A Fran Silvestre Arquitectos által tervezett áttetsző Piera-ház a spanyolországi Burriánában a transzparencia előtt tiszteleg, ugyanakkor megfelel a privát zóna iránti elvárásoknak. A terv erőteljes gesztusokat kapott, világosan és tömören tagolják a tereket. A látszólag masszív emeleti tömeg azt az érzést kelti, mintha a transzparens földszint felett lebegne, de valójában egy homogén függőleges lécburkolat veszi körül, teraszokat hozva létre, amelyek egyfajta fátylat adnak a belső térnek, ahonnan a lakók anélkül nézhetnek ki, hogy kívülről látnák őket.

Az építészek befelé forduló kompozíciót választottak, tiszta és egyszerű geometrikus elemekből összeállítva, a privát zóna megőrzése érdekében vizuális határvonalakat felállítva. Az első ilyen vonal az utca és a ház kertje között húzódik, a kilátást átlátszatlan szűrőként szolgáló kerítéssel. A rács a fény és levegő számára átjárható, teljes magasságban állandó anyaghasználattal. Ez a kerítés, amely a kívülről átlátást akadályozó szögbe fordított alumíniumprofilokból készült, szinte a teljes rendelkezésre álló telek területet teraszként értelmezi.

A vizuális folytonosság érdekében ez a tiszta fehér, szinte fátyolszerű rácsozat megismétlődik a felső héjon, annak belső tereit védve. Lényegében ez az egyetlen elem határozza meg a Piera-ház hiper-minimalista építészetét, dinamikusan életre keltve a fény által átjárható felületeket.

A tervezői gondolat eredményeként létrejött különleges homlokzat – miközben a lécezés kivetíti a ház belső életének mozgásait – a részletekbe nem enged bepillantás. Mindamellett, az egyébként rendkívül egyszerű, gyakorlatilag két hasábból összerakott lakóház homlokzatának ilyen módon tagolt felülete folyamatosan változik a napszakokkal, a nap járásával. 

Képek: Fernando Guerra