Metszet: 2015. szeptember 4-énlátott napvilágot „az építésügy átalakítását célzó intézkedési tervről és a hozzá kapcsolódó feladatokról” szóló 1567/2015. (IX. 4.) Korm. határozat, amely a korábbiaknál részletesebben meghatározza, hogy az építésügy szereplőinek milyen változásokra kell felkészülniük.

A határozat mellékleteként szereplő intézkedési terv többek között a „lakossági építkezésekhez kapcsolódó bürokráciacsökkentésről” szól. Az első pontban az „építésügyi hatósági hatáskör a jegyzőtől a járási hivatalba” történő áthelyezéséről van szó. Ez hasonlóan működne, mint a jelenlegi kormányablak (okmányirodai) rendszer? Hogyan kívánják kezelni Budapest és a kerületek speciális helyzetét?

Füleky Zsolt: Bár kiemelt járásonként, járásszékhely településeken jelenleg is lehetőség van bizonyos építési ügyek intézésére, azonban mi arra törekszünk, hogy minden építésüggyel kapcsolatos tevékenység megoldása egy helyen és az egész országban egyformán történjen. Alapelv az, hogy az állami feladatokat az állam látja el. Az önkormányzat kompetenciája ettől egy kissé eltér: az ő feladatuk a helyi sajátosságoknak megfelelően a településkép védelme, valamint a településrendezés szabályozása..

M. : Nem korlátozza ez az önkormányzatok jogait?

F. Zs. : Kolossa József, a Területrendezési és Településügyi Főosztály vezetőjének irányításával zajlott egy nagyon érdekes felmérés az önkormányzatok körében, amely révén az esetek túlnyomó többségében azt a visszajelzést kaptuk, hogy az önkormányzatok nagyon örülnének, ha ettől a hatósági feladattól megszabadulnának. Nagyobb városokban természetesen van erre energia. Nekik nincs különösebb ellenvetésük a mostani rendszerrel kapcsolatban, de a bürokráciacsökkentésben az lesz előrelépés, ha egységes rendszer állelő: egységes fogalmakkal, egységes eljárásrendszerrel, egységes jogértelmezéssel, jogalkalmazással dolgoznak. Most a különböző jegyzők sokszor másképp értelmezik a jogszabályt, mást vesznek figyelembe. Ezen továbbképzésekkel, valamint a szabályozás egyszerűsítésével tudunk segíteni.

M. : Számszerűleg a mostani 175 járásban lesz elsőfokú hatóság?

Dauner Márton: Jelenleg 175 járásban és 23 budapesti kerületben  összesen 198 hatóság működik.Nem lesz ennyire merev a gondolkodás – lesz szerepe az egyedi mérlegelésnek –, de vidéken nagyjából ez a lényeg; a fővárosban megmaradna a jelenlegi rendszer. Természetesen egyenként meg fogjuk vizsgálni, adott településeken milyen építéshatósági munka folyt, kiértékeljük minden járásban. Ezután fog eldőlni, ez kiket hogyan érint.

F. Zs. : Többlépcsős átmeneti időszakkal számolunk: akik gyorsan szabadulni szeretnének a feladattól, azoktól hamar átveszik a feladatot a járások. Három járásonként van egy járásközpont, első körben itt egészülnek ki a hatóságok. Van, ahol erre már fel vannak készülve, azonban van ahol az átszervezés kialakításához szükség lesz néhány hónapra.

D. M. : Ez attól is függ, egy-egy településen működő építéshatóság – kisebb településeken 1-2 fő – hogyan emelhető át forrásokkal, technikai eszközökkel, személyekkel együtt.

M. : A határozat úgy fogalmaz: „Legfeljebb 160 m² hasznos alapterületű lakóépület (legfeljebb 3 szint: pince+földszint+tetőtér) építése vagy meglévő lakóépület legfeljebb 160 m² hasznos alapterületűvé történő bővítése vagy átalakítása esetén, amennyiben szakhatósági közreműködés, és építésügyi követelmények vizsgálatán túlmenő szakkérdés vizsgálat nem szükséges, az építésügyi hatóságnak tudomásulvételi eljárást kell lefolytatnia”. Utólagos vagy előzetes állami kontrollt jelentene a tudomásulvételi eljárás? Mit kell ezalatt érteni?

F. Zs. : Alapvetően meg szeretnénk fordítani a szemléletet: a szankcionáló, túlszabályozott alapállás helyett támogató, ösztönző rendszert szeretnénk.

D. M. : A jelenlegi tudomásulvételi eljárások mintájára (használatbavétel,- bontás tudomásulvétele) a tudomásulvételi folyamatnak a következők az alapfázisai: megszületik az építtetőben a szándék, hogy egy moderált méretű családi házat szeretne. Keres hozzá egy tervezőt, akivel együtt – vagy csak a tervező – megkeresik az illetékes főépítészt (szóban vagy írásban), aki megadja a területre érvényes paramétereket, amit figyelembe kell venni a tervezés során. Második lépésben készít az építész egy koncepció- vagy vázlattervet, amit Településképi Véleményezésre benyújt,. Engedélyezés tehát nincs, hanem ezután elkészül a kiviteli terv kidolgozottságú építészeti műszaki tervdokumentáció, amit feltöltenek az ÉTDR-be. Amennyiben a hatóság 15 napon belül nem tiltja meg a tervezett építési tevékenységet, a kivitelezés előkészíthető: ilyen egyszerű. Ehhez kapcsolódóan természetesen mások a felelősségi viszonyok, és így tovább.

