A 15. század végén Spanyolország bámulatos változások elé érkezett: készen állt lezárni és maga mögött hagyni a majd’ 800 esztendős úgynevezett arab korszakot, és készen állt kilépni a világ eddig még meg nem hódított színpadára.

1492 után néhány évvel Spanyolország vált az első igazi globális világhatalommá, hiszen joggal mondta V. Károly német-római császár, másodállásban spanyol király, hogy „birodalma felett a Nap sosem nyugszik le”. A nagy földrajzi felfedezésekben és a világhódításokban természetesen Portugália is kivette a részét, érdemeik (és persze bűneik) szintén elévülhetetlenek.

Aztán egy rövid időre, 1580 és 1640 között Spanyolország uralkodója, II. Fülöp Portugáliát is letörölte a színről, így átmenetileg Brazília felett is uralkodott akkoriban.

De kik voltak azok a személyek, akik mindezt megalapozták?

Cikkünk tárgya a Királyok Szent János-kolostora, mely a Katolikus Királyokról kapta a nevét.

És hogy kik voltak a Katolikus Királyok? Kasztíliai Izabella és Aragónia Ferdinánd érdemelték ki ezt a hangzatos nevet a történelemben játszott szerepük miatt: először tartományaikat egyesítették 1479-es házasságkötésükkel, amikor király és királynő (ezúttal nem királyné!) frigyre lépett, és már másnap minden erejükkel felléptek az utolsó fellegváraikba visszaszorult muzulmánok ellen.

Granada volt ez az utolsó fellegvár, majd innen is sikerült kiszorítani őket 1492. január 2-án. Nem véletlen, hogy az ország egyesítését követően éppen ebben az évben indult sorsfordító útjára Kolumbusz Kristóf…

Már eddig is láttuk, hogy Toledo a bámulatos stíluskeveredések városa. A sorozatunk záró fejezetében az igazi stíluskavalkádot felvonultató Katolikus Királyok Szent János-kolostorát járjuk körbe, ahol a templomban és a hozzá tartozó kolostorban jól megfigyelhetőek a királynőről elnevezett Izabella-stílus jegyei.

A kolostor kerengőjében sétálva szemet gyönyörködtetőek a későgótikára emlékeztető fiatornyocskák, de a szokatlan mérművekkel ellátott nyílások éppoly megkapóak. De talán a legemlékezetesebbek a mudéjar artesonadók, azaz a festett fakazettás mennyezetek, melyeket az emeleti kerengőben csodálhatunk meg.

A Juan Guas építész által tervezett együttes alapkőletételére 1477-ben került sor, majd 1504-ben már el is készült a monumentális épület.

Az Izabella-stílus sajátos spanyol jelenség: visszaköszön benne az arab-mudéjar múlt, a későgótika jelene és a jövőbe mutató itáliai reneszánsz előszele.

Irodalom:

• Wilfried Koch: Építészeti stílusok, Officina Nova, Bp., 1997., 230.

Vége
A Szerző fényképfelvételeivel