"Nettó hazugság azt állítani, hogy a Horthy-korszak felélesztéséről szól a Nemzeti Hauszmann Terv. A dualizmus időszakának, Magyarország aranykorának terveit és elképzeléseit vettük alapul. Amire aztán olyan XXI. századi megoldásokat akarunk építeni, amelyek sok szempontból új lendületet adhatnak az egész Várnegyednek." – mondja L. Simon László a kilépők talán legvitathatóbb mondatára utalva. Ugyanakkor a véleményük meg nem hallgatására így reagált: "A kilépők valamennyi bizottsági ülésen elmondták a véleményüket, kezdettől fogva ugyanazt ismételgetve. Jó példája volt ez annak, hogy nagyon sokféle szakembert kértünk fel a bizottságba. Olyanokat is, akikről tudható volt, nem azonosulnak a kormány politikájával. Továbbra is azt gondolom a Nemzeti Hauszmann Bizottságról, hogy bár a csaknem félszáz tagja nem feltétlenül ért egyet mindenben, érveikkel, hozzászólásaikkal, hatalmas tudásukkal és tapasztalatukkal formálják egymás véleményét, az enyémet és a jelenlevő kormányzati munkatársakét, így végső soron magát a Nemzeti Hauszmann Tervet is." A válasz elmaradására így fogalmazott: "nem a sajtóban üzengetve szeretnénk a Nemzeti Hauszmann Tervről vitatkozni. Mert abból csak olyan bulvár ízű megfogalmazások és tárgyi tévedéseken alapuló kijelentések születhetnek, mint amilyenek a most kilépők nyilatkozataiban és azok újságírói interpretációiban olvashatók. A Nemzeti Hauszmann Bizottság vagy valamelyik albizottságának ülésén érdemben is megvitathattuk volna a felvetéseket, bár van néhány kijelentésük, amelyre nehéz mit mondani." Arra nem tért ki, melyek ezek a kijelentések.

Az anakronizmus vádjára így reagált: "Valamirevaló építész nem hiheti el, hogy figyelmen kívül hagyhatjuk az elmúlt hetven év technológiai változásait, és hogy a Budavári Palota újraértelmezése során nem számolnánk mai megoldási lehetőségekkel. Erre a legjobb példa a Várkert Bazár, ahol a műemléki rekonstrukciót új, kortárs terek kialakítása tette teljessé. A rekonstrukciónak viszont hitelesnek kell lennie, szemben azzal, ahogy a hatvanas-hetvenes években átépítették, meghamisították a Palotát. A visszaépítendő Lovarda alatt egy korszerű mélygarázs lesz. A szintén rekonstruálandó Testőrségi Palota ugyancsak új, kortárs bejáratot fog jelenteni a földalatti múzeumi tér felé. Tény, hogy ezek eredeti külsővel épülnek majd újjá, hiszen így illeszkednek a Vár és a Palota képéhez." Valószínűleg az illeszkedés az a kérdés, aminek nem a historizálásban látják az építészek az egyetlen megoldását. Rossz példaként az államtitkár modern épületeket sorol Virág Csabától és Finta Józseftől (nem említve őket): "a közvélemény jelentős része nem azt gondolja, hogy a kortárs megoldások automatikusan jók és esztétikusak. A szakmai keretek között zajló vita lehetőséget teremt arra, hogy a Budai Várban ne szülessenek olyan elkeserítő mai megoldások, mint amilyen például a Nemzeti Múzeum melletti rettenetes üvegépület, vagy amilyen a Várban a levéltár melletti elektromos teherelosztó, illetve a pesti Vigadó elől a teret elvevő szállodasor."
L. Simon László reagált a közelmúlt petíciójára is, mely a Budai Vár kulturális hasznosítását sürgeti: "Végre van valami, amiben egyetértünk. Bár úgy vélem, a petíció kitalálói és köztem az a különbség, hogy míg ők a közvéleményt szeretnék a Budai Vár évtizedek óta halogatott megújítása ellen hangolni ezzel az érveléssel, addig én ugyanezzel szeretném az embereket mellé állítani. Én ugyanis nonszensznek tartom, hogy jelenleg alig egyharmada látogatható a Palota tereinek, mert a többiben raktárak és remek panorámájú irodák vannak. Nem az lenne a normális, ha mondjuk a Palota helyiségeinek több mint a felében kiállítások, bárki által látogatható kulturális terek lennének? A Nemzeti Hauszmann Terv például erről szól: a Palota legyen végre palotamúzeum!"
A teljes interjú itt olvasható