Részletek a cikkből:

„Tízéves koromban úgy gondoltam, szeretném megtervezni a saját házamat. Megkérdeztem édesanyámat, hogyan működik ez” – mondta a kezdetekről Bordás Péter, aki azóta nemhogy építészmérnök lett, de tizenkét éve saját stúdiót alapított, most pedig átlépte a határt, és irodát nyitott Svájcban.

Ehhez azért rengeteg mindennek kellett történnie. Még gyerekfejjel napi négy órát töltött az íróasztalnál, vonalzóval és ceruzával rajzolt házakat, miután áttanulmányozta a családi ház és a nyaraló tervrajzait. A család válláról pedig lekerült két nagy gond: nem volt kérdés, milyen pályát választ a fiú, és a karácsonyi ajándékokon sem kellett túl sokat töprengeni. Egy ajándékba kapott könyvben látott először Corbusier-villát is, ami szintén nagy hatást tett rá. „Másoltam. Ha megtetszett valami – egy bejárat, torony vagy sarok –, akkor rögtön rajzoltam köré egy házat. Az építészeti zarándoklat viszont sosem vonzott, mert amit megláttam, kirajzoltam magamból, és túlléptem rajta.

A műegyetem mellett már másodévesen munkákat vállalt, harmadévesen pedig főállásban dolgozott, miközben kicsit úgy érezte, még mindig csak a saját háza kedvéért tanulja a mesterséget. A high-tech építészet vonzotta, az olyan épületek, mint a londoni Lloyd-székház vagy a bordeaux-i bíróság. „Vannak építészeti korok, amelyek egyszer voltak, és nem jöhetnek el újra. A barokkot is nehezen tudnánk elképzelni, hogy olyan kézműves munkával, annyi pénzzel, sorozatgyártás nélkül meg lehessen csinálni. A high-tech szintén olyan korszak volt: a Pompidou központban minden egyes cső és csavar egyedi tervezésű, egyedi gyártású.

Erre a világ összes pénze nem elég, de valamiért volt egy időszak, amikor néhány ilyen épület meg tudott épülni. Ezek elképesztő építészeti teljesítmények.” Hét évvel az első munkák után létrejött a Bord Stúdió. Az első időszak többszörösen is nehéz volt: Bordás éppen túl volt egy nagyon sűrű időszakon, és a szintén építész, stúdióalapító feleségével, Pém Ildikóval az első gyereküket várták. Kezdetekben Bordás többet foglalkozott építési joggal, miután bedőlt beruházások továbblendítésében segített. „Ez egy nagyon jól fizető, sikerdíjas történet volt, és bizalmat is szereztünk:-sokan úgy gondolkodtak, ha megoldottunk egy behalt beruházást, akkor a következőt érdemes velünk kezdeni.

Később jöttek tehát a teljes projektek, amelyekben kiteljesedhetett a hitvallásuk: olyan helyeket létrehozni, ahol jó lenni, amelyek tekintettel vannak az ember alkotta és a természeti környezet egységére, friss, eredeti megjelenésűek. Amikor arra kérjük, nevezze meg a három eddigi legjobb épületét, Bordás hátradől, és sóhajt egy nagyot.„Nehéz ez, mert valamilyen oknál fogva azok az ember kedvencei, amelyek nem épültek meg.” (Megjegyzés: Az Etyeki borászat részletes elemzését kihagytuk a cikkből helyhiány miatt!)

"A stadionoknál az európai fociszövetség szigorú előírásai erősen megkötik a tervezők kezét. Debrecenben mégis szárnyalhatott a fantázia, mert egy igazi negyedik generációs stadion épült, azaz komoly városfejlesztést is végeztek, lényegében életet leheltek a Nagyerdőbe. Hétezer négyzetméternyi kiadható terület keletkezett a sportlétesítményen kívül is.

Az MTK-pálya nagyon más eset, egy kis stadion, bezsúfolva a sűrű budapesti városszövetbe. Éppen ezért lett egy esszenciális, nagyon dinamikus épület, ami több ponton megidézi a modern autók karosszériáját, leginkább egy roadstert, ami kicsi, dinamikus, ugyanakkor technikailag a legmagasabb színvonalon van.”

Irány Zürich!

„Miközben tervezett több borászatot, stadiont és irodaházat, mindig ott motoszkált a fejében a nemzetközi terjeszkedés gondolata. Még 2011-ben, a válság kellős közepén kezdtek indulni svájci pályázatokon, ahol idővel rendszeresen bekerültek a legjobb tízbe a nagyon erős mezőnyben. Egy folyamatos útkeresés végén nemrég ez is megvalósult: átvették a visszavonuló Berke Béla zürichi cégét, a harmincéves múlttal és kész ügyfélkörrel rendelkező Berke Architekten AG-t.

Intravénásan kaptuk az egyetemen, hogy Svájc a nemzetközi építészet teteje, és ezt is hisszük, látva az ottani színvonalat.

Mert tervezni és pályázni bárhonnan lehetne, csakhogy „annak nincs tétje, nincs benne az az erős megmérettetés, hogy talpon is kell maradni. Ha kint egy cég van, akkor megbízásokat kell szeretni, fizetést kell adni a munkatársaknak, és főleg hozni kell az ottani sztenderdet.

Az első időszakban a megörökölt ügyfélkör megnyugtatására koncentrálnak, hogy ők is lássák: tudják hozni az ottani nívót. Emellett azonban pályáznak is, mert a főként társasházakból álló profilt bővítenék egyéb épületekkel.

A személyiség a legfontosabb

A svájci nyitást olyannyira tudatosan tervezték, hogy a pesti stúdió után másodikként megnyíló debreceni iroda is egyfajta indikátor volt. Nem meglepő módon sokáig Bordás vette fel a fiatal építészeket, ahogy bővült a cég, ma már egy kisebb csapat felvételiztet. „Az elsődleges szempont, hogy a jelentkező illeszkedjen a csapatba. A személyiség fontosabb, mint az építészeti tudás a kezdetekkor.”

Így készült a debreceni Nagyerdei stadion

Forrás: roadster.hu