Egyiptomi utunk északi szakaszának három napja alatt Gízában laktunk, de Kairóban is tettünk látogatásokat, sőt, egy teljes napot a város középkori épített örökségének felfedezésének szenteltük. Gíza és Kairó összetartozását remekül kifejezi a ma világörökségi várományos pozícióban lévő Egyiptomi Múzeum épülete és a benne fellelhető tárlatok összessége, melyek a világ leggazdagabb egyiptomi gyűjteményét alkotják. Épül már Gízában is az új egyiptomi múzeum, de az bízvást csak kiegészítés lesz a meglévő gyűjtemény mellett.

Kairó sokarcú történelmi, kulturális, vallási, nyelvi, építészeti és művészeti háttérrel rendelkezik. Mintegy öt évezredre visszanyúló történelmét megismerve ez nem is csoda. Mindegyik korszakból maradt ránk valami olyan örökség, amelyek esetenként egyenrangúak lehetnek az ókori világ csodáiként számon tartott piramisokkal is.

A jelenlegi Kairó helyén az első település a Kr.e. 6. sz. végén jött létre a perzsa uralom alatt. Ez a város elpusztult, helyén Babylon néven hoztak létre egy új várost a Ptolemaidák a Kései Korban. A Római Birodalom bukását követően csak a 7. században, az arab terjeszkedéssel került újra előtérbe, amikor is a mai Egyiptom 641-ben teljes egészében arab fennhatóság alá került. A mai Kairó déli részén alapították Fusztát városát, mely a mai Ó-Kairó területét képezi.

A 8-9. században az Abbászidák jelenléte a jellemző, majd elérkezünk a 10. századba, amikor 969-ben a Fátimidák megalapítják a mai Kairót a Nílus jobb partján magasodó Mokattam domb tövében. A Tunézia területén székelő kalifák ide helyezték át székhelyüket, melyet a soron következő Ajjúbida-dinasztia és a mameluk korszak uralkodói is fenntartottak.^[i]

Fontos korszakhatár, hogy Kairó vilajet-központként 1517-ben az Oszmán Birodalom részévé vált. Napóleon rövid időre meghódította, azonban a törökök visszaszerezték. Az első világháború után a brit protektorátust levetkőzve függetlenné vált.^[ii]

Természetesen teljesen más képet mutat a fáraók uralta egyes korszakok világa, de az ókori Róma, a középkori arab és az újkori oszmán időszak történeti korszakai is máig ható nyomot hagytak a városon.

Ezen a ponton érdemes említést tenni a lakosság mintegy 10%-át kitevő kopt keresztény közösségről, akik külön negyedben élve, némiképpen elszigetelve élik életüket azzal a tudattal, hogy a fáraók leszármazottai.^[iii] Egy dolog bizonyos: már jóval az arabok előtt itt éltek, nevük is az ógörög „aigüptosz” szó származéka, ami egyiptomit jelent.

Az ún. Ó-Kairó kopt keresztények és zsidók lakta negyede ezen terület és egyben egész Kairó legrendezettebb területei közé tartozik, ahol európai szemmel a legismerősebb, legotthonosabban elrendezett utcaképekkel, épületekkel találkozhatunk. A középkori muzulmán fellegvárral egyetemben ez a terület is a világörökség részét képezi, ahol római alapokon épült fel a korai kereszténység máig meglévő néhány különleges épülete.

A kopt kereszténység 451-től a római katolicizmustól független, ún. autokefál egyház, a kopt keresztények elöljárója az alexandriai pátriárka, liturgiájuk leginkább az ortodox egyházat követi mind a mai napig.

A templombelsők díszítései értelemszerűen keresztény jelleget mutatnak, de a falak és nyílászárók díszítései arab motívumokban is gazdagok, hiszen az elmúlt másfél évezredben ezt az arab építészeti befolyást ők sem tudták elkerülni, miközben vallásukat sikeresen megőrizték.

Az 5. században alapított Szent Sergius és Bacchus-templom csodálatos épületéhez egy még csodálatosabb legenda is tartozik: az alsó szintje az ún. barlangtemplom névre hallgat, mivel a szájhagyomány szerint a Szent Család itt talált búvóhelyre egyiptomi menekülésekor. Erre a barlangra emelték a későbbi templomot az ókor végén.^[iv] Az egyik bejáratnál szép dombormű is megörökíti ezt a bibliai jelenetet.

Igen erős a Szent György-kultusz is, erről árulkodik a Szent György-templom és kolostor, ahol Szent György ereklyéi előtt állnak sorban az imádkozó emberek.

Az egyik legérdekesebb templom kétségkívül a Függő, vagy Lebegő Templom, ami hivatalosan egy Szűz Mária-templom, amely az egykori római városfal két bástyája fölé épült a 4. században úgy, hogy a római szint is érintetlen maradt, emiatt a templom méterekkel a korábbi térfelszín felett „függ”.

Gyönyörű példája az ókori „műemlékvédelemnek”: a Traianus császár által megépített tornyok is épségben maradtak, egyfajta alapzatként szolgáltak a templom kora keresztény változatának. Később aztán bazilikális szerkezettel épült át és 110 db, különböző korszakból származó ikont láthatunk a belső falakon.

/folyt. köv./
A Szerző fényképfelvételeivel