Egy kivételesen szép helyen, Gloucestershire legmagasabb pontján található jelentéktelen kis tizennyolcadik századi ház tíz év alatt négy szakaszból álló program keretében különleges hellyé alakult. A RIBA House of the Year pályázatának 2021-es legjobbja, az Alison Brooks Architects tervei alapján megvalósult House on the Hill (Ház a hegyen) nemcsak tulajdonosainak, de számos indiai és afrikai szobornak is otthont ad.

A villaépület a megrendelő és az építész szerelem gyereke, akik a célok teljes egyetértésével dolgoznak együtt. Egy művészeti gyűjtemény néha kijózanító hatással lehet egy otthon élhetőségére, de itt a hangulati összkép nem didaktikus vagy ünnepélyes. A ház és annak tartalma az építészet, a táj, az otthonosság és a művészet szinte tökéletes, különösen kiegyensúlyozott és elegáns ötvözete. Ebben a könnyed, friss és tágas közegben az általános hangulat nyugalmas és biztonságot sugalló.

Az első ütemben az eredeti  kis házat alakították át. Az egyik oldalon egyesítették három szintjét egy komplex új térré, hogy nagyvonalú, de meghitt bemutatótermet alakítsanak ki. A ház eredeti lépcsője megmaradt, amely egy sor kis szobát köt össze, és legfelül egy függesztett pihehővel végződik.

A bővítmény az eredeti háznál nagyobb, de egyértelműen az alá rendelt, világos belső terekkel. Az építész jellegzetes ferde geometriái alaprajzban, metszetben és homlokzaton eltolt síkokkal operálnak. Ez a szilárd testek és üregek rendkívül összetett és teljesen feloldott játékát, valamint a nyitottság érzését eredményezi, minden irányban gondosan komponált nézetekkel. Ennek ellenére, ennek a rendkívül flexibilis építészeti megközelítésének a hátterében egy erős térbeli rendezettség áll, tisztelgés például Mies van der Rohe előtt a könnyed, kereszt alaprajzú acéloszlopok formájában. 

A szépen megoldott belső lépcső oldalfala afrikai fafaragványok gyűjteményének ad otthont. És az alkotók nem riadtak vissza ennek a múzeumi szintű etnográfiai gyűjteménynek a középpontjába állítani a konyhát, előtérbe tolva az otthon lényegét. 

A földszinten a konyha, nappali és étkező terek egymásba áramlanak, összefonódva a teraszokkal is. A középre helyezett konyha, amelyre az emeletről egy galéria tekint le, a teret természetes fénnyel árasztja el, és panorámás kilátás nyit a környező tájra, melynek része az új, egyedi, szárazan rakott kőfalazatú kert is. Utóbbi jellegzetes ősi, egyben környezetbarát terület határoló megoldás a brit szigeteken, melyet széles körben alkalmaztak a telkek megtisztításából összegyűlt kövek felhasználásával.

Az új bővítmény mélybarna szálcement burkolata a közeli Forest of Dean erdejének sötétjét idézi. Ezt ellenpontozzák az erősen polírozott rozsdamentes acél felületek apró villanásai.

Az épület azt üzeni számunkra, hogy a múltnak és a jelennek egyaránt helye van minden korban. Az egykor egy helyi gazda otthonául szolgált házikó mellé illesztett bővítmény nem bíbelődik illeszkedéssel, azonosulással, párhuzamok, meg az ördög tudja milyen mondva csinált kapcsolatok keresgélésével, ehelyett egyszerűen csak elmondja a véleményét. Kifejezi önmagát a jelen kor nyelvezetével. Elegánsan, tolakodás nélkül, de minden kétséget kizáróan.

A House on the Hill és alkotói azt akarják velünk tudatni, hogy van jelen, mely legalább annyira értékes, mint a közel 300 esztendőre visszatekintő múlt. Múlt és jelen, high tech dizájn és törzsi kézművesség ugyanúgy megfér egyms mellett, mint két egymástól teljesen eltérő korban, világnézeti háttérrel vagy technikai lehetőségekkel készített műtárgy egy múzeum falán. Nincs értékes és értéktelen alkotás, csak az egyetemes kultúra létezik, melynek lehetünk részesei, vagy akár ki is rekeszthetjük magunkat belőle, ha úgy jobban tetszik.

Képek: RIBA / Paul Riddle