Zubreczki Dávid olyan sétára hív bennünket a fővárosban, amely során számos jól ismert épület titkára fény derül, de megismerhetünk olyan gyönyörű vagy meghökkentő házakat is, amelyekről talán nem is hallottunk.

Az óbudai református parókia pincéjében például a királyné várkápolnájának alapjai rejtőznek. A szomszéd utcában egy hatalmas kolostor romjai nyújtóznak egy iskola udvarán, néhány sarokra pedig egy ókori keresztény templom falmaradványai mellett húznak el az autók egy forgalmas kereszteződésben. Megtudhatjuk azt is, mit keresnek – a világon egyedülálló módon – katolikus szentek szobrai egy buddhista központ homlokzatán, melyik templom volt eredetileg gumijavítóműhely vagy mozi, és hogy melyik megdőlt templomépületet egyensúlyozták ki úgy, hogy arrébb tették a tornyát. Szerepel a könyvben olyan ház, amelynek meglepő módon a mennyezete a legrégebbi része, és olyan is, amelyet robbantással „építettek”.

A kötetben közel 250 templom, zsinagóga, imaház, kápolna és szentély szerepel, melyeket 21 sétára fűzve járhatunk végig. Az alapadatok mellett rövid ismertető olvasható mindegyikről, elsősorban építészeti szempontból, melyet néhol képző- és iparművészeti, kultúrtörténeti érdekességek egészítenek ki. Aki hosszabb kirándulásra is vállalkozna, az a kötet végén két kerékpáros túraútvonalat is talál, valamint egy budai turistajelzésekhez kapcsolódó fejezetet.

A fővárosi templomok varázslatos világát Gulyás Attila több mint 200 fotója segít megismerni – mielőtt a könyvvel a kezünkben magunk is nekivágunk a sétáknak.

A kötet kapható az ismert könyvesboltokban és webes könyváruházakban, valamint dedikálva megrendelhető a szerző honlapján is.

Zubreczki Dávid: Templomséták Budapesten
Kedves László Könyvműhelye, 2020.
Fotók: Gulyás Attila
Dizájn: Kedves László
400 oldal, 16 x 16 cm
ISBN: 9786150098845 

További információ
zubreczkidavid.hu  
instagram.com/zubreczkidavid 

Néhány templom a könyvből:

AVILAI NAGY SZENT TERÉZ-PLÉBÁNIATEMPLOM
Római katolikus | 1811 | Kasselik Fidél | Átépítés: Pollack Mihály (1831),
Ybl Miklós (1871), Barcza Elek (1885) | VI. Pethő Sándor utca 2.
Terézváros legöregebb temploma, melyet megépültekor még többnyire földszintes házak vettek körbe, így a tornyán körbefutó erkélyről messzire elláthatott a tűzőrség. Az épületen a barokk, a copf és a klasszicista stílusjegyek egyaránt megfigyelhetők. Az eredetileg szerényebb kialakítású templom belső terét Pollack Mihály tervezte, melynek legszebb darabja a monumentális, timpanonos főoltár. Külsején az első jelentős változtatás Ybl Miklós tervei szerint
történt, a toronyra az egyszerű gúlatető helyére díszesebb, csúcsosabb rézsisak került. Mai formáját 1885-ben nyerte el, mikor ékesebb bejáratot, ablakkereteket kapott az épület, és a torony melletti tetőrészeket balusztrádra, illetve néhány vázára cserélték. Berendezési tárgyai közül az egyiknek különös története van. 1849-ben, mikor a budai vár ágyúi porig rombolták a mai Vigadó helyén álló Redoute épületét, annak bálterméből csodával határos módon egy aranyozott facsillár megmenekült. Még abban az évben a templomba hozták, és ott függ mind a mai napig.

GYÉMÁNT ÚT BUDDHISTA KÖZPONT
Buddhista | 1911 | Pucher István | Átépítés: Friedmann Ernő (1935),
Halics Péter és Kiss Gyula (2016) | VII. Rózsák tere 4–5.
A három utca által határolt külvárosi területen egykor nem egyetlen, hanem öt különböző ingatlan volt, melyekben műhelyek, raktárak működtek, időnként laktak is némelyikben.
A többnyire földszintes kis házak zöme 1910-ben egy kézbe került, s azokból sörgyári elosztóközpont lett kocsiállásokkal, istállókkal. Mai formáját 1935-ben nyerte el, mikor az épületegyüttes egységes, szép arculatot kapott reneszánsz pártázattal, sgraffitókkal és a sörgyártásra utaló díszítésekkel. Ezért került a Huszár utcai sarokra Szent Flórián szobra is, ő ugyanis nemcsak a tűzoltók, de a sörfőzők védelmezője is, amint arra a pajzsán látható motívumok utalnak. A szocializmus idején raktárnak és irodának használt, igen leromlott állapotú épületet az ezredfordulón vette meg a Gyémánt Út Buddhista Közösség, ahol európai mércével mérve is igen nagy központot alakított ki.
A ház azonban nem csak ezért szerepel könyvünkben – az egykori sörgyár épületében is működött egy kápolna. A térre néző homlokzatán elhelyezett Madonna-szobrot gyönyörűen helyreállították, az évtizedeken át elfalazott kapuját kibontva itt alakították ki a központ egyik főbejáratát. Alighanem ez a világon az egyetlen buddhista központ, amelybe a kisded Jézus szobra alatt lehet belépni.

