A 12. Nemzetközi Építészkongresszust 2015. március 7-én a Várkert Bazár konferenciatermében „Építészet az építészetért” témakörben tartották meg. A kongresszust a Metszet folyóirat rendezte a Magyar Építőművészek Szövetsége támogatásával. Csanády Pál főszerkesztő üdvözölte a több mint hatszáz megjelentet. A kongresszust elsőként H. Gajus Scheltema, a Holland Királyság budapesti nagykövete köszöntötte és nyitotta meg. Elmondta, hogy Rem Koolhaas mellett sok kiváló holland építészt ismer, akik közül előadóként többen jelen vannak a kongresszuson. Deniz Incedayi UIA alelnök, a II. régió elnöke hangsúlyozta, hogy korábban már többször részt vett ezeken a kongresszusokon. Most örömmel tesz eleget a megtisztelő felkérésnek, hogy a jelenlegi kongresszus levezető elnöki tisztségét betöltse. Szőcs Géza miniszterelnöki főtanácsadó a kormány és a miniszterelnök személyes jókívánságait tolmácsolta a kongresszusnak. Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy Thália az építészet múzsája is. Kiemelte, hogy Ybl Miklós mellett másik világhírű építészünk Hudec László, aki az 1930-as években Sanghajban dolgozott. Füleky Zsolt helyettes államtitkár a helyszínt méltatta. Az Ybl Miklós által tervezett Várkert Bazárt az építész születésének 200. évfordulójára, 2014-re állították helyre, s a bicentenáriumi esztendőt a kormány az Építészet Évének nyilvánította. Sáros László, a MÉSZ elnöke ismertette a neves előadói gárda résztvevőit.
Az előadókat levezető elnökként a török építésznő, Deniz Incedayi, az UIA II. régió elnökasszonya mutatta be. Elsőként Dr. Magyar Péter professzor, (Manhattan University, Kansas, USA) „A rajz nem halt meg” címen tartotta meg bevezető előadását. Indításként 10 perces némafilmen egy modern épület, majd agyagból formált változatok tervezési fázisait vetítette, amelyeket egy 14 karátos aranyhegyű exkluzív töltőtollal vetett papírra, különböző metszetek felvételével, eltérő nézőpontokból, néha alulnézetből, minden vázlatot sajátos számozással ellátva. Ezekben a vázlatokban az emóciót és a rációt egyesítette. Bemutatta legutolsó művét, a budapesti Tüskecsarnokot, amelynek befejezését Lázár Antallal közösen tervezte, és amelyről könyv alakban számolnak be. Sajnálta, hogy a megnyitó ünnepségen nem tudott jelen lenni. Hitvallását, ars poétikáját fogalmazta meg: az ismert és az ismeretlen határán vizsgálja a tér természetét, környezetünk strukturálódását, épületeink megtapasztalását. A külső héj, bőr, epidermisz és a nyílások kapcsolódását a gráfelmélet illusztrálásához hasonló ábrákon kísérelte meg bemutatni. – A professzor nagyméretű grafikái a szomszédos kiállítóteremben voltak láthatók.
Kávészünet után „A ház ékkövei” pályázat eredményhirdetése következett, amelynek keretében az Internorm piacvezető nyílászáró cég, a kongresszus egyik főszponzorának ügyvezető igazgatója hirdette ki az eredményt. Először a zsűri tagjait ismertette: Perényi Tamás, Fülöp Gyula, Sáros László, Vonnák János és Klinger Gábor. A két kategóriában benyújtott 28 pályázatból az I. kategória a megépült épületeké volt. Két díjazott: Brjeska Gábor és Balázs Attila szentendrei családi háza, ill. Kovács Péter debreceni családi háza. A II., „tervek” kategóriában szintén két díjazottat jutalmaztak: Halmosi Erik valamint Tóth László családi házát. A közönségdíjat a legtöbb szavazattal Glück Endre nyerte. A díjak mind az öt esetben a másik főszponzor, a Canon nagyteljesítményű fényképezőgépei voltak. A pályázat tablóit a szomszédos kiállító teremben mutatták be.
Erick van Egeraat Amszterdamból eredetileg a Mecanoo tervezőiroda egyik alapító tagja, de jelenleg öt európai fővárosra kiterjedő önálló építészvállalat tulajdonosa. Tíz országban több mint száz projektje ismert. „25 éve, először, mint vendég jöttem Magyarországra. Most is vendégnek érzem magam, mert itt nincs tulajdonom” – kezdte előadását. Első munkája 1994-ben az Andrássy út elején álló 9. számú épület tetején elhelyezett, bábszerűen ízelt üvegépítmény. A következő a MÉMOSZ székház helyreállítása a Városliget szélén, és mellette a budapesti ING Bank jellegzetes architektúrájú központi épülete. Az MTK stadion pályázatra benyújtott tervük nem nyert. Sorolta munkáit: Assen, Drents Múzeum, egy 17. századi épületet bővítése. Erasmus Egyetem, Rotterdam, csillogó üvegfalak. Roskilde, rozsdás acéllemezekkel burkolt szemétégetőmű, a 21. század világító fénypontokkal ellátott, digitális katedrálisa (a Metszet 2015/1 számában ismertetve). Kritikákat mondott Budapest fejlesztési elképzeléseiről: Zaha Hadid kiváló építésznő, de az elnyúló kavics tömegű projektje a bontandó egykori OMFB helyén, egyáltalán nem illik a Szervita térre. Nem értett egyet a Városligetben elhelyezendő múzeumokkal sem. A főváros területén számos olyan helyet, beépítetlen ingatlant jelölt meg, ahol ezek a múzeumok a Liget sérelme nélkül megépíthetők lennének a központtól számított 1-1,6 km átmérőjű körön belül. A rádiuszok középpontja a Városháza épülete.
A New York-i Central Parkban az emberek a füvön pihennek. Ezzel a képpel van Egeraat azt az elképzelését támasztotta alá, hogy a Ligethez hasonló közterületek erre és nem más célra szolgálnak, noha körülöttük magas lakóházak tornyosulnak. (Nem ismeri Budapest sajátságát, hogy a nálunk a fűre telepedés helyszíne a Margitsziget.) A fővárosi Városháza átépítésére tett javaslatuk szerint a Kiskörút menti hiányzó szárnyakat ki kellene egészíteni, ugyanakkor egyes részeket visszabontva, az épületet a Deák tér felől egy markáns toronnyal hangsúlyozná, végeredményben egy építészetileg megkomponált központi parkot hozna létre. „Az építészek naiv idealisták” – jelentette ki. A városokat aktivizálni, „galvanizálni” kell, a régi struktúrákat újra fel kell használni. Példaként Amszterdamban egy korábban ipari csarnok revitalizációját mutatta. Londonban a Tate Galleryt egy egykori erőmű csarnokából alakították ki. A Párizsi d’Orsay Múzeum egy pályaudvarból lett. Ezek nem az ő tervei alapján valósultak meg, de az elmondott elveket jól szemléltetik. – Az előadást a közönség tapssal nagyra értékelte.
Vukoszlávlyev Zorán „Geometrikus mintázatok a kortárs spanyol építészetben – Nieto Sobejano és a fiatal generáció” címen tartott előadást. Bevezetőként három saját könyvét mutatta be: Kortárs holland építészet (2005), Kortárs portugál építészet (2010), Szerb ortodox templomok Magyarországon (2013). Mindhárom téma kutatásához és mű megírásához hosszabb időtartamra igényelt ösztöndíjak segítették. Előadását az „absztraháló geometria” című bevezető után hat témára építette fel: anyagtalan fal, felületburok, térbeli sík, síkbeli tér, vonalas ritmus, transzformált forma fejezetekre tagoltan 6x3, összesen 18 épületet vetített. A másfél tucatnyi objektum közül leglényegesebb Nieto Sobejano Córdobai Kortárs Művészeti Központjának öt- és hatszögletű lyukakkal komponált épületkubusa, amely a Guadalquivir folyó partján helyezkedik el (a Metszet 2015/1 számában ismertetve).
Ebédszünet után Emiel Lamers könyvbemutató előadására került sor. A fiatal holland építész derűsen, szellemesen beszélt. Nem sokkal az egyetem befejezése után úgy döntött, hogy Kelet-Európába jön. „2003-ban érkeztünk Budapestre. Először lakást kellett keresni, így összesen 74 lakást néztünk meg. Ezekről táblázatot állítottam össze, több szempont mérlegelésével, hogy a választást megkönnyítsem” – kezdte előadását. Nem sokkal ezt követően, miután Hans Ibelings Hollandiában megalapította az A10 építészeti magazint, a folyóirat magyarországi tudósítója lett. Első cikkében Erick van Egeraat „Dunán úszó Hotel” projektjét ismertette, amely a Margitsziget mellett valósulhatott volna meg. Azután például F. Kovács Attila érdekes hódmezővásárhelyi múzeumáról jelent meg írása. 2005-ben a BME aulájában „Holland formabontás” címmel kiállítást rendezett. További rendezvényei voltak: a KÉK akkori házában, a Keleti pályaudvar közelében és a Gödörben, ahol a víz alatti kiállítótér a tengerszint alatti holland területek különös idézete volt.
Bár Lamers 2007-ben Párizsba költözött, időközben interjút készített Turányi Gáborral és Turányi Bencével „Apa és fia” címen. Majd biciklivel megkerülte a Balatont, mialatt maradandó építészeti élményekkel gazdagodott. 2010-ben vándorlásának újabb állomása Ljubljana volt. Mariborban kiállítást rendezett. A Piranesi kétnyelvű szlovén folyóiratnak dolgozott, amelybe a MÉMOSZ székházról 20 oldalas tanulmányt publikált, címlapképpel. A több mint tíz éves gyűjtőmunka után „Kortárs magyar építészet” című, 21 objektumot tartalmazó könyve a Terc könyvkiadónál a kongresszus előtti napon jelent meg. Ezeket négy témába rendezte: családi házak (5), lakóépületek (4), kereskedelmi épületek (6), valamint kulturális- és középületek (6). Mindegyikből egy-egy példát emelt ki. Az utóbbiaknál a kopaszi gát kis éttermeit, illetve a négyes metró Gellért és Fővámház téri mélyállomásait választotta. A szerző dedikálta is művét. Befejezésül saját munkáját vetítette: egy szem alakú, étterem számára kialakított pavilont Amszterdamban, a Montevideo torony mellett. A körüljárható, faburkolattal ellátott építmény jellegzetes magyar vonást mutat.
Nuno