Új szimbólum a Földközi-tenger partján
Európa és a Földközi-tenger vidékének civilizációját bemutató Nemzeti Múzeum - Marseille, Franciaország
vargajulia 2013.06.19.
Marseille Európa kulturális fővárosaként számtalan rendezvénnyel várja idén az odalátogatókat. A Marseille-Provence 2013-as programsorozat egyik fontos színtere az Európa és a Földközi-tenger vidékének civilizációját bemutató Nemzeti Múzeum, amely június első felében nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt.

A múzeum három különböző helyszínen található épületet foglal magába, összesen 44 000 négyzetméteren terül el. A múzeumegyüttest a felújított Szent János-erőd, a Belle de Mai negyedben található műtárgyraktár és dokumentációs (CCR) központ, valamint az egykori kikötői területen, az erőd tövében megvalósult J4 jelű főépület alkotja.

A Rudy Ricciotti által tervezett 15 500 m2-es múzeumi főépület horizontális tömegével már-már anyagtalannak tűnő, nőiesen finom fizikai megjelenésével belesimul az ásványi anyagokban gazdag tájba. A múzeum délkeleti és délnyugati homlokzatát, valamint részben a tetejét perforált, nagy szilárdságú, szálerősítésű betonfátyol fedi le, így az épület leginkább egy lyukacsos tengeri kőhöz vagy korálhoz hasonlítható. A törékeny csipkeburkolat azonban nemcsak dekoráció, hanem árnyékoló rendszerként is működik, védelmet biztosít az uralkodó szelekkel, a nyugati széllel és a tenger felől érkező széllel szemben is. Az organikus bőr által keltett fény- és árnyjáték a tenger természetes csillogásának és a hullámzásának érzését kelti, s egyben keleties hangulatot is varázsol a homlokzatokra. Ezt az érzést erősíti az épület éjszakai kék színben pompázó kivilágítása is.

Az organikus bőr homlokzatburkolat mögött változó keresztmetszetű, egyenes és ágasfára emlékeztető Y és N formájú, előregyártott betonoszlopok képezik az épület tartószerkezetét. A francia betonipar kutatásainak legújabb eredményét, a nagy teljesítőképességű, szálerősítésű betont alkalmazva a szerkezeti méretek lecsökkennek egészen addig, míg szinte csak bőr és csont marad a szerkezetből.

Kívülről a múzeum kulturális létéről keveset árul el, főleg sejtelmesnek tűnő belső tereivel csalogatja befelé a látogatókat. A szigorú szabályozási előírások betartása következtében a tervező a belső terekben tudott igazán szabadon kibontakozni. Az épület alaprajzi elrendezése éppúgy, mint formája, egyszerű és nemes. Egy külső 72 méter oldalszélességű négyzetbe egy 52 méter oldalszélességű négyzet íródik bele. A múzeum szíveként működő magban két szinten találunk nagy kiállítási tereket. Az első szinten a Mediterrán Világ Galériájának állandó kiállítási anyaga terül el 1600 négyzetméteren, a második szint az időszakos kiállításoknak biztosít helyet 2000 m2 összterületen. A kiállítótereken kívül az épület többek között 335 férőhelyes, előadásokra, koncertekre, filmvetítésekre alkalmas auditóriumot; könyvtárat, gyermekfoglalkoztatót, pazar kilátású teraszos éttermet, valamint irodákat, műhelyeket és raktárakat foglal magába.

Két egymás felett haladó rámpán, amelyek körülölelik az épület belső magját, érjük el a kiállításokat és a kilátópontokat. „Utunk során érezhetjük a tengeri levegőt, a jód illatát, láthatjuk a betonszöveten átszűrődő fény által vetett árnyékokat, a szellő simogatását, s hallhatjuk az épület körülvevő tenger csobogását is”- így kalauzol bennünket az építész. Olyan érzésünk támad, mintha Bábel tornyában vagy egy zikkuratban járnánk. Így jutunk fel egészen a tetőteraszig vagy azon keresztül még tovább – egy 115 méter hosszú repülőszőnyegszerű gyalogos-hídon átkelve –, egészen a a mediterrán kerttel díszített Szent-János-erődbe.

Építész: Rudy Ricciotti
Társtervező: Roland Carta
Fotó: Lisa Ricciotti

További információk a múzeumról:
http://www.mucem.org

Címkék: Marseille, Múzeum, Rudy Ricciotti