Huszonöt éves álmom vált valóra, amikor 2025 februárjában egy négyfős csapattal meglátogattuk Egyiptomot. 11 nap alatt sikerült a Nílus mentén a leglényegesebb ókori emlékeket végiglátogatnunk, amelyek számos szépséget és meglepetést is tartogattak.

Természetesen  nem fejtettük meg, hogy épültek a piramisok, vagy hogyan voltak képesek a Királyok Völgyének sziklába vájt sírkamráinak mélyét a ma is látható pompában kifesteni, de talán egy kicsit közelebb jutottunk ezekhez a többezer éves titkokhoz, ahogy kézzelfogható valósággá váltak az eddig csak könyvekből és filmekről ismert emlékek.

Ha Egyiptom, akkor mindenki a piramisokra asszociál. Teljes joggal, hiszen az már önmagában egy csoda, hogy az ókori világ hét csodája közül a gízai piramisok még mindig itt vannak! De a piramisfejlődés nem itt, hanem néhány generációval korábban kezdődött, amikor a III. dinasztia legnagyobb uralkodója, Dzsószer úgy döntött, hogy megépíti az úgynevezett Lépcsős Piramist. A legenda szerint építésze Imhotep volt, a helyszín pedig Szakkara, amely a mai napig a legkiterjedtebb piramismező. Itt máig folynak ásatások, kerülnek elő az újabbnál újabb leletek, és nagyszerűnek tartom azt is, hogy nem csak a fáraók, hanem a nem kevésbé jelentékeny nemes urak sírjainak feltárása és műemléki bemutatása is megtörténik ezen a speciális régészeti lelőhelyen.

Dzsószer piramisa Kr.e. 2630 körül már biztosan elkészült, mivel akkor halt meg az uralkodó, és lépcsős piramisa már készen várta, hogy a mélyében elrejtsék a fáraó múmiáját rejtő szarkofágot. Utunk során nyolc piramist láttunk közelről, néhány nem látogathatót távolabbról, és összesen öt piramisbelsőt is módunkban állt megismerni, ami különleges élményt adott. A legkönnyebben megközelíthető épületbelső a szakkaraié volt. Egyenes vonalú folyosón közlekedtünk egy mintegy 30-35 mély kútig, mely minden valószínűség szerint a szarkofág elhelyezésére szolgált, de ma már üresen áll.

Valamennyi piramis mellett megépültek a halotti templomok is, ezekből mára nem sok maradt, részleges rekonstrukcióval jelzik a kiterjedésüket.

De ami talán fontosabb, az a piramis szerkezete és kivitelezése. Lélegzetelállító testközelből, karnyújtásnyi távolságról látni a kőtömböket, és szemrevételezni a nagyon lassú pusztulást, mert bizony helyenként kilazulnak, kiesnek a piramis építőelemei. De túlzottan nem kell aggódni a többtonnás mészkőtömbök között vastag kötőanyaggal felépült piramisért, melynek még mind a hat emelete megvan szinte teljes épségében és szépségében. Olyan ez a piramis, mint egy torta, melyen a felsőbb szinteken egyre kisebb hasábszerű építményrészek helyezkednek el, és melyek körül elméletileg könnyű volt a rámpákat megépíteni, hogy az egyre magasodó építmény felsőbb szintjeire az anyagszállítás zavartalanná váljon. A piramis építésének befejezésekor ezeket a rámpákat visszabonthatták, így alakult ki a mai állapot.

Hatalmas lépés volt ez a korábbi egyszerű sírépítmények, a föld alá rejtett masztabák kialakítását követően és Dzsószer piramisa bizonyult a leginkább időtállónak ebből a korszakból, mely lassan 4700 éves.

A következő írásban a Dahsúrba látogatunk, ahol a piramisfejlődés következő fokát vizsgáljuk.

/folyt. köv./
A Szerző fényképfelvételeivel