A ház története

Klauschek Ignác és neje, Bill Fanni az 1850-es évek elején vásárolták meg a telek tulajdonjogát. 1898-ra az akkor még József utca 29. 58 500 forintért cserélt gazdát. Az új tulajdonos Reusz Henrik és neje lett. A nagybirtokos Reusz a közgazdaság terén szerzett érdemei elismerésével magyar nemességet nyert, majd felvette a Ráthonyi nevet. Bérpalotájának kapuján még épségben látszik erről árulkodó címere is: a koronán könyöklő kar három búzakalászt tart. Az épület sorsa 1916-tól a Királyi Magyar Tudományegyetemi Alap kezelésébe került, majd 1917-től a Collegium Marianum Intézeteként működött, melyet a tanulmányaik révén a fővárosba került lányok számára alapítottak. A II. világháború idején 150 üldözöttnek is menedéket adott a ház. Az ’50-es évektől, az államosítás után a Pázmány Péter Tudományegyetem fiúkollégiuma lett. 1956 óta lakóházként működik.

Az épület két L alakú szárnyból összeépített tömege U alakban zárja körbe a belső udvart. Említésre méltók a ház utcai homlokzatai, melyek a Palotanegyed építészetének legszebb példái közül valók. Rendkívüli a ház markáns párkányzata, amit a korábbi befektető teljes igénytelenséggel és az épített értékek megóvásának figyelmen kívül hagyásával elbontott. Sajnos a bontás előtt a párkányzatról részletes felmérési dokumentáció nem készült. A birtokunkban lévő részletes fotódokumentáció, valamint egy egykori ortogonális fotó segítségével és a vignolai oszloprendszer arányait figyelembe véve igyekeztünk az egykori párkányzatot rekonstruálni. A padláson megtaláltuk az udvari homlokzatok felső párkányzatának gipsz konzoljait, ezek és az utcai homlokzatok alsó elemei segítségével formáltuk meg a felső konzolsort, amelyről a történeti kutatások ellenére semmi információnk nem volt.

Az épület másik nagy értéke a lépcsőház és a kapualj. A lépcsőház jól tükrözi a valamikori fényűző épület különös hangulatát. Egyediségét az ovális plafon és az abba belemetsző nyolc fiókboltozat adja, melyeket korinthoszi oszlopfőkkel díszített félpillérek tartanak. A ház legutóbbi írásos megjelenése Somlai Tibor Fent és lent, Pest-budai lépcsőházak 1835–1945 című könyvében van.

A meglévő épületet két épületszinttel bővítettük, melyeket a tér és az utca felé karakteres párkány és tetőforma határol, ezek a meglévő épület karakterét megfelelő mértékben erősítik.

Tetőforma

Az utcai homlokzatmagasság meghatározásának előírásai a tömegformálás lehetőségét nagymértékben korlátozták. A tér hangsúlyos eleme a templom. Érdekessége, hogy a környezet derékszögű rendszeréből kibillen. A tervezett emeletráépítés és tetőtér-beépítés tömege erre reflektál. A tört vonalú utcai tetőformából kivágott részek a templom irányába néznek, ezek a felületek adják a belső terek szükséges természetes megvilágítását. A tető fedését a PREFA Prefalz világosszürke lemezével oldottuk meg, mely a kiharapott részeken antracit színre vált.

Párkányzat megnyitása

Az utcai homlokzatokon a magas párkányzat a 4. szinti lakások természetes megvilágítását, tér felé történő megnyitását nagymértékben korlátozza. Ennek ellenére is fontosnak tartottuk a régi párkányzat helyreállítását, megtartását, hiszen ez a ház egyik különleges éke. A párkányzat a homlokzatok felső lezárása, vége. A lakások új külső falát a meglévő homlokzati faltól függetlenítettük, így a szükséges természetes megvilágítás megoldott. Az új nyílásrendszer a párkányzat részét képezi. Az összes gipszkonzol közötti falszakasz üres nyílássá változik.

Az építtetői igények – a megváltozott minőségi igényekhez alakítani az épülő két építményszintet, mai, modern megjelenés, könnyű fenntarthatóság, tartósság – maximális figyelembevételével próbáltunk izgalmas, a negyed építészeti minőségéhez illő tetőtér-beépítést tervezni, melyre a PREFA kiválasztott rendszere kellő szabadságot biztosított.

Schmölcz Gabriella és Perényi László
tervezők

(X)