Oroszország ukrajnai háborúja és az Egyesült Államok azon felhívása, hogy az európai országok vállaljanak nagyobb felelősséget saját védelmükért, új követelményeket és új lehetőségeket teremtett Európának. Ez magasabb védelmi kiadásokat és ezen keresztül a védelemmel kapcsolatos infrastruktúra kiépítését és a védelmi ipar megerősítését jelenti. A NATO előzetes becslése szerint a tagállamok 2024-ben összesen mintegy 1336 milliárd eurót költöttek védelemre, melyből az uniós országok 343 milliárd eurót tettek ki. 

A NATO azon irányelve, hogy a védelmi kiadásokat 2035-re a GDP 5%-ára növeljék, szintén jelentős az európai építőipar szempontjából. Ennek 1,5%-át a védelemmel kapcsolatos kiadásokra, 3,5%-át pedig az alapvető védelmi kiadásokra fordítanák. Ez az 1,5% önmagában jelentős lökést adhatna Európa mélyépítési beruházásainak: az európai NATO-országokban ez évi több mint 200 milliárd eurót jelentene. Bár az még nem tiszta, hogy mi fog beleszámítani ebbe az 1,5%-ba, és hogy mekkora részt fognak mélyépítésre fordítani. Az időzítés is nyitott: a NATO kiadási kerete tíz évre előre, 2035-ig tervez.

Az 1,5%-os keret tartalmáról folytatott nyilvános vita többek között a kiberbiztonságot, az ellátásbiztonságot, az egészségügyi szolgáltatásokat, a védelmi ipar támogatását, valamint a katonai mobilitás javítását célzó intézkedések beépítését említette és számos jelenlegi infrastrukturális projekt beleillik ebbe. Európa közel 300 milliárd eurós éves közlekedési infrastruktúra-építési költségvetésének állami részesedése már most is fedezi az 1,5%-os kerethez szükséges összeg nagy részét, de további beruházásokra is sor kerül majd.

Még ha számos, elsősorban polgári célú közinfrastrukturális beruházás beleszámítható is a NATO 1,5%-os keretébe, a hatás valószínűleg a mélyépítési projektek rangsorolásában és ütemezésében lesz látható. A katonai mobilitás és a hibrid fenyegetések szempontjának figyelembevétele a közúti, vasúti, repülőtéri, kikötői, távközlési és energetikai beruházásoknál magukra a beruházásokra és azok végrehajtásának módjára is hatással lehet. Számos ország költ repülőterekre, úthálózat-kapacitásra és hidakra. Az EU ösztönzi és támogatja a tagállamokat a védelmi kiadások növelésében, például az EU Védelmi Alapja és a ReArm Europe terv révén.

Németország 2025 tavaszán hagyott jóvá egy jelentős beruházási csomagot amelyben a védelem mellett az infrastrukturális projektek is jelentős szerepet játszanak. A kormány terve egy 500 milliárd eurós infrastrukturális és beruházási alap létrehozása. Az alkotmányt is módosítják, hogy több hitelt lehessen felvenni a védelmi kiadásokra. Németország példája várhatóan arra ösztönzi a kisebb európai országokat, hogy ők is növeljék az állami infrastrukturális (mélyépítési) beruházásokat Európa-szerte az elkövetkező években. A német programot viszont olyan kritikák érték, amelyek más európai országokban is relevánsak. A nagy, hitelből finanszírozott pótlólagos kiadások gyengítik az államháztartást, növelhetik a kockázati prémiumokat és az állami hitelfelvételi költségeket, valamint megnehezíthetik a fiskális politikai célok betartását. A többletkiadások a ráfordítási árakat is felhajthatják, ami aztán tompítaná a reálnövekedési hatást.

Az újonnan csatlakozott NATO tagállamokban, Finnországban és Svédországban is nőni fognak a védelmi beruházások, bár a védelmi kiadások itt eddig is magasak voltak más országokhoz képest. Finnországban a többletberuházások jelentős részét a védelemre fordítják, de az Oroszországgal való hosszú szárazföldi határ miatt a védelmi infrastruktúrára is sokat fognak költeni. Svédországban az új hosszú távú beruházási program az ország történetében a legnagyobb, mely a közlekedési kapcsolatok javítására és a biztonsági prioritások összehangolására összpontosít.

A NATO 2025 augusztusi statisztikái szerint minden tagország eléri a 2%-os célt 2025-ben, de még messze vannak az új, magasabb védelmi kiadási céltól. A korábbi, a GDP 2%-át kitevő célt 2014-ben tűzték ki és 2025 lehet az első év amikor ezt elérik. Amint a NATO, az EU és a tagállamok új céljait és irányelveit konkrét beruházási döntésekké alakítják, Európában valószínűleg a 20. század utolsó évtizedei óta a legerősebb mélyépítési beruházási fellendülés várható.

Eredeti cikk: Markku Riihimäki, Forecon, Euroconstruct Finland

Magyar verzió: Buildecon, Euroconstruct Hungary