Egy 2003-ban rendezett építészeti versenyen a fiatal építészek tervét 194 mű közül győztesnek választották ki. A tervezők temetéseken vettek részt, hogy teljes egészében megértsék a szertartás szomorúságát csakúgy, mint a felmerülő gyakorlati kérdéseket. Az elgondolás szem előtt tartja a gyászolók segítését, teret ad a bánatnak. A gyászolók egy utat követnek különböző terek sorozatán és közbeiktatott helyiségeken át, miközben felkészülnek a következő stációra – egy olyan úton, melyet végig természetes fény kísér.

Az épület egy 15. századi templom közelségében helyezkedik el egy olyan környezetben, mely a nemzet szempontjából fontos kulturális és történelmi jelentőséggel bír. Az új kápolna összeköti a térség különböző vonatkozású részeit anélkül, hogy magát túlhangsúlyozná. A kápolna a temetőhöz csatlakozik, azonban érintetlenül meghagyja a régebbi épületek határait és területeit. Az épület a jövőnek épült, ez nyilvánvaló az anyagválasztás szűk palettájából is, melyben főszerepet játszik a réz a külső és a belső térben egyaránt. Az építészek 200 év élettartamot határoztak meg, és életcikluselemzést alkalmaztak a tervezés során. Az épület anyaghasználatában is harmonizál a környezetében található régebbi épületekkel. A szilárd, falazott teherhordó falak tömege kiegyensúlyozza a hőmérséklet és a páratartalom változásait. A könnyűvakolattal ellátott és meszelt falak ragyogó és megnyugtató hátteret adnak a kápolnában zajló rendezvényeknek. A válaszfalak a helyszínen készültek fehér betonból, a tető patinázott rézlemezzel fedett, csakúgy, mint a templomé. A mennyezetek döntő többségükben eltávolítható, perforált réz tálcákkal borítottak. A temető felé futó mázolt falakat előpatinázott réz hálóval borították, mely mintegy szentélyrekesztő fal a kápolna külső és belső tere között. A háló továbbá mérsékli a napfény melegítő hatását.

A kápolna művészi befejezésére nyílt pályázatot írtak ki 2007 őszén. A versenyt az előttre ütemezték, hogy a végső építési dokumentációt felvázolták volna, így a művészeti alkotás harmonikusan beleolvadhatott az architektúrába. Az első díjat Pertti Kukkonen kapta „a kereszt útja” című alkotásáért. Kukkonen munkájában felhasználta a szilárd, falazott szerkezeteket. A fő részekhez hozzáadva, a falakat „lelkekkel” rakta ki, melyek áttűnnek a vakolt felületen. Szintén Pertti Kukkonen végezte a kápolna rézfelületeinek egyedi, kézi patinázását.

Az építészekről
Az Avanto Architects újító szellemű fiatal finn építészpáros, Anu Puustinen and Ville Hara. 2004-ben alakultak, amikor megnyerték a temetői kápolnára kiírt pályázatot. Az eltelt hét év alatt, amióta együtt dolgoznak, a páros jelentős nemzeti és nemzetközi építészeti versenyeken vett részt nagy sikerrel.
Az „avanto” azt a léket jelenti a jégben, ahol telente a finnek fürödni szoktak, és ez a népszerű szokás szimbolizálja a partnerek tervezői filozófiáját. Olyan környezet megteremtésére törekednek, mely érzelmeket vált ki, a tér használói empátiával megértik, érzik és megélik azt.

Forrás: http://www.copperconcept.org/hu