űrügynökség és a konzorcium újabb projektjeinek!”
(Xavier de Kestelier, Foster + Partners társult tag, a modellcsoport specialistája)


Forrás: Foster + Partners
Kapcsolódó oldalak: ESA / ESA/For_Media

Jövőtechnológiák az építészetben címmel hasonló témákról indít konferenciasorozatot kiadónk és a Build Communications.

A rendezvényre itt lehet jelentkezni: http://tervlap.hu/rendezveny/index/nev/jovotechnologiak_az_epitesben