...azt tapasztaljuk, hogy a forma önmagát hívja életre, és ez sokkal kevésbé valaminek feltalálása, mint az arra való alapos figyelem kérdése, milyenné akarnak válni az emberek és a tárgyak.

A tervezéshez olyan módon kellene viszonyulnunk, hogy az eredmény ne utaljon túl egyértelműen, túl didaktikusan magára a célra, de mégis tegyen lehetővé számos olvasatot, azaz a majdani használat során nyerje el az identitását. A munkánk kínáljon fel lehetőségeket, a különféle helyzetekben hívjon elő újabb és újabb reakciókat; nem lehet tehát semleges, szabadon alakítható - azaz jellegtelen -, sőt: rendelkeznie kell azzal a fajta tágan értelmezett hatékonysággal, amit többvegyértékűségnek nevezhetünk.
(…)


Montessori iskola, Delft

A Montessori iskola ajtók feletti, a közlekedők és az osztálytermek közötti nagy, széles párkányú üvegfelületei alkalmasak lehetnek cserepes növények, könyvek, modellek, agyagfigurák elhelyezésére, de mindenféle egyéb kacat tárolására is. Ezek a nyitott “szekrénykék” így a termet éppen használó csoport különleges igényeinek biztosítanak megfelelő keretet.

Az iskola aulájának központja egy szervezettebb gyűlésekre, de spontán találkozásokra is alkalmas falazott pódium. Elsőre úgy tűnhet, a tér potenciálja nagyobb lenne, ha ezt a pódiumot időről időre el lehetne tüntetni az útból, és ahogy erre számítani is lehetett, ez sok vitára is adott okot a tervezés során. A folyamatos jelenléte, mozdíthatatlansága, az ‘útban levősége’ ugyanakkor a pódium legfontosabb tulajdonsága; a kikerülhetetlensége, a fókuszpont mivolta reakciókat sugall és ösztönöz az egyes szituációban. Az emelvény így ‘próbakővé’ válik, és számos használati módot, számos aktivitást gerjesztve járul hozzá a tér tagolásához.

Az emelt nívójú plató minden helyzetben mást mutat magából, és mivel számos értelmezést enged meg, számos különféle szerepre alkalmas, ezzel együtt a gyerekeket is a tér gazdagabb használatára inspirálja: ülnek rajta, a különböző rajz, zenei és egyéb gyakorlati órák anyagait terítik ki rá, de használhatják bármilyen más iskolai tevékenységre is.

A pódium a belsejéből kihúzható fa toldalékokkal ki is bővíthető, így valódi színpaddá is alakítható színdarabok vagy táncos előadások számára. Az egyes alkatrészeket a gyerekek maguk állíthatják össze és szedhetik szét, tanári segítség nélkül. Ebédszünetekben ezen vagy e körül játszhatnak, itt gyűlhetnek össze a képeskönyveiket nézegetni, bár körös körül tulajdonképpen rengeteg hely van. Számukra ez egy sziget a csillogó padlóburkolat tengerében.

Az óvodarész aulájában levő négyzet alakú süllyesztett részt üres fakockák töltik ki. Ezek kiemelhetőek a helyükből és a négyzet köré helyezhetőek, így téve körülülhetővé a mélyedést. A fakockák valójában alacsony sámlik, amit a gyerekek könnyedén hurcolhatnak föl-le az aulában, de akár tornyot, vagy több kocsiból álló vonatot is építhetnek belőlük.

Ez a süllyesztett térrész sok tekintetben ellentéte az iménti platónak. Ahogy a pódium a hegymászásra, magaslatra, kilátóhelyre enged asszociálni, úgy a mélyedés az elvonulás, a menedék élményét nyújtja, mintha egy völgybe vagy mélyedésbe ereszkednénk le. Ha a pódiumot az imént a tengerben álló szigetnek neveztük, akkor a négyzetes mélyedés egy tó lehet - amit a gyerekek egy ugródeszkával akár medencévé is alakíthatnak.

Az iskola mögötti udvart számos, alacsony falakkal elválasztott hosszúkás tér osztja és artikulálja. A párhuzamos falak közti sávok elsődlegesen kertek és homokozók, de felhasználhatóak másra is. Minden egyes szakasz, fallal lehatárolt terület kezelhető olyan keretként, amit különböző helyzetekben különböző jelentésekkel tölthetünk meg. Ez a rend egy stabil vonatkoztatási rendszert jelöl ki, egyéni vagy társas aktivitásokat ösztönözve.

Az egyes szakaszokat elválasztó alacsony falak lukas betonelemekből készültek, ami a kis nyílásait számos különféle használatra kínálja fel. Némelyik például egy kertet körülvevő virágosláda lehet, máshol, például egy homokozó mellett ‘fagylaltot’ lehet árulni belőle. De botokat is dughatunk a lukakba - és már készül is a sátor… Röviden, a kis lyukak megfelelő mérete számos kötetlen, szabad használatot tesz lehetővé.


Vredenburg tér, piac

Mikor döntés született az utrechti Vredenburg tér átrendezéséről és a hagyományosan itt megtartott piac megfelelő körülményeinek biztosításáról, azt javasoltuk, hogy ültessenek a térre fákat. A fák jól illenek a piachoz, és általuk jóval kevésbé válik elhagyatottá és üressé a tér azokon a napokon, amikor nincs piac.

Mivel a tér alatt mélygarázs van, a faültetéshez minimálisan szükséges földmennyiség a talajszintről kiemelkedő falazott blokkokba került. Ezeknek a blokkoknak a méretét és egymástól való távolságát az elárusító asztalok mérete határozta meg, a fák így az asztalok sorainak fix pontjait is kijelölték, elegendő teret biztosítva a sorok előtt és mögött.

A fablokkok melletti piaci árusok többlethelyként, további kirakodóterületként használhatják ezeket a felületeket. A blokkok ennek eredményeképpen már-már egzotikus külsőt nyertek, ami bizonyos szempontból a Bali szigeti templomokat idézi. Ezek az elemek ugyanakkor jó lehetőséget biztosítanak a piachoz szükséges elektromos csatlakozók illetve a térvilágítás elhelyezéséhez is. A fák nem piaci napokon árnyékot nyújtanak – a többcélú tervezés egyik alapelve szerint minden tevékenységünk alapja a városi környezet kell hogy legyen.

Fordítás: Marosi Bálint
Forrás: Otthon a városban

Herman Hertzberger az idei Építészkongresszus vendége. A kongresszusra itt jelentkezhet.