Francis Kéré 2017-es Serpentine Pavilonja már látogatható a londoni Kensington Gardenben. A koncepció egy olyan fára utal, amely az építész szülővárosában, a Burkina Faso-ban lévő Ganda-ban központi találkozási pontként szolgál, egy érzékeny struktúra, amely a látogatókat a természet és egymás felé fordítja. A kiterjedt tető, amely acélkereten nyugszik, imitálja a fa lombkoronáját, lehetővé téve alatta a levegő szabad áramlását, miközben menedéket kínál mind az eső, mind a hőség hatásának.

Kérét a Serpentine művészeti igazgató, Hans-Ulrich Obrist és főigazgatói Yana Peel választotta k az idei pavilon megvalósítására. Kéré a nyugat-afrikai Burkina Fasóban született, és egy ösztöndíj program révén került Berlinbe építészetet tanulni. Két év után úgy gondolta, már mindent megtanult, többet tud, mint egész Afrika, ezért ideje hazaindulni és otthon kamatoztatni ismereteit. A két esztendő alatt megszerzettnél több tudásra semmi szükség hazájában, ahol alig áll néhány nagyobb épület – meséli Kéré, akinek bejelentésére professzorai sokkot kaptak és erőnek erejével tartották volna vissza.

Kéré, aki berlini székhelyű Kéré Architecture vezetője, a pavilon közepén egy szabadtéri udvart helyezett el, amely négy önálló belépési ponton keresztül is elérhető. Az esővíz a tetőről lecsorogva vízesést hoz létre, mielőtt eltűnne a padlón lévő vízelvezető rendszeren keresztül az öntöző rendszer tárolójában. Nap közben a fából készült építmény árnyékolóként működik, éjjel pedig a belülről megvilágított szegmensek fáklyaként világítanak.

Amikor megkapta a felkérést a Serpentine megépítésére, szabadkozott, alig akarta elfogadni. "Hatalmas blama lesz az egész, hogy jövök én ahhoz, hogy Zaha Hadid, Jean Nouvel, vagy éppen Bjarke Ingels, a tavalyi épület tervezőinek nyomdokaiban dolgozzak?" Végül beadta a derekát, de mégis mi legyen a koncepció? Lassan kibontakozott a fa koncepciója, melynek megvalósításáról élénk gesztikulációval kísérten ezt mondta:

Ne hallgass másokra, ha van egy gondolatod csináld végig, amit mások mondanak egyik füleden be, a másikon ki!

„Építészként nagy megtiszteltetés, hogy ilyen nevezetes parkban dolgozhattam, különösen a mai napig folyamatosan fejlődő és változó kertek messzire nyúló történelmének ismeretében " – mondja Francis Kéré. "Minden ösvényt és fát, sőt a Serpentine tavat is gondosan megtervezték. Nagyon elbűvöl, hogy ez a mesterséges táj új utat kínál a városban élő emberek számára a természet megtapasztalásához. Burkina Fasóban megszoktam, hogy éghajlattal és természeti tájjal kemény valóságként szembesüljek. A tervezés folyamán az érdekelt leginkább, hogy a Royal Parkhoz adott hozzájárulásom – a látogatók természettel való tálakózása mellett – hogyan nyit új utat az emberek számára, hogy kapcsolatba kerüljenek egymással."

"Az építészet lélegzik, a falak nyitottak" - mondta Francis Kéré a 2017-es Serpentin Pavilonban tartott előadásán. "A kontextus egyszerű, egy fa ábrázolása ihletett, de nem akartam csak egy fát építeni. Feltettem a kérdést magamnak, ha lehetőséget kapok egy londoni munkára, mit tehetek? A fa ötletének lényege egy olyan hely létrehozása volt, amely sok-sok különböző ember találkozását lehetővé tenné, és ahova az emberek különböző utakból tudnak belépni."

Képek: SP