A Csehország kapujaként is emlegetett, az ország északi határa mellett található Ústí nad Labem városa szép természeti környezetben helyezkedik el. Az Elba folyó partján elterülő várost erdő borította magaslatok övezik. A második világháború során a belváros súlyos károkat szenvedett, sok épület vált rommá. A megmaradt épületek többsége, köztük a később elbontott városháza tornyos épülettömege is megsérült. A háborút követő helyreállítások és a település iparvárossá történő fejlesztése, valamint az ezzel összefüggő gyors növekedése összefonódtak.
A mai belváros szerkezetét elsősorban az egykori városfal elliptikus alaprajzi alakja és az ahhoz igazodó utcahálózat határozza meg. A település történeti főtere annak mértani közepén helyezkedett el. A tér az idők során folyamatosan változott, a 18. században tágas, kelet-nyugati irányban hosszan elnyúló alakja volt, majd a 19. század végére a nyugati fele beépült. A második világháború pusztítása következtében újra nőtt a főtér felülete, de a kontúrja esetlegessé vált. Az 1960-as évektől létrejött modern középületeket a tér eredeti térfalához képest visszahúzva, egy utcával hátrébb építették. Az Interhotel Bohémia modern épülete pedig a tér végében kapott helyet. A teresedés ugyan tágasabb volt, mint előtte, de ideiglenes hatást keltett és ez ötven évig így is maradt.
A kétezres években megkezdett városközpont-rehabilitáció részét képezte a köztérrendszer felújításán túl több meglévő épület korszerűsítése és a korábbi, történeti térfalak egy részének visszaállítása is. A feladat nem volt egyszerű, hisz mindamellett, hogy szükség volt a főtér karakteresebbé tételére és a kontúrjának határozottabb kijelölésére, az egykor ide néző, de a térfal pótlások miatt a tértől távolabb kerülő középületek méltó megközelíthetőségét is biztosítani kellett. A rehabilitáció során megvalósult térfelújításnak, valamint az új épületek tömegképzésének és homlokzati arányrendszerének köszönhetően a környezetükben található történeti és az 1960-as, 1970-es években épült házakhoz is illeszkednek. Sajnos a megújuló épületek mindegyikéről nem mondható el, hogy a felújításuk során az azok eredetileg is meglévő értékeit kibontották volna. A szálloda épülete például előnytelen módon, a korábban nagyvonalú homlokzatok felszabdalásával, kedvezőtlen nyílászáró-kiosztással újult meg. A térre néző teraszok építészeti formálása sem mindenhol van összhangban a tér rendjével és építészeti minőségük is nagy mértékben alulmúlja azt.
Az utóbbiaktól függetlenül a felújítást és átalakítást követően a főtér karakteresebbé és nagyvonalúbbá vált. Az új, nagyjából háromszög alakú térforma a meglévő adottságok kihasználásával, a történeti előzmények újraértelmezésével, azokat magába integrálva jött létre. A megyei hivatal épületeinek és az új városháza tömbjének, melyek az 1960-as évektől képezték a főtér északi térfalát, a térhez való viszonya az új épületek létrejöttével megváltozott. A vizuális kapcsolat továbbra is fennáll a tér és az említett épületek között, de a főtér szempontjából azok térfalképző szerepe megszűnt.
A kontinuitás fenntartása, visszaállítása szempontjából nem csak a korábbi térfalak részleges helyreállítása, a teret korábban határoló épületek léptékének és arányrendszerének kortárs módon történő megidézése játszik fontos szerepet, hanem az is, hogy továbbra is a tér részét, integrált elemét képezik olyan korábbi elemek, mint például a Páduai Szent Antalt ábrázoló, magas oszlopon álló szobor és annak plasztikus kőtalapzata. A téren létesített új csobogók az egykor itt álló, nagyméretű szökőkút megidézéseként is értelmezhetőek.
