A történeti épületekhez és romokhoz másfajta tervezői figyelem szükséges, mint egy új épülethez. A fennmaradt szerkezetek, a hiányok és az idő rétegei nem pusztán korlátok, hanem olyan információk, amelyekből a beavatkozás mértéke és karaktere is levezethető. Az Audiocikk sorozat első epizódjában Kelemen Bálint építész, műemlékvédelmi szakmérnökkel Szádvár romjai között beszélgetünk arról, hogyan lehet a történeti értékeket úgy megőrizni, hogy közben a jelen építészeti gondolkodása is hitelesen tudjon kapcsolódni hozzá.

Egy rom nem egyszerűen befejezetlen épület. Anyagában és töredékességében az idő lenyomatát hordozza, a tájjal kialakult viszonya egy olyan múltban induló történet, mely korokon ível át és önálló értéket képvisel. A tervezői feladat emiatt sok nehézséget rejt. A cél számos esetben nem a teljesség visszaállítása, hanem annak pontos felismerése, hogy mit kell megtartani, vagy éppen újra értelmezhetővé tenni és hol indokolt kortárs réteget hozzáadni.

A szádvári rom sikeres projektje ennek az építészeti látásmódnak az érzékeny és jól olvasható gyakorlati példája. A helyreállítás mögött minden esetben kutatás, állapotfelmérés és tudatos mérlegelés áll. A döntések célja nem egy idealizált múlt újraépítése, hanem a rom karakterének megőrzése és mai használhatóságának megteremtése.

Ugyanez a szemlélet él tovább a Market Építő Zrt. ROM Vándor programjában is, melynek projektjeiben Kelemen Bálint vezető építész tervezőként vesz részt. A kezdeményezés kisebb, gyakran kevéssé ismert romemlékek megóvására koncentrál, jellemzően állagmegóvással, környezetrendezéssel és visszafogott mikroépítészeti beavatkozásokkal. Ezeknél az építészeti emlékeknél éppen a mérték a fő tervezési alapelv: hogyan lehet kevés eszközzel pontosan annyit hozzáadni, amennyi az emlék továbbéléséhez és megidézéséhez éppen szükséges.

Hamarosan elérhető lesz oldalunkon a film, amely ezt a határterületet vizsgálja, a megőrzés és kortárs jelenlét viszonyát, valamint hogy miként válhat egy rom ismét értelmezhető és élő részévé a jelennek.