A Nemcsics Emlékház - Színország Galériája (1185 Budapest, Ungvár u. 42.) a helyszíne Ézsiás István szobrászművész „Színes geometria - ézsiás80 című jubileumi kiállításának. A megnyitó 2023. május 10-én, szerdán, 17 órakor volt. A megnyitón köszöntőt mondott Szaniszló Sándor polgármester, közreműködött a Sonore énekkar. A tárlatot megnyitotta dr. Feledy Balázs művészeti író.
Ézsiás István 1943. 08. 17-én született Vináron. Rajzolni, és a képzőművészettel foglalkozni 1960-1968 között a pápai Művész Körben ismerkedett meg, A. Tóth Sándor felsőművész vezetésével, akitől a geometria szeretetét és tudását is elsajátította.
Tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán végezte. Mesterének Csiky Tibort, és Amerigo Tot-ot tekinti, aki egy közös fényképet akként dedikált, hogy „Ézsaiás István az, aki az éjszakából is nappalt csinált”, jelezve rendkívüli munkabírását és szorgalmát, valamint művészeti tevékenységeinek sokaságát. Jelenleg Budapesten és Olaszliszkán él, és alkot.
Önálló kiállításai 1962-tól mintegy 110-et tesznek ki. 1991-től tagja a Magyar Képzőművészeti Alapnak (jelenleg MAOE), és ettől kezdve rendszeresen állít ki. Tagja továbbá a Magyar Szobrász Társaságnak, A MADI-nak, a Symposiun Társaságnak, és a Fény-Árnyék Művészeti Egyesületnek is.
Alkotásai számos közgyűjteményben kerültek elhelyezésre, mint a Magyar Nemzeti Galéria, a Latin-amerikai Kortárs Művészeti Múzeum (La Plata - Argentina), Maubeuge (Franciaország) Nemzetközi MADI () Múzeum, és majdnem mindegyik vidéki magyar múzeum.
A MADI a Mozgás-Absztrakció-Dimenzió-Invenció kifejezésekkel jelölt művészeti irányzat rövidítése. A mozgalmat Carmelo Arden Quin képzőművész, költő és teoretikus hívta életre 1946-ban Buenos Airesben. Európába Párizson keresztül jutott el 1948-ban. A MADI magyar csoportja a Fény-Árnyék Művészeti Egyesület részeként jött létre 1993-ban. A MADI a geometrikus absztrakció és az avantgardizmus hagyományait folytató játékos, dinamikus művészet. Képalkotásuk a nevükben is szereplő négy fogalomra épít: a mozgásra, az absztrakcióra, a dimenzióra és az invencióra. Kassákot, Moholy-Nagyot, Périt és Torres Garciát tekintik legfontosabb elődeiknek. A MA tevékenységét és a képarchitektúra „műfaját”, elméletét tartják követendő művészi példának. Kiállításokat rendeznek, fesztiválokat szerveznek, szitamappákat adnak ki, célkitűzéseik a Budapesti Műhely szellemiségéhez is kapcsolódnak. Létrehoztak egy Mobil ~ Múzeumot is, és folyóiratot is alapítottak MADI néven. Terveik között szerepel a ~ Múzeumhíd megvalósítása, amely a Győr melletti Rábca-híd átépítésével jönne létre. A magyarországi MADI – csoportot Bányász Éva, Bucskó Mihály, Dárdai Zsuzsa, Ézsiás István, Fajó János, Galgóczy György, Haász István, Haraszty István, Herczeg László, Horváth László, (†) Joláthy Attila, Konok Tamás, Kovács Tamás László, Marafkó Bence, Matzon Ákos, és Saxon Szász János alkotja.
Munkásságát számos ösztöndíjjal, és szakmai elismeréssel, díjjal honorálták. Így járt a Magyar Akadémia ösztöndíjával Olaszországban. A díjakat a művésztelepeken, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségétől, és különféle biennálékon kapta.
