A tavalyi Nemzetközi Építészkongresszus után megkérdeztem amerikai előadónkat, az MIT professzorát, Michael Dennist, vajon a woke-kultúra elérte-e őt is az egyetemén, mik a személyes benyomásai? Ő akkor azt mondta, ezek a harcok inkább a humán karokon folynak, az építészetnek ehhez nem sok köze van.
Azóta a dolog megváltozni látszik, 2018 óta szabványosítva lettek a női és férfin kívüli egyéb nemi jelölések a mellékhelyiségeken, 2021-ben pedig a vécék számát előíró (IPC) szabvány is megváltozott. Annak készítői azonban bölcsen csak "családi" és "segítővel használható" akadálymentes mellékhelyiségről beszélnek, amelyet "minden nem számára elérhetővé kell tenni". Ezzel kihúzzák a méregfogát a vitának, hiszen van megfelelő szeparált mellékhelyiség, mégsem válik ez a másság hivalkodó jelévé. Ezek a helyiségek egyébként nagyon hasznosak, hiszen ellentétes nemű gyerekkel, vagy mozgássérülttel nagyon is szükség lehet ilyen toalettre vagy öltözőre. A szabvány azt is előírja, hogy hat toalett felett kell ilyet biztosítani, és ez is beleszámít a létszámfüggő toalett darabszámba.
Az nagyon hasznos lehet, ha szoptatós nők számára helyiségeket biztosítanak, ahogy az AIA honlapján olvasható egyik cikk sürgeti. Az viszont már nettó hülyeség, hogy "az acél, a beton és a fa férfi, a csipke, az üveg és a hálószoba női". Vagy az, hogy "a semlegesség diszkriminatív a nőkkel és az egyéb nemiségű emberekkel szemben". Vagy amikor a belsőépítész a férfi megbízó előtt világos terrakottának nevezi a rózsaszínt, nehogy megsértse, sőt, amikor az LGBT emberek számára rózsaszínben úszó, egészen ízléstelen tereket terveznek – rendben, ez már ízlés kérdése.
Legutóbb a woke kultúrának egészen bizarr megnyilvánulása kapott nyilvánosságot: a fogyókúrás elnyomás ("diet culture") ellen emeltek szót egy állami támogatással működő rádióállomáson. (A műsor leirata itt olvasható.) A kövérfóbia ("fat phobia") rasszista gyökerei ellen emelnek szót ("A BMI - testtömegindex - fehér férfiak tanulmányain alapul.") Harsányan tagadják, hogy az elhízás egészségügyi problémát, betegséget okozna. "Jogod van kövérnek lenni!" - hangoztatják, és itt érnek el építészeti kérdésekhez: "A fogyókúrás kultúra mindenhol akadályokat szab a kövér emberek számára. Értéksemlegesnek tarthatjuk például az alapvető adottságokat, mint az ülések, ajtónyílások vagy biztonsági övek (mérete), de ez csak azt mutatja meg, hogy a fogyókúrás kultúra mennyire befolyásolta világunk kialakítását." - írja a szerző. De mekkorák ezek a kirekesztően keskeny, diszkriminatív ajtók? Az Egyesült Államokban az általános szabvány az ajtók tiszta szélességére 32", azaz 81 cm, egyes, nem akadálymentes szobákra engedi a 28" (71 cm) szélességet. A repülőgépek üléseinek minimális méretének szabályozásáról évek óta szó van, hiszen az elmúlt három évtizedben a szélességük 50 cm körüliről 42 cm-re csökkent, de azt hiszem, akinek a 81 centis ajtó szűk, az eleve két üléssel számolhat. És a színházakban szokásos 48-55 cm-es ülés sem lesz jó, de még a multiplex mozik, már idehaza is ismert 60-70 cm-es, kényelmes szélessége sem.
De a kövérek elfogadásáért küzdő mozgalom is több mint 50 éves, és egy 500 fős tüntetéssel indult a Central Parkban. Azóta érdekes módon, nem felvonulások, inkább konferenciák jellemzik a jogvédőket, úgy tűnik, séta helyett inkább üldögélnek. Reméljük, kellően széles üléseken.