A tervezőktől nagyvonalakban

Egy napon egy fiatal tanult városlakó elhatározta, hogy visszatér szülőföldjére és a családi földműves hagyományhoz. Dél-Mallorca egy kieső mezőgazdasági birtokára álmodott egy építményt, ahol egyedül lehet gondolataival és kedvenc állatával, egy lóval. A tervet különféle szellemi foglalatosságoknak és a gyengéd érzelmeknek szánta.

A lábakra állított olvasófészek és lócsutakoló állás a szellemi és testi megtisztulás rituális építménye. Az építészek ehhez a lovaglás előtti és utáni csutakolás formális műveletét vették alapul. Céljuk a modern kor által elrabolt, önmagunk megfigyelésére szánt idő visszahódítása volt.

A tisztulási szertartás a lovas megérkezésének rítusával kezdődik. Az állatot egy víztartály és jászol mellé vezetik, majd lecsutakolják. Innen keskeny, tört vonalú fajárda vezet a lovas kies menedékéhez. A lábakra állított csend-szentély lényege a természet közelsége. Nem magán a menedéken van a hangsúly, hanem a környezeten, pontosabban azon az emléken, amit a természettől elszakadt városlakóban az építmény felidézni képes.

A természetre emlékezni és romlatlanságát értékelni csak bizonyos feltételekkel lehet: részben el kell tudnunk szakadni valós és virtuális kapcsolatainktól. A törékeny erőd segít ebben. Elszigetel, de a környezetről is ad némi szűrt, tompított képet. Szemben a városi lét mindennapjaival, e magaslati hely, csend-szentély elsősorban a belső benyomásokra enged figyelni.

Az őshonos cserjék és vad olajfák által kerített árpamező közepén álló szerkezet kilátást nyújt a Földközi-tengerre, amelynek horizontján a Cabrera buja szigete sejlik.

A 3x3 méternyi alapterületű minimális tér egy személy számára szolgál menedékként. Szerkezetét egyszerű, fából készült keretváz adja, emeletén áttetsző textil feszül. A begubódzó tér magányát át- és átszövi a határokon beszűrődő látkép. A fehér transzparens ernyők rétegződése mindig az adott térrészen végzendő tevékenységhez igazodik. A finoman befelé forduló épület a testi és lelki tisztulás potenciális helyszíne, ahonnét távol marad az ide-oda kapkodó, őrült jelenkor. Ebben a közegben a lócsutakolás szertartása is más értelmet a nyer. Kozmetikából meditatív cselekvéssé, az önfigyelés eszközévé válik. A kicsi tér segíthet, hogy a fizikai test és a tőle elszakadt intellektus újra egymásra találjon. Ehhez persze idő kell és elhatározás. Az épület csak a megfelelő helyet és alkalmat adhatja hozzá.


Építészet: Gartnerfuglen Arkitekter, Oslo & Mariana de Delás, Barcelona
Társtervezők: Marie Monsen, Julie Hauge, Suchi Vora, Martin Plante, Nataliya Kuznetsova
Ácsmunka: Sindre Sahlqvist Blakar, Eirik Stormo

Forrás: ArchDaily
Fotók: az építészek jóvoltából