Az építész az épület megtervezésekor először a formát kereste meg, amely a tájra illik, majd azt töltötte meg funkcióval.

Az épületet úgy tervezték meg, mint egy pavilont, mely nyitott és tiszta formákból építkezik.
Két szintre osztották: A felső szinten kapott helyet a nappali zóna, amely szinte egy nagy, összefüggő térként belesimul a hegy lejtőjébe, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a tájra. Az alsó szint szolgál az éjszakai zónának, a hálószobákkal megtöltött tér beágyazódott a sziklákba, innen a nagy üvegfelületeknek köszönhetően a természet felkúszik a hálószobába, így növelve annak tereit.

A betonszalagnak köszönhetően – amely végigfut az épületen – a nappali és az éjszakai zóna tömegében nem különül el egymástól, egy egységes épület alakul ki. A lejtő tetejéről úgy tekintenek a házra, mintha az természetes talaj lenne, míg a belső tér nyitott és világos.

A belső rideg szürke felületeket nagyon jól kompenzálja a fa anyagú felületek használata, így használhatóvá és élhetővé válik az épület. A természetes árnyékolásnak – a beton konzoloknak – köszönhetően nyáron sem melegszik túl az épület. Az épület bejáratának megjelölése visszafogott.

Építész: María José Aranguren López, José González Gallegos
Helyszín: Spanyolország, San Lorenzo de El Escorial
Építés éve: 2017
Forrás: ArchDaily