Az Archipelago Architects Studio családi háza a japán Kanagawában nem sémákra épül. A tokiói székhelyű építésziroda úgy tervezte a Kappa House-t, hogy maximálisan kihasználja azt a parányi telket, amely eredetileg a szomszédos ház kertjének része volt.

A projekt építtetője egy utcai előadóművész, akinek műsora egy Kappának nevezett folklorisztikus vízi szellemet formáz, róla kapta a projekt a nevét. A ház lakótereihez tartozik egy kis próbaterem, ahol a tulajdonos gyakorolhat.

A mindössze 23 négyzetméteres alapterülettel és a helyi tervezési előírások által nyolc méterben meghatározott épületmagassággal az építészek a belső tér optimalizálásának módjait keresve, egy központosan elhelyezett lépcsősorban találták meg a megoldást.

Bár első ránézésre nehezen követhető logika, a három rétegű lépcsőket szándékosan helyezték el a ház közepén. Így miközben maximalizálták a belső tér magasságának érzetét, egy tágas egyterű lakást hoztak létre az épület korlátozott, kis területén belül.

A szintek között futó egyeneskarú lépcsők, miközben az egyes térrészeket elválasztják, hozzájárulnak az épület tartószerkezetéhez is,  horizontális merevítő elemként működnek, így nincs szükség belső teherhordó falakra.

A mindössze 45 milliméter vastag padlólemezek a lépcsők két oldalán vannak felfüggesztve. A rétegelt lemez padlók alaprajzilag és metszetükben eltolódnak, hogy elkülönüljenek a különböző funkcionális területek.

A beföggesztett, kifinomult vékony padlólemezek az épület szerkezeteként és burkolatként is funkcionálnak. A padló vékonysága lehetővé teszi, hogy a fény, a levegő és az emberi jelenlét finoman szétterjedjen a térben, szó szerint elválaszthatatlanul összekapcsolódva egymással.

A ház bejárata a földszinten található, ahol a központi lépcső egyik oldalán a próbaterem és stúdió, a másikon pedig egy könyvespolcokkal szegélyezett kompakt társalgó kapott helyet.

A következő szinten két "hálószoba" (függönnyel elválasztott térrész) található, amelyek a tárolóegység két oldalán helyezkednek el. A hálórészekkel szemben tároló szekrénysor található a WC-vel és mosdófülkével kiegészítve.

A hálószoba szintjéről a következő lépcső vezet fel a világos, loftszerű konyhába és nappaliba. Egy harmadik, tervezési hibának tűnő lépcsősor, amely nekifut a tetőfödémnek, kettéválasztja a teret, és egyszerű ülőhelyet biztosít étkezéshez vagy olvasáshoz.

A mennyezet felé vezető vaklépcsővel a tervezők megkérdőjelezni szándékozták a lépcső sztereotípiáját, amely általában csak a fel-le mozgást szolgálja. A padló meghosszabbításaként elképzelt szerkezet pultként is használható, amely székekhez, polcokhoz, asztalokhoz és a konyhához kapcsolódik, ha nem is ér fel minden esetben egy bútor kényelmével. A lépcső legfelső szakasza teraszszerű területként fogható fel, ahonnan kétoldali ablakokon keresztül a legjobb kilátás nyílik a környékre.

A lépcsők zöldeskék gyantából készült texturált felülettel készülnek, ami megkülönbözteti őket a fabútoroktól és az acél szerkezeti elemektől. Ugyanilyen felületkezelést alkalmaznak az egyszerű hasáb tömegű lakóház külső homlokzatainak alapvakolatán, ami kopottas megjelemést biztosít, segítve az épület illeszkedését a kertbe és a meglévő utcaképbe. A texturált falak ugyanis olyan patinát közvetítenek, amitől a ház úgy tűnik, mintha örök idők óta ott lenne. 

Képek: Archipelago Architects Studio