Maga a főtér – a szerencsés tervezői döntések következtében – egységes és karakteres módon újult meg. A korábban aszfaltburkolatú felületek ma természetes kő burkolattal jelennek meg, ami a belvárosi környezet minőségének javulásáról tanúskodik. A többnyire egynemű és azonos színű, gránit térburkolat és az annak részét képező köztéri elemek a térfalat alkotó, különböző korszakokból származó épületek között összetartó erőt biztosítanak és az egységes városközpont létrejöttét segítik. A tér nyugati térfalával párhuzamos, sávos osztásrendszer jól illeszkedik mind a térformához, mind a térfalak karakteréhez. Az új térburkolat alapvetően pattintott felületű gránit kiskockakő, melyet csiszolt felületű gránitlapokból kirakott sávok tagolnak. A különböző megmunkáltságú felületek egymásmellettisége önmagában is szép, de a plasztikus téri elemek látványával együtt teljesedik ki.
A felújítás előtt jelentős felületén parkolóként funkcionáló teresedés gyalogos térré alakult, a parkolók túlnyomó többsége áthelyezésre került a városközpont peremterületeire és a környező utcákba. Az előbbieknek köszönhetően a vizuális kapcsolatok erősödtek és a tér megélhetősége, a térérzet is nagymértékben javult. A teresedés képét korábban uraló parkoló autók látványa mára megszűnt, csak a teret délről határoló út mellett lehet járművel várakozni.
A funkcióbővítés jegyében padok, teraszok, csobogók, szemetesek, ivókutak és kis méretű fák kerültek a térre. A téri elemek mindegyike a főtér rendjéhez és a burkolatosztáshoz igazodva került telepítésre, így a teresedés egységességét erősítik. Napjaink kívánalmainak megfelelően a mai főtér sokféle rendezvény befogadására alkalmas. A használat során bebizonyosodott, hogy ennek a fajta igénynek, egy ilyen léptékű középváros esetében valóban van létjogosultsága.
A fenntartható fejlődés szempontjából pozitívum, hogy a városközpontban, a szocializmus éveiben épült modern épületek esetében a bontás helyett a korszerűsítés, a felújítás volt jellemző. Az előbbihez hasonlóan követendő az is, hogy a közterek felújítása során a meglévő köztéri elemek megőrzésre kerültek, az alkalmazott anyagok többsége pedig természetes eredetű.
A térrendszer fenntarthatósága szempontjából érdemes szót ejteni arról, hogy az egyszerű, ugyanakkor minőségi anyagok alkalmazása és a letisztult megjelenés a mindennapi tisztíthatóságot és üzemeltethetőséget könnyítik. A minőségi és tartós anyagokból készült utcabútorok: a saválló acél ivókutak, a rozsdásacél faveremrácsok, az acél vázszerkezetű utcabútorok, a természetes kőből és saválló acél rácsból készült csobogók és az egyszerű formájú, porszórt acél szerkezetű világítótestek a fenntartás szempontjából szintén előnyösek. Ugyanakkor mind az ivókutak, mind az újonnan telepített fák és az utcabútorok fa ülőfelületei is a térhasználók kényelmét hivatottak szolgálni.
Ústí nad Labem városközpontjának közterei, mind formálásukban, mind anyaghasználatukban olyan egyszerű és természetes módon újultak meg, hogy az a kortalanság hatását kelti és így kohéziót eredményez a különböző korokban született építészeti elemek között. A köztérrendszer a kor kívánalmainak megfelelően, az összetett térhasználatot is biztosító módon alakult át. Szerencsés, hogy a városközpont rehabilitációja átfogó módon tudott megvalósulni. A közterek felújításán túl, sor került a meglévő épületek korszerűsítésére és a hiányzó térfalak új épületekkel történő pótlására is.
- A közterek felújításának tervezője: Michal Šrámek, Šrámek a Krejčí architekti
- A köztérfelújítás tervezése: 1991-2005
- A köztérfelújítás megvalósítása: 2005-2006
Felhasznált irodalom: Revitalizace městského centra Ústí nad Labem - 1. etapa, stavbaweb.cz, 2008 (Utolsó elérés: 2022.11.19.)