A Rudas Gyógyfürdő került a Metszet november-decemberi számának címlapjára. Nagy Gergely Icomos-elnök írt értő,  helyenként csipkelődő értékelést a felújításról, melyet Vékony Péter vezetésével tervezett a Nirmana. Egyszerre befejezés és felújítás is a húsz éve épülő Tüskecsarnok beruházása, mely Magyar Péter és Lázár Antal húsz évvel ezelőtti tervének frissességét bizonyítja. Nemcsak erről, az Expó '96-ról is ír Kálmán Ernő cikkében.
Az odalátogató százak után építész olvasók ezrei ismerhetik meg az új Fradi-stadiont (pontosabban Groupama Arénát), melyet Pesti Monika ismertet (tervező: Streit Ágnes). Masznyik Csaba "egy anyagból faragott műtárgyként" azonosítja Bánáti Béláék Telkiben épült uszodáját. Ez egy meglévő épület kiegészítéseként létesült. Még ennél is tárgyszerűbbek Vinczellér Zsolt denevértornyai, melyekről igen szórakoztató, teszt stílusú krokit írt Dévényi Tamás.

A nagyobb projektek között Audi Aréna szerepel Győrből, melyet Sándor Jánosék terveztek, valamint a bilbaói San Mames Stadion, melyet César A. Azcárate Gómez (ACXT-Idom) tervezett. A másik külhoni példa Herzog és de Meurontól  az Arena do Morro, mely egy brazil város, Natal külvárosában épült, és lenyűgöző példája a sport társadalmi hatásának, az építészet közösségépítő erejének.

A Metszet előfizethető, akár karácsonyra is, itt: http://tervlap.hu/elofizetes

A lap bevezető cikke:

Ha az építészet a társadalom tükörképe – mint sokan és sokfelé elmondták már –, érdemes elgondolkodni, az elmúlt fél évtized milyen tükröt tart a mai magyar ember elé. Látható az újraépítésekben, kiemelt műemlékek gondos kezelésében egyfajta kapaszkodás olyan múltba, amelyet mások már megpróbáltak végképp eltörölni. Más, kevésbé fontosnak ítélt emlékek pusztulásában egyfajta slamposság, felületes nemtörődömség, patópálság. Látható a stadionok építésében a mai kor katedrálisainak, közösségi tereinek keresése – míg ezek gyakran alacsony kihasználtságában az individualizálódás előrehaladása. A valóban dinamikusan épülő gyárak, ipari épületek – de még akár a tornatermek is – lendületes, megújuló társadalmat sejtetnek, míg a döcögő lakásépítésekben a népesség csökkenése köszön vissza. Mindezek építészeti formálásában félreértelmezhetetlenül nyugatos trendek figyelhetők meg, visszaszorulóban van a posztszocialista „most-megmutatom-milyen-díszeset-tudok” újgazdag attitűd (bár sajnos az eltűnéstől messze), nagyobb távlatból látszik ebben kulturális fejlődés – míg az épületek "tudatalattija", műszaki színvonala még most is gyakran balkáni, „nem hiszünk” a modern technikában, de sokan még a hőhidakban sem… Nehezebben olvasható le az épületekről a mögöttes kínlódás a bürokráciával (itt jegyezzük meg: januártól szigorodnak az energetikai előírások, és jövőre hatályba lép az új OTSZ 5.0); de talán a jövő építészettörténészei például fel fogják ismerni a mai homlokzatalakításban a tűzvédelmi kényszereket korszakjelzőként. Talán ebben is új korszak következik, elkészült egy új építésügyi stratégia, melyet a kormány pozitívan fogadott, és melynek részletes kimunkálása folyik. Talán a túllihegett szabályozás elmúlásával a tükörben is páramentesebb, tisztább képet látunk.