Ez az írásom nem egy bizonyos műemlékről, ill. műemléki együttesről szól, hanem a területi védelem fontosságát hangsúlyozza, szép példaként állítva középpontba Wismar és Stralsund óvárosait, ahol az egyes házak mellett az utcák, a terek, az udvarok, tehát a településszerkezet is középkori eredettel bírnak.

A két kikötőváros a középkorban a Hanza-szövetség tagjaként dicsőséges napokat élt meg (lásd Lübeckről írott cikkünket), a 17-18. században svéd uralom alá került, majd a 20. század második felében, az egykori NDK északi peremterületén elszegényedve élte meg az 1990-es német újraegyesítést. Az új korszak beköszöntével azonban az évtizedeken át elhanyagolt városközpontok a sok éven át tartó szorgalmas felújításoknak köszönhetően visszanyerték régi pompájukat.

Az UNESCO-világörökségi felterjesztés során Wismar és Stralsund értékei egymást erősítették, hiszen szinte egyedülálló módon sikerült megőrizniük a történelmi városcentrumokat. A két város világörökségi címének magyar kötődése is van, mivel az UNESCO Világörökségi Bizottsága Budapesten rendezte meg 2002. június 27-én 26. ülését, amikor megszületett a döntés Wismar és Stralsund óvárosainak világörökségi listára kerüléséről.

Némiképpen átérezve a helyzetet, elmondhatjuk, hogy alkalomadtán jó barátja lehet a műemlékvédelemnek a relatív szegénység, hiszen ha nincs pénz, nincs mód fölösleges, értéket károsító átalakításokra, bővítésekre és elbontásokra. Ennek köszönhető az, hogy míg a jóval gazdagabb egykori NSZK területén egyetlen város, nevezetesen Bamberg tudta megőrizni történelmi városközpontját és volt képes mindezzel együtt világörökségi rangra emelkedni, a jóval kisebb kiterjedésű Kelet-Németország területén ez két városnak is sikerült!

Wismarban a 13-14. századi téglagótika megkapó alkotásai a Szűz Mária, a Szent György és Szent Miklós templomok, de valahogy mégiscsak a kisváros főtere az igazi különlegesség, ahol a téglagótikától a klasszicizmuson át egészen a szecesszióig állnak egymás mellett a házak, mint különálló építészettörténeti fejezetek. A pompás homlokzatok mellett mégis a piactér közepén álló szökőkút az igazi kincs, amely a holland reneszánsz stílusjegyeit tükrözi, ami nem is csoda, mivel egy utrechti építőmester alkotásaként került a mai helyére 1602-ben.

Stralsund (a középkorban Strelasund) házról-házra felújított történelmi városmagja egy félszigeten helyezkedik el, ahol a téglagótika jeles épületeit követhetjük nyomon az ún. „Téglagótika úton”, melynek a Szűz Mária templom, a Kultúrtörténeti Múzeum, a városháza, a Wulflamhaus, a Ferences kolostor és több jellegzetes oromfalas kialakítású ház képezik fő látványosságait. A „svéd utca” pedig példamutató módon svéd nyelven is emlékeztet a svéd megszállás fémjelezte korszakra.