A kiállított anyag a szobrászművész vonzódását reprezentálja az ábrázoló geometriához, de egyszersmind az architektonikus formákhoz is.
Visszanyúl a nagy elődökhöz, Kassák Lajostól, Kazimir Szeverinovics Malevicsen át, Gropiushoz, Moholy-Nagy Lászlóhoz. Ez azonban semmiképp nem másolás, hanem a gondolatmenetek folytatása, és megvalósítása képzőművészeti eszközökkel, a geometrikus absztrakció eszköztárával.
A mostani kiállítási anyag két jól megkülönböztethető részből áll.
Egyrészt a mostanság síkplasztikának nevezett „képek”-ből, melyek falra akaszthatóak, ám elemeik térben kimozdultak. A képfelületen lévő térbeli formák, a képsíkból kiemelkedő tárgyak az asszamblázs jellemzői. Ezek tökéletes kompozíciók, melyeknek elemei a síkból kiemelkednek, megmunkáltak (vágottak, perforáltak), és színesek, mégis a falon speciális képként hatnak.
Az asszamblázs elemei, miután kiemelkednek a képsíkból, másképp viselkednek színeikkel, árnyékaikkal, mintha síkban lennének, ezzel is érdekesebbé, gazdagabbá téve a percepciót.
Másrészt – szobrászhoz méltóan – kisplasztikák. E kisplasztikák is megmunkáltak, és nagyobb színesek. A fából készült plasztikák nemegyszer az eredeti mázolást részben lecsiszolt felületekkel jelennek meg, ami szintén színességet jelenít meg, két színnel.
A kisplasztikák nem egyszer modellszerűek. A művész pályája egy szakaszán restaurátorként is dolgozott, számos esetben régészekkel közösen. Ezen emlékek visszaköszönnek a modellszerű kisplasztikákon. Ez felveti annak lehetőségét is, hogy romterületeken nagyméretű szobor variánsaik megvalósíthatóak lennének, érdekesebbé téve a konzervált – nem egyszer csak alapfalaikkal megmaradt – romokat, mely nemcsak érdekesebbé tenné a romterületeket, hanem a tovább-gondolást is elősegítené, persze mai, művészeti hozzáállással.
Wehner Tibor művészettörténész szerint a „Ézsiás fémekből (vas, acél, alumínium, ón) alakított (hegesztett, forrasztott, köszörült, mart, fúrt, esztergályozott, lézervágott) és fából megformált (fűrészelt, csapolt, ragasztott), és plexiből épített konstrukciói elvont téri történések, konfliktusok színterei: ahol téri kapcsolatok szerveződnek, találkozások, illuzionisztikus és valóságos testáthatások jönnek létre, ahol talált tárgyak kerülhetnek kollázs-elemként beépítésre. Játékos összecsapások, dekoratív formarendek, a formai tisztaság, a cizelláltságot elvető rusztikusság, illuzionisztikus elmozdulások, egyensúlyok és egyensúly-megbillenések, elferdülő tengelyek, ismétlődések és variációk, változatosságban játszó ritmusképletek és áttételekkel vezérelt arányrendszerek, bonyolulttá szabdalt, pulzáló intenzív erőterek, kimeríthetetlenül gazdag tárgy-világ: aspektusok, keretek, dimenziók, amelyek Ézsiás István szobrászi működésének termését megközelítve felvetődnek…”
Végül, de nem utolsósorban szólnunk kell a képek gazdag, és harmonikusan kezelt koloritásáról is. A szobrászaton túl e színhasználat árulkodik leginkább a biztos képzőművészeti gondolat és megvalósítás egységéről, gazdagságáról, a harmónia megteremtéséről. Szent Ágoston szerint azonban „a szépség spendlor veritatis”, azaz a szépség az igazság felragyogása.
A kiállítás egyénileg is megtekinthető, előzetes bejelentkezéssel a 06 20 988-9426 számon.
További információk a Tomory Lajos múzeum honlapján a muzeum@muzeum18ker.hu címen.