Kortárs válogatás készítése különösen bátor vállalkozás. Egyrészt, mivel a szerkesztő jelentős időbeli és minőségi (technológiai) változással szembesül, javulás és avulás kéz a kézben járnak, nehéz lépést tartani. (A magyar nyelv bámulatosan szemlélteti, hogy a két folyamat milyen szorosan összetartozik ebben a kontextusban.) Mi sem mutatja ezt jobban annál, hogy a kérdéses zsebtérkép valójában egy javított, „felújított“ második kiadás: az első kortárs építészeti kalauz 2012-ben jelent meg, az 1992 és 2012 közötti két évtized építészetéből válogatva, s csupán három év elteltével újabb változat készült, mely immár az 1994-2014 közötti időszakból merít. Mindkét térkép 92 épületet mutat be az építész neve, a megépülés éve és a pontos cím feltüntetésével. Az épületek közül negyvenhez kép is tartozik, a továbbiak mellé csupán a fenti adatok kerültek. Az építészeti tartalom és a fényképek hozzárendelése Zsuffa Zsolt, a térkép és a grafikai szerkesztés Katona Zoltán érdeme.

Másrészt a kortárs fogalomkörének definiálatlanságában látom a vállalás merészségét: szemben például a térképsorozat korábbi, a főváros szecessziós és modern építészetét bemutató kiadásaival, ebben az esetben nem adható konkrét meghatározás, egyelőre csupán a megépülés ideje tekinthető a válogatás kiindulási alapjának – még hiányzik az a történeti távlat, mely egyértelműen lehatárolná a kortárs fogalmába tartozó épületek körét. Ilyen módon a válogatás elkerülhetetlenül szubjektívvá válik, ezért szerencsésebbnek tartanék egy objektív, szerkesztőbizottsági szelektálást. Ezek az észrevételek persze semmit sem vonnak le Zsuffa Zsolték munkájának értékéből, hiszen a válogatás ettől függetlenül kiváló.

Akárcsak a tartalom és a műfaj párosítása: a kortárs építészet és a térkép társítása kétségkívül figyelemre méltó koncepció, ügyesen lovagolja meg a tematikus városi séták egyre növekvő kultuszát. A térkép populáris, közérthető jellegéből fakadóan könnyedén befogadhatóvá teszi az önmagában elég fajsúlyos tematikát, szemben például az építészet és általában a művészet bemutatása kapcsán megszokott nagyívű albumokkal. Arról nem is beszélve, hogy funkcionális értelemben hasznosabb is azoknál.

Megkerülhetetlennek tűnik azonban a műfaj létjogosultságának kérdése. Mindenképpen a védelmembe venném a térképet: az, hogy a mobilapplikációk és a fokozódó digitalizáció korában élünk, még nem jelenti a régebbi platformok egyértelmű avíttságát. Én személy szerint nem kedvelem az applikációkat, ellenben kifejezetten szeretem a térképeket. Kérdés azonban, hogy kik fogják használni ezt a kiadványt (kiket szólít meg), s hogy ők miként vélekednek erről a kérdésről. A térképformátum közérthetőséget és ismeretterjesztő szándékot implikál, a szakmabeliek szűk körénél szélesebb közönség megszólítását, ideértve az érdeklődő laikusokat és az avatatlan turistákat egyaránt. Utóbbi célcsoport kézenfekvő választás lehetne, hiszen a műfajból adódóan nehéz elvonatkoztatni a kezében térképet szorongató, barangoló turista képétől, ezenkívül a kiadvány kétnyelvű, így a külföldi utazók számára is érthető.

A hozzáférési és vásárlási lehetőségeket áttekintve azonban némi ellentmondást fedezek fel: FUGA könyvesbolt, Nemzeti Galéria és Szépművészeti Múzeum, Írók Boltja, Magyar Szecesszió háza, Iparművészeti múzeum és internetes rendelés a térképsorozat weboldalán - jellemzően nem olyan helyek, ahová csak úgy betéved az átlagember, még kevésbé az avatatlan turista. Sokkal inkább olyan helyek, melyek egy alapvető művészeti-kulturális – tovább megyek: építészeti – érdeklődést feltételeznek. Továbbá a kiadvány az interneten sem igazán szembetűnő: Budapest kortárs építészete vagy bármiféle építészeti kalauz után kutakodva csak sokadik találatként jelenik meg. Kérdés, hogy rátalál-e az építészet iránt nyitott érdeklődő.

Az is kétséges számomra, hogy egy átlagos felhasználó számára elegendő-e a térképen szereplő információ mennyisége. Természetesen a műfaj erősen megköti a szerkesztő kezét, mégis, úgy vélem, hogy ilyen jellegű kiadványnak elegendő adatot kell szolgáltatnia ahhoz, hogy az olvasó el tudja dönteni, érdekli-e őt az adott épület, akar-e időt és energiát szánni rá. A szükséges információ számomra jellemző fotót, ideális esetben alaprajzot és néhány soros leírást jelent, ami kontextusba helyezi az alkotást. Enélkül csupán töredékes lehet a megértés. Ezért mégis az az érzésem, hogy a kalauz esősorban a szakmabelieket, másodsorban az építészet iránt érdeklődő, beavatott laikusokat célozza: annak szól, aki képben van Budapest kortárs építészetével kapcsolatban, és érdeklődik is iránta.

Összességében a kezdeményezés kiváló, s már előre üdvözlöm a következő kortárs kalauzt, mely reményeim szerint nem harmadik, javított kiadásként, hanem egy újonnan szerkesztett térképként debütál majd néhány év múlva. Igazság szerint én egy zsebbe gyűrhető zsebkönynek örülnék a legjobban, de ez mit sem von le a vállalkozás értékéből. Magam is végigbarangoltam néhány állomást az útvonal mentén, különleges élmény volt az éles szemű szerkesztő navigálása alapján az épületeket bejárni. A kiadvány jelen pillanatban kortárs jellegénél fogva friss, öt év múlva remélhetőleg még mindig értéktartó, húsz év múlva pedig kordokumentum.