F. Zs. : Ezeknél a kis épületeknél a jelenlegi tervstruktúrát felül kell vizsgálni: a vázlatterv – engedélyezési terv – kiviteli terv hármasa itt felesleges, és az engedélyezési terv az, ami rengeteg felesleges adminisztrációs munkát igényel. Nem szellemi, hanem bürokratikus erőkifejtést: a vázlattervben már a szellemi teljesítmény benne van, ez bőven elég egy ekkora feladatnál, hogy a hatóság lássa, meg szabad-e építeni az adott helyen: benne van a koncepció, a térkapcsolatok. A további hozzáadott érték a kiviteli tervben jelentkezik, ahol a konkrét műszaki tartalom rendelődik hozzá. Az engedélyezési tervben rengeteg feleslegesen ráfordított munkaóra van, ami csak a hatóságot szolgálja ki. Ehhez kapcsolódóan felülvizsgáljuk a kiviteli terv tartalmát is, meddig lehet leegyszerűsíteni. Nemcsak gyorsítani kívánunk ezzel, hanem a tervezői munkát is egyszerűsíteni.

M. : A szakhatóságok, tűzoltó, kéményseprő hogyan bírál majd?

F. Zs. : Ez nagyon vissza lesz szorítva. Ekkora, földszintes családi házaknál most se sok szakhatóság van jelen.

M. : Esetleg azért kéményseprők, gázművek ott lehet.

F. Zs. : A jelenlegi szabályozás szerint sem vesznek részt a közműszolgáltatók és a kéményseprő az engedélyezési eljárásban, a nyilatkozatuk nem kerül bekérésre. A használatbavétel során az e-építési napló összesítő lapja tartalmaz nyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy a közműellátás biztosított. Amennyire le lehet egyszerűsíteni az eljárást, annyira le fogjuk. Éppen ezért csak azon eljárásokban alkalmazható a tárgyalt eljárásrend, amely eljárásokban nincs szükség szakhatóság bevonására.

M. : Akkor ez a bejelentési kötelezettséghez hasonló eljárás lesz, azzal a különbséggel, hogy nem kezdhető meg azonnal a kivitelezés, csak a 15 napos határidő után.

D. M. : Igen, legalábbis ezt tűztük ki célul. Ehhez sok feltétel kell, például Helyi Építési Szabályzat, ami a főépítészi döntést alátámasztja, kompetenssé teszi. Ez nagyon lényeges. Még foglalkozni kell a szomszédjogok kérdésével: nagyon sok mindent a Helyi Építési Szabályzatban már rendezni kell, ami sok vitának elejét veheti, ha mégis vita alakul ki, azt a bíróság előtt kell majd rendezni. A Helyi Építési Szabályzat a helyi közösség egy „demokratikus terméke” erre a szakmai területre, nyilvánosan közzétett dokumentuma, erre támaszkodni kell. Élesen elválik ma is a két kérdés: a szabályoknak megfelelés szakmai kérdés, míg a szomszédnak a beárnyékolása, kilátás és a többi polgári jogi.

M. : Ebben nagy különbség akkor nincs, de ez azt is jelenti, hogy a szomszéd nem lesz ügyfél?

D. M. : Igyekszünk ezt minimalizálni, mert azért előzetes kommunikáció jó, ha van a szomszédokkal, de ha ezután vita van, azt bíróság előtt rendezzék.

M. : Ebben a rendszerben a főépítész egyfajta kvázi előhatóság lesz az ilyen kisebb házak esetében?

F. Zs. : Igen. Meg szeretnénk fordítani azt a gyakorlatot, hogy épülnek szabályos, de az utcában „elviselhetetlen” házak, és olyan, ami esetleg szép lenne, valami szabályba ütközik. A főépítészi gyakorlatra is kihatással lesz az előbb említett szemlélet. A feladata a településkép, a közösségi érdek képviselete. De a cél az, hogy ne jöhessenek létre vizuálisan a környezetüket romboló épületek, amik a környék, a település értékét csökkentik.

M. : Ez konkrétan csak lakásokra fog vonatkozni, vagy más lakóövezeti funkcióra: garázsra, fészerre, hasonlókra is?

D. M. : Most csak a lakófunkcióról van szó, de nem kizárt, hogy ha ez az eljárásmód kedvelt, elfogadott lesz, kiterjesztjük másra is. Az is elképzelhető, hogy elkezdjük majd emelni a mérethatárt, de erről még korai beszélni. Mivel az építési engedélyezési eljárást felváltó tudomásulvétel módszerében teljesen új, meg kell várni, mennyire pozitívak a tapasztalatok, mennyire együttműködőek a szereplők.

M. : Nyilván ezzel is összefüggésben „tájegységi karaktereket hordozó Nemzeti Mintaterv-katalógus” kidolgozásáról is szó van, százmillió forint költségvetéssel, ami nem tűnik túl soknak. Ez olyan lenne, mint a Balaton-felvidéki építészeti útmutató Krizsán Adrástól és Kara Lászlótól?

F. Zs. : Inkább az általatok, Csanády Pál, és korábban Körtvélyesi Kinga által szerkesztett Ötlettár tervgyűjtemény jutott eszünkbe. Lényege az, hogy miként a klasszikus Kádár-kockák be tudták teríteni a vidéket körülbelül nyolcszázezres darabszámban, legtöbbször építészi közreműködés nélkül, most minőségi épületek tegyék ugyanezt, ráadásul tájegységi karakterrel. Nem elvenni akarjuk az építészek munkáját,hanem tovább ösztönözni, valamint  egy impulzust adni egyetemek, oktatási intézmények felé, hogy pályázat útján összegyűljön egy nemzeti mintaterv katalógus. Tájegységi karakterekkel rendelkező, konkrét igényeknek megfelelő, konkrét tervezési programmal épült házakat gyűjtenénk össze. Pontos bekerülési költséget, energetikai, üzemeltetési adatokat is tartalmazó mintatervek lesznek, amiket füzetben, interneten közzéteszünk. Így az az építtető is, aki nem bízna meg építészt, legfeljebb kénytelen-kelletlen valaki nagyon olcsót, az akár neves építészek által tervezett házat építhetne. A főépítészeknek is rendelkezésére állna ez az album: melyik karakterű házat, milyen stílusú épületet látnak szívesen egy-egy településen, mi illik és mi tájidegen egy településrészen, utcában, téren. Nyilván lenne lehetőség adaptációra, de részben a méret következtében alapvetően ugyanaz a terv, szinte változtatás nélkül alkalmas lenne hegyvidéken és síkságon. Ezek használatával szinte azonnal meglenne az engedély. Így a hatóságnak nem kell ellenőrizni, csak tudomásul venni, hogy mi épül. Ezek a koncepció körvonalai. Így az építőipar is fel tudna zárkózni, és nagyobb tömegben, végeredményben pedig a nagy átlagnak megfelelő, jó minőségű házak épülhetnének. Aki egyedit szeretne, prémium minőségűt, nagyot, és van erre ideje, pénze, annak továbbra is ott az eddigi lehetőség. Azt a réteget célozzuk ezzel, aki nem tehetős, és örül, ha kisebb bürokráciával építhet. Ez a politikai elvárás is: szinte azonnal szépet, jót, elfogadható áron építhessenek. Így a Kádár-kockát lecserélhetők lennének.

M. : Hogy elég erre százmillió forint?

F. Zs. : Ez csak az első lépcső.

D. M. : Ha azt számoljuk, hogy tavaly négyezer családi ház épült, akkor ennek a terveztetése lehet egy hozzávetőlegesen kétmilliárdos piac.  Kétségtelenül ezt százmillió forinttal nem lehet kiváltani, de az alsó szegmensben elindítana egy másfajta gondolkodást, és ha beváltja a hozzá fűzött szakmapolitikai reményeket, előrelépést jelenthet. Energetikai, épületszerkezeti oldalról olyan mérnöki tudást hozhat ebbe a szegmensbe, ami most nagyon hiányzik.  Támogathatja például a CSOK kedvezményét – nem véletlen a 160 négyzetméteres határ –, indításnak ez elég. Ha jó a fogadtatása, biztosan lesz folytatás.

M. : A határozatban szó van az Építészeti, Mérnöki Tervezési és Szolgáltatási Rendszer bevezetéséről is. Ez alatt mit kell érteni?

F. Zs. : Ez a német HOAI[1]-hoz hasonló magyar rendszer, ami elsősorban a nagyobb léptékű beruházásoknál szeretnénk bevezetni. Kilencfázisú tervezési rendszer, ahol pontosan definiáltak a beruházás szereplői, ezek feladatai és a felelősségi köre az egyes fázisokban. Pontosan követhető, hol ki a felelős, ki mit csinál – nagyon-nagyon leegyszerűsítve. A minimáldíj irányába ezzel tudunk elmozdulni: a definiált szakmai tartalomhoz az ÉMTSZR minimális díjakat rendel, ami alatt  már nem elvárható korszerű, esztétikus végeredményt létrehozó szellemi munka. Ez a rendszer ad erre keretet.

M. : Nem versenykorlátozó ez? Nem lesz gond a GVH-val megint?[2] Vagy majd el lehet térni ettől?

F. Zs. : Többször feltették már a szakma részéről ezt a kérdést, de úgy találtuk, annak idején sem sokon múlt, hogy a szabályozást a GVH elfogadja. Néhány rosszul használt kifejezésen bukott el: kötelező, ajánlás, minimális, kötött stb. A mostani, megváltozott európai uniós elvárásoknak megfelelően kell ezt most újra megfogalmazni, hogy a minőségi munka elvárt díjszabáshoz köthető legyen. Az Igazságügyi Minisztériummal folyik az egyeztetés, és a Miniszterelnökség ennek rendezése mellett áll. Ez egy be nem teljesített, régi vágya a szakmának.

D. M. : A kamara hozta ezt most is terítékre, Lázár János miniszter úr ezt támogatja, és úgy érezzük, van bennünk akkora kurázsi, hogy erre egy támogatható megoldást merjünk kidolgozni az előzmények áttekintése után. Néhány napja van új rezsióradíj-rendelet is, ez is el fog készülni.

M. : Tehát ez az ÉMTSZR csak a díjszámításról és a szerepekről szól?

F. Zs. : A nagyon jó nyugati példákat is látva például (tervezői, kivitelezői) szerződésmintákat is tartalmazna a rendszer, ami tisztává tesz viszonyokat, beleértve például a szerzői jogot. Ha a szerződésmintát követi valaki, akkor a bíróságnak szinte semmi dolga. Fontos a már említett felelősségek tisztázása is. Ezekben a dokumentumokban is meg kell testesíteni az építészek megnövekedett felelősségét. Ebben a kérdésben együttműködünk a kamarákkal, hogy ezek majd minél szélesebb körben elterjedjenek.

M. : Az építési szerződések egyes elemei most is kötelezők – lennének. Lesz-e ezek kihagyásának valamilyen szankciója? Mert a jó szerződés végső soron mindenki érdeke lenne…

D. M. : El akarjuk kerülni, hogy az állam magánjogi szerződésekbe avatkozzon, jogi értelemben kényes pálya lenne, ha az építéshatóság az építési szerződéseket minősítené. Itt inkább a szakmának lehetne nagyobb szerepe. Külön, komplex probléma a lánctartozások köre, amit nem ebben a rendeletcsomagban kell megoldani.

M. : A „kötelező tervezői nyilatkozattétel” is a felelősséggel függ össze. Mennyivel lenne bővebb, mint a jelenlegi, és mennyiben lenne más a tervező felelőssége az engedélyezési eljárás során?

F. Zs. : Amennyire csak lehet, a régi, idősebb kollégák által jól ismert rendszert szeretnénk visszahozni, hogy nyilatkozattétellel tehessen eleget legtöbb kötelezettségének az építész. Régen ebbe a tűzvédelem, az energetika, a hulladék, a villámvédelem stb. beletartozott. Itt megint az az elv érvényesül, hogy nem a szankcionáló-védekező-túlszabályozó rendszert szeretnénk fenntartani,  hanem megadni a szabadságot a tervezőknek, akik utána a felelősséget viselik. Ez akkor tud működni, ha a jogok és felelősségek egyensúlyban vannak.

M. : Nem kell tehát például megmutatni az energetikai számítást vagy a CPR elvárt jellemzőit, csak nyilatkozni kell, hogy ezen szempontokból a terv megfelelő, ezek megvannak, de nincsenek beadva.

F. Zs. : Így van: ha bármikor kiderül, hogy a tervező mégsem megfelelően járt el, a nyilatkozatában „füllentett” akkor a jogosultsága forog kockán. Úgyhogy mindenki meg fogja gondolni, mihez adja a nevét.

D. M. : Olyan erős jogintézménnyé kell válnia a tervezői nyilatkozatnak, ami mögött szakmai tudás van, ami jogkövetkezményekkel jár, biztosítéki rendszer áll mögötte. Ehhez a kamarákkal együtt kívánunk dolgozni, az ő feladatuk lenne a szakmai munka minősítése.

M. : Szó van a „a tervezői művezetés kötelező jellegű bevezetésének eseteiről” is a kormányhatározatban, mikor lenne kötelező? Mi fog erre ösztönözni, miben lesz ez más, mint a műszaki ellenőri munka?

F. Zs. : A kötelező jelleg körét még pontosítanunk kell. Szándékunk van erre, és az az elv vezet bennünket, hogy az a minőség tudjon megépülni, amit az építész megtervezett. A tervezetői művezetés ezért a minőségi építés egyik garanciája: aki tervezte, az lássa és jóváhagyja, ami épült. A másik – talán kisebb jelentőségű – vetület a felelősség köre: a szolgáltatási rendszerben vázolt módon, jól követhető pontokon a tervezőnek jóvá kell hagynia az építést. A végén pedig azt mondania: ez a ház az, amit megterveztem, ehhez ki is kell őt fizetni, viszont innentől él az ő felelőssége, hiszen az a ház épült meg, amit jól vagy rosszul megtervezett. Ilyen szempontból ez összefügg az Építészeti, Mérnöki Tervezési és Szolgáltatási Rendszerrel, a felelősséggel, a minőséggel, szavatossággal, tartóssággal, de még a lánctartozással, ki nem fizetésekkel is. Mindez pedig az E építési naplóban dokumentálva is lesz.

M. : Erről is van szó a határozatban, konkrétabban az „az egyszerűsített e-építési naplóról”. Mit jelent az egyszerűsítés? Nem épp kiegészíteni kellene, például a tervező hozzáférésével „bonyolítani”?

F. Zs. : Az egész építési folyamatot újragondoltuk, egy keretrendszerbe szerveztük, szervezzük az ÉTDR-t, e-építési naplót, OÉNY-t, a hiányzó részeket a Lechner Tudásközpont már fejleszti, folyamatos a korszerűsítése. Rengeteg visszajelzést kapunk az építés különböző szereplőitől, ezeket folyamatosan feldolgozva megállás nélkül korszerűsítjük a rendszert. Szeretnénk, hogy a rendszer egyre felhasználóbarátabb, könnyen alkalmazható – akár androidról, okostelefonról elérhető – legyen. Tartalmában is fejlődik, így lesz egyre egyszerűbben használható.

D. M. : Ha belepillantunk kis épületek, családi házak kivitelezési e-építési naplóiba, szörnyű dolgokat látunk – például ebben segítene, ha menürendszerben választhatóak lennének az egyszerűbb, gyakori bejegyzések. Az építési napló ugye arra szolgál, hogy rögzítse, hogy az építési területen mit, mikor, milyen formában végeztek el. Most ennek a naplóbeli vezetése olyan, amilyen. Azt szeretnénk, hogy ez kevesebb gondot okozzon: este a megfáradt mester hazaérve – akár családtagjainak diktálva – könnyen megcsinálhassa a bejegyzést. Nem kívánjuk megszüntetni ott, ahová már be lett vezetve, de szeretnénk egyszerűbben használhatóvá tenni, ami mindenkinek segítség lesz majd.

M. : Mi a „szakmafelügyeleti rendszer”, ez ugyebár nem az építésfelügyelet új elnevezése, hanem mi?

F. Zs. : Valóban nem. Szó esett már a nyilatkozati rendszer kapcsán a tervezők megnövekedő felelősségéről. Ehhez – akár a kamarán belül – szankcionálásra is képes szakmailag kompetens egységet kell létrehozni, ami valóban kiszűri a kóklereket, ellenőrizni tudja a tervtartalmakat. Hiszen a tervezők felelősségére vonatkozó szabály is csak annyit ér, amennyit be lehet tartatni belőle: ha szűkebb tartalmú tervdokumentációt fogadunk el, és sok elemet tervezői nyilatkozattal elfogadunk, akkor kell egy erre hivatott szerv, ami számon tud kérni.

D. M. : A szakmagyakorlók részéről merült fel, hogy vannak ilyen és vannak olyan tervezők… Ha ez így van, akkor ebben a rendeletalkotás segíthet a szakma kamaráit helyzetbe hozni, hogy ezt egyértelműen, konzekvensen képviselni tudja. Törvényességi felügyeleti jogkörünkben ezt utána számon is tudjuk kérni a kamarákon. Azt gondoljuk, hogy ez javíthat az építés minőségén. Nem szeretnénk senkinek a lábára lépni, hanem jó példák kiemelésével, rossz gyakorlatok mértéktartó szankcionálásával előrelépni.

F. Zs. : Nagyon egyszerű ennek az oka: el szeretnénk kerülni, hogy néhány kókler miatt az egész szakma szenvedjen. Azt az egy-kettőt el kell csípni, és akkor az egész rendszer maradhat laza és megengedő. Ez tudná javítani a szakma általános színvonalát.

M. : Nyilván hasonló okok motiválták a „közpénzből megvalósuló épületeken és köztereken” a tervező nevének kötelező feltüntetését. Ez olyan egyszerű, hogy akár azonnal meg lehetne lépni, nem?

F. Zs. : Két célunk van ezzel is: az egyik a művészi szintű, egyedi szellemi alkotás példaként állítása a másik a felelősség, hogy lássa mindenki „ezt a borzalmat ki alkotta”, . Ez egy régi dolog felélesztése.

D. M. : Az pedig már a szakmára bízható, hogy a felelős tervezőn kívül egy ilyen táblán kinek a neve legyen feltüntetve. Részleteket még ki kell dolgozni.

F. Zs. : Sajnos ma is gyakorlat, hogy egy átadás kapcsán mindenkinek köszönetet mondanak, és mindenkit megemlítenek, csak azt nem, aki annak szellemi töltetét hozta.

M. : Azt hiszem, ezt az építész szakmának tényleg nem kell magyarázni. Szerzői joggal kapcsolatban viszont mintha ellentétes dolog történne: a nemzeti tervvagyont illetően szerzői vagyoni jogokat akar szerezni az állam. Miről van szó?

D. M. : Nagyon komplex kérdés, főleg azt a korszakot illetően, amikor voltak még állami tervezővállalatok, és alkalmazásban tervezték,  állami megbízásból a fontos épületeket. A szerzői jog tekintetében ez érdekes szituáció, de úgy gondoljuk, az állam joggal igényli az általa megrendelt, állami alkalmazottakkal munkaviszonyban készíttetett tervek szerzői jogait. Ha ez így van, akkor ezt megnyugtatóan rendezni kell szerzői jogi szempontból is, úgy, hogy a közberuházásokhoz, közfeladatokhoz megfelelő dokumentumtár álljon rendelkezésre. Maga a kérdés tehát elég komplex, három-négy kérdést érint, ezt az Igazságügyi Minisztériummal, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalával közösen kell megoldani. Ennek nagy a politikai támogatottsága, hiszen ma is vannak olyan meglévő, állami épületeket érintő állami beruházások, ahol a korábbi kivitelezési tervdokumentáció megszerzésénél szerzői jogi kérdések felmerültek, amiket rendezni kellett.

F. Zs. : Itt hat, hét számjegyű követelések merültek fel. Erre szeretnék jogszabályi megoldást találni.

D. M. : Más a megítélés, ha szellemi szabadfoglalkozás keretében keletkezett egy tervezői alkotás, ekkor a tervezőnek kell mérlegelnie, hogyan szeretné kezelni szellemi tulajdonát, de ezt is szabályozottan kellene, itt tovább kell fejleszteni a jelenlegi szabályozást.

M. : Egyértelműen tisztázva lenne, hogy a jelenlegi tervezővállalatoknál keletkező tervek szerzői joga kit illet?

D. M. : Igen, megvizsgáljuk, és ha szükséges, idáig is elmegyünk. Valójában a kérdés a termék állami tulajdonlása a fenti esetekben, de ennek szerzői jogi vetületeit általában is rendezni kell.

F. Zs. : Ez szinte minden tervezőt érinteni fog, a múltra vonatkozóan a nagy tervezővállalatok egykori tervezőit, de a jövőre vonatkozóan a mostani tervező cégek munkavállalóit és tulajdonosait is. Rendezni kell a tulajdonhoz fűződő jog és a szerzői jog viszonyát is. Ez a tervezői munkát, mint szellemi munkát a helyére fogja tenni.

M. : Szól a határozat „szabványlista” összeállításáról, és szabványok hiányában műszaki irányelvek kidolgozásáról. Hozzájut végre a szakma a szabványokhoz, magyar nyelven?

F. Zs. : Az ÉMI felhatalmazást kapott, hogy a hazai szakmai szabványozást rendbe tegye. A Miniszterelnökségen belül is szándék van arra, hogy az építési tevékenységet érintő szabványok hozzáférhetőségét, az esetleges ingyenességet felülvizsgálják. Szeretnénk a szabványosításba is belépni állami, mérnöki szerepvállalással. Eddig elsősorban a termékforgalmazók, gyártók vitték a prímet, azt szeretnénk, hogy emellett állami és az ÉMI-n keresztül, valamint a mérnökkamarát bevonva mérnöki szemlélet nyerjen teret.

M. : Ingyenes hozzáférés is felmerült?

D. M. : Gyors és magyar nyelvű hozzáférést szeretnénk a szabványokhoz, és olyan új technológiákra is alkotni szabványokat, ahol a szereplőknek eddig nem volt ereje ezt létrehozni. Ez versenypiaci kérdés is. Azt is megvizsgáljuk, hogy tud-e az állam abban segíteni, hogy ha egy gyártó egy épületszerkezeti elemet kisebb sorozatban gyárt, és nem olyan tőkeerős nemzetközi cég, hogy szabványosítani tudna, tudunk-e ebben segíteni, honosítással, akár új szabvánnyal.

M. : Érzékeny kérdés a „végrehajtás lehetőségének biztosítása” a határozatban. Eddig a szabálytalan építések kis töredékét bontatták. Ebben szeretnének előrelépni?

D. M. : Az a tapasztalat ezen a területen, hogy sokszor  a hatósági kötelezést azért nem hajtják végre, mert nincs a helyi önkormányzatnak a bontásra pénze. Egy alapszerű rendszert kívánunk megvalósítani az állam részéről: ha ismert, kinek a terhére kell a bontást megvalósítani, akkor ehhez lesz forrás, és utána persze a befizetési kötelezettségből visszafolyik a kötelezettől az összeg. Úgy gondoljuk, ha eddig el tudunk jutni, ennek nagyon komoly regulázó hatása lenne. Eddig el kell jutni, az első esetek híre futótűzként fog elterjedni.

M. : A pénzügyi feltétel csak az egyik akadály, gond lehet: kivel bontassanak, és a felelősséget ki viseli? Külön végrehajtó szerv, Baupolizei jönne létre?

D. M. : Ezt is végig fogjuk gondolni, még mérlegelni kell, meddig kell a szabályozással elmenni, a végrehajtói kamaránál is láttunk visszásságokat. Az biztos, hogy itt társadalmi részről nagyok az elvárások, sokak igazságérzetét sérti a mostani gyakorlat.

M. : Az „építésügyi közigazgatási eljárások elektronizálása” kapcsán például a változási vázrajzokat elég lesz egyszer feltölteni, lesz ebben előrelépés?

F. Zs. : Teljesen integrálni akarjuk. Az E-építési keretrendszer kapcsán egyértelmű cél, hogy a különböző térképrétegek átjárhatóak legyenek, kormányablakból elérhetőek legyenek, és az e-építési portálon térinformatikai felületen, rétegenként is közhiteles adatokat lehessen elérni. Földhivatali térképek, övezetek, előírások, szabályozások. Ezek közül van, ami már működik, bár a földhivatal teljesen más minisztérium alá tartozik (FM). A többi kapcsán is már a szakmai egyeztetés elindult, hogy 21. századi, vektoros, mérhető, használható adatkezelés legyen, de hiteles is maradjon. Ez a fejlesztés a Lechner Tudásközpontban működik, ahol az ÉTDR-é, az E-naplóé is. Azt szeretnénk itt, hogy ez az építés teljes folyamatát le tudja fedni.Így az e-napló lezárásakor automatikusan például az ingatlan-nyilvántartásba átkerülne a létrejött épület változási vázrajza.

D. M. : Az E-építés az E-közigazgatás korszerűsítés része, aminek a fő felelőse a Belügyminisztérium, ennek alapelve, hogy a közigazgatáson belül létrejövő adatok e körön belül könnyen hozzáférhetők , beszerezhetők legyenek. Ehhez olyan adatcsomagok kellenek, amelyek nagyon célzottan, profin felhasználhatók a többi szereplő számára is – gondoljunk a mi területünkön akár egy ingatlanfejlesztésre: minden, állam által előállított információt egy pontról el lehessen érni. Ennek része az E-építés fejlesztése. Ehhez uniós források is lesznek, ez egy óriási fejlesztés.

M. : Ezt nevezik a határozatban „3D Magyarországnak”?

F. Zs. : Igen, ennek a vívmánynak a következő lehetősége egy innovatív felület, ami széles körben használható, akár döntéshozók, befektetők, építtetők, tervezők, hatóság, kivitelező, üzemeltető által is. A „3D” a BIM[3] szabványokra is utal, több rétegben, vektorosan rendelkezésre álló térinformaikai adatokat jelent. Ezek szűrhetők, egymásra teríthetők, helyrajzi szám alapján hozzáférhetők, térben is. Nemcsak felülnézeti rajzokat jelent tehát, hanem kubusokat is, téridomokat, tehát a településkép, utcakép, a tömbökre vonatkozó szabály mind-mind megjelenhet. Mindez pedig teljesen kompatibilis a CAD rendszerekkel: a tervező három dimenzióban tervez, utána ezt nem kell lebutítani a hatóság számára 2D-be, hanem a háromdimenziós gondolkodás a szabályozásban is megjelenik.

M. : Nem vet ez fel biztonsági kérdéseket, a terroristák letölthetik majd a Magyar Nemzeti Bank 3D modelljét?

F. Zs. : Nem fogják elérni. Először is a védett épületek és övezetek, nemzetbiztonságilag védendő épületek nem tartoznak ide, nem lesznek hozzáférhetőek. De más esetben sem lesz az alaprajz hozzáférhető mindenki számára, a kubus, a téridom az igen, mert ez a közösségi érdekeket befolyásolja, nem is tud rejtett maradni, de az alaprajzi elrendezés maradhat az üzemeltető titka, családi házaknál sem kell ezt közzétenni.

D. M. : Nyilván az alapjogokkal való összefüggéseket itt is majd vizsgálni kell, de ha nincs akadálya, akkor hozzáférhetővé kell tenni az adatokat. Megfordítva is igaz: vannak olyan különleges felhatalmazással bíró szervek, akiknek mindent kell látni, például adott esetben a katasztrófavédelemnek.

M. : Külön pont foglalkozik a határozatban a külterületen történő építés lehetőségének rendezésével. Ismét szankcionálható lesz a zártkerti lakófunkció?

F. Zs. : Teljesen tiszta vizet öntünk a pohárba. A kulcsszó a Nemzeti Településpolitika. Hamarosan átadásra kerül a Nemzeti Építészetpolitika. Ennek apropóján készül egy Nemzeti Településpolitika is, mely évtizedes berögzült, torzult területhasználatokat tenne helyre. A külterületi beépítésekkel is foglalkozni fog, hogy milyen eszközökkel, milyen övezetekben és kik vették ezt igénybe, és hogy hova jutott ez az ügy az évtizedek során. A településpolitikában széles körű párbeszédet indítottunk már el a településekkel. Valamennyi polgármestert megkerestük levélben, hogy az ő területükön – akár külterületen, akár belterületen – megjelenő beépítéseket szívesen látják vagy nem, ösztönzik vagy tiltják, belterületbe akarják vonni vagy sem. Ez az egyik alapelv: megkérdezzük őket, hogy ők hogyan szeretnének a saját, érintett területeikhez viszonyulni. A másik alapelv, hogy a kiemelt területek: a világörökségi területek, a tájképileg védendő, természetvédelmileg kiemelt területek országos szinten védendők, itt nem a helyi tulajdonosok, önkormányzatok fognak dönteni. A Nemzeti Településpolitika ad majd konkrét választ erre a heterogén, az egész országon fellelhető problémára.

M. : Lehetne itt egyfajta „rendeltetési amnesztiát” hirdetni a zártkertekben lakók számára, és egy huszárvágással megoldani a kérdést?

D. M. : Megpróbálta ez a földművelésügy, de nem sikerült. Építésigazgatásilag egy kicsit előre kell gondolkodni a zártkertek kérdéséről. Vannak szabályosan létrehozott beépítések, és vannak szabálytalanok. Rendszerszemléletben kell ezt közelíteni, a tanyakérdést is bevonva, mert a települési önkormányzatnak is van véleménye a zártkerti kategória megszüntetéséről. Ha nincs is ellenére a lakhatás, meg kell vizsgálni, hogy az adott épület lakóépületként engedélyezhető lenne-e. Az esetek többségében eleve semmilyen engedély kiadására nem került sor, és többségében lakóépületnek nem is alkalmasak a felépítmények. Ezek lakóépületté nyilvánítása nem lenne kívánatos. De rendszerszemléletben közelítve lehet megoldást találni, hogy az épület vagy megfelelővé tehető lakás céljára, használatbavételi engedélyt lehet adni rá, van amire pedig bontást kell elrendelni, nyilván megfelelő türelmi idővel, és a település adott területre vonatkozó elképzeléseivel összhangban.

F. Zs. : Ennek első lépése lenne a beépítés-kataszter, ami rögzítené a jelenlegi állapotot, fel lehetne mérni, mennyire szerteágazó ez a probléma. Nyilván a mai technológiával ez nem megoldhatatlan.

M. : Az „építészeti tervek minőségalapú kiválasztási rendszere” alatt tervpályázati rendszer értendő?

F. Zs. : Igen, egész egyszerűen erről van szó, nem tudjuk sajnos az EU-rendelkezések miatt kötelezővé tenni, de az új közbeszerzési törvényben igyekeztünk érvényesíteni, hogy ahol csak lehet, ott propagáljuk, ösztönözzük, preferáljuk, népszerűsítjük. Ennyit lehet tenni.

M. : A járásközpontokban „rendszeresen ülésező tervtanácsokat” irányoz elő a határozat. Várható, hogy ezek jobban fognak működni, mint a jelenlegiek?

F. Zs. : A lehetőség, szabadság -felelősség, szankció egyensúlya nemcsak a tervezők esetében állna fent, hanem a főépítészeknél is. A Főépítészi Kollégiummal nagyon sokat egyeztettünk, elsődleges kérésünk az volt, hogy a kóklereket a szervezeten belül szankcionálják, szűrjék ki, mert ugyan most is tíz főépítészből kilenc kiválóan, szakmailag megfelelően végzi a feladatát, de az az egy tönkreteszi az összes többi renoméját. Ezek miatt olyan rossz a főépítészek, és talán még rosszabb a tervtanácsok megítélése – például a döntéshozók részéről. Sajnos nem a kiválóan működő tervtanácsoknak megy híre, melyek például településeket emeltek ki a sivárságból és hoztak fel rendkívül magas nívóra, hanem annak a néhánynak, ahol visszaélések vannak, lelassítják, megakasztják a beruházásokat. A főépítészek mellett működik a tervtanács, tehát e kettő összefügg, mindkét területen szeretnénk, ha a minőség nyerne teret. Viszont elvárásunk a szakma felé, hogy a visszaéléseket elkövetőket szankcionálják, hogy ezek ne lehetetlenítsék el a rendszer működését, ne kelljen a szigorítás, túlszabályozás felé visszafordulni.

M. : A főépítészi, tervtanácsi döntések ellen fellebbezésnek lesz helye?

F. Zs. : Természetesen, ott a másodfok, a megyei állami főépítész.

M. : A főépítészek mellett főmérnökökről is szó esik, ők kik lesznek, ez valami teljesen új szerepkör?

F. Zs. : Nagyvárosok nemigen tudnak mérnöki koncepció nélkül működni, lehet itt gondolni a szerkezeti tervekre, a városüzemeltetésre – nemcsak városképileg van szükség kontrollra, hanem mérnöki szemszögből is. Ahogy egy épületnél szükség van a szakágakra, városi szinten is az infrastruktúra, közlekedés, üzemeltetés koordinációjára szükség van.

M. : De most ilyen státusz nincsen, ha jól tudom.

D. M. : A mérnökkamara meggyőződése, hogy a települések számára egy ilyen tudás nagyon gyorsan meg is térül, az összehangolt beruházásokon, pályázatok, döntések előkészítése révén. Egyelőre ennek létjogosultságát vizsgáljuk, ha úgy találjuk, az önkormányzatok számára ez megtérülő befektetés, akkor ennek a forrását meg is találtuk. Talán az államnak is van érdeke a minőség biztosítása oldalán, tehát ösztönzés elképzelhető, de alapvetően az önkormányzatok ügye ez, az összehangolt városüzemeltetés kérdése.

M. : Az állami középület-kataszter kapcsán bekerült a „Nemzeti BIM (Building Information Modelling) szabvány létrehozása“  is a határozatba. Szükség van erre, mikor uniós szabvány készül? Nem egy szakmai irányelv szükséges csak?

F. Zs. : Amire itt utal a határozat, az a hazai, már említett térinformatikai rendszerek használhatóságára vonatkozik. Ehhez sztenderdizált, egymással beszélő rendszerekre van szükség. Kézenfekvő, hogy ha ilyen sztenderd létrejött, az legyen összehangolva az európai szabvánnyal. A nemzeti szabvány lehet az uniós szabvány adaptálása, nemzeti alkalmazáshoz igazítása, ebbe az irányba megyünk, mindenkinek érdeke az átjárhatóság, a kompatibilitás. A politika irányába is ezt, a 3D rendszerekben való gondolkodást képviseljük, hiszen ez annyi többletinformációt tartalmaz, ami a jövőben nem mellőzhető.

M. : Ha már szabványokról esik szó, a CPR-rel kapcsolatban a tervezőknek ugyebár feladata az elvárt termékjellemzők megadása. Ehhez segítségre, ajánlásokra lenne szükség. Érvényben marad ez a szabályozás, és lesz ehhez segítség?

F. Zs. : Ismerjük a problémát, érvényes marad a szabályozás, talán az ÉMI bevonásával későbbi időpontban elképzelhető, hogy lesz előrelépés.

M. : Szó esik állami középület-kataszterről, ez alatt mit értsünk?

F. Zs. : Az informatikai rendszert a Lechner  Tudásközpont kezeli, és ez a kataszter is egy adatállományt jelent majd az állami épületekre vonatkozóan, ahol a most sokféleképpen – hol digitálisan, hol 2D-ben, hol papíron – rendelkezésre álló tervekből egységes nyilvántartás lesz. Ez a hasznosíthatóságot, felújításokat, üzemeltetést, pályázati döntés-előkészítést segíti majd. Új szemléletet szeretnénk érvényesíteni, ebben az MNV Zrt. is partner. Ehhez fel kell dolgozni már BIM-kompatibilisen, energetikával, térhasználattal együtt a 2D-s terveket.

M. : Ez hatalmas munkának hangzik, a Lechner Tudásközpont egyedül el fogja tudni ezt végezni?

F. Zs. : Szeretnénk, ha az építésztársadalomnak is jutnának megbízások az épületfelmérések tekintetében. Most a rendszert alakítjuk ki, hogy legyen hova feltölteni – például felújítások, új építések kapcsán – az adatállományokat.

(...)

Az interjú folytatása a Metszet 2015/5 számában olvasható, mely itt előfizethető, vagy elektronikusan a Digitalstandon.

FIGYELEM!

A témával bővebben foglalkozik a november 5-i "Építési jog 2015-2016 – Újratervezés az építésügyben" c. konferencia, ahol Dauner Márton is előad "Megkezdődött az építésügy átalakítása – az átalakítás céljai, kapcsolódó feladatok. Az építész erősödő szerep" címmel. Részletes program és jelentkezési link itt!