ALEXANDRIAI SZENT KATALIN-PLÉBÁNIATEMPLOM
Római katolikus | 1736 | Obergruber Keresztély |
Átépítés: Nepauer Mátyás Máté (1753) | I. Attila utca 11.
A legendás Tabánból mára alig maradt néhány épület, közülük a legértékesebb mindenképpen ez. Tulajdonképpen Szokollu Musztafa budai pasa 1566-ban emelt dzsámijának szerves folytatása, de annyit alakítgatták az évszázadok alatt, hogy abból mára semmi nem maradt. A mecsetet előbb a török kiűzése után keresztény kápolnává alakították, majd hajót építettek elé (1736). 1753-ban a vízivárosi barokk templomok neves építésze, Nepauer Mátyás Máté tervezett tornyot és divatos főhomlokzatot hozzá, végül 1765-ben az egykori dzsámit végleg elbontották, és helyére új szentély épült. Az épületet megtépázta a tabáni tűzvész (1810) és Buda 1849-es ostroma is, így ma is ismert, historizáló külalakját 1881-re nyerte el. Ha ez valakinek nem lenne elég kalandos építészettörténetileg, akkor keresse meg a templomban az úgynevezett Tabáni Krisztust! A barokk falakba ugyanis beleépítették a mai Rudas fürdő helyén állt, középkori Szent Gellért-templom köveit – köztük ezt a gyönyörű timpanontöredéket is. Az eredetit ma a Budapesti Történeti Múzeum őrzi, a helyszínen a kő egy másolata látható.
Továbbindulva, a Petrika Kristóf és Rétháti László tervezte, 2014-ben állított haranglábhoz jutunk a Döbrentei téren, mely a közelben állt Szent Demeter szerb ortodox templomnak állít emléket. Ez 1751-ben épült Mayerhoffer András tervei szerint, ám a tabáni tűzvészben teljesen elpusztult. Az újjáépített templom 1949-ig állt, amikor is Rákosi parancsára lebontották. A döntésben állítólag a megromlott szovjet–jugoszláv viszony is szerepet játszott. Harangja ma a Szerb utcai ortodox templomban lakik.

BUDAI BAPTISTA IMAHÁZ
Baptista | 1965 | Csobaji Béla | XI. Alsóhegy utca 38.
A budapesti templomépítészetben teljesen egyedülálló, de a magyar építészettörténetben is különleges helyet elfoglaló, mégis alig ismert alkotásról van szó. Az 1950-es évek kemény diktatúrájában ugyanis legfeljebb szerelőműhelyekből [68, 73] vagy lakásokból lehetett új kápolnákat kialakítani, amihez képest az 1960-as évek azért enyhülést hozott. De még ekkor is csak egy-két modern stílusú templom született hazánkban, azok is olyan községekben, ahol „nem voltak annyira szem előtt” (például Csaba László két remeke Hollóházán és Cserépváralján).
A fővárosban ez az egyetlen. A baptisták azért kaphattak engedélyt új templom építésére, mert a régi már annyira rossz állapotban volt, hogy le kellett bontani. Az egyetlen kikötés az volt, hogy az új épület alapterületének meg kellett egyeznie a régiével. Csobaji Béla építészt, református presbitert kérték fel a tervezésre. Mikor a gyülekezet sokallta az építés költségét, ő azt mondta, „az Úr Istennek nem lehet akármilyen házat építeni”, így végül az eredeti terv valósult meg. Az elkészült épület valóban nagyszerű lett, tulajdonképpen a korszak ipari csarnoképítészetének egyik szép példája, amit az egyedülálló funkció avat különlegessé. A lapostetős épület óriási északi homlokzata szinte teljesen üvegezett, az oldalakon fűrészfogasan futnak végig az ablakok, kiemelve a liturgikus teret. A belsőt alig díszíti valami, a lépcsőházban jelennek csak meg a kehely és a kereszt motívumai. A homlokzat hatalmas fakeresztje az előző imaház gerendázatából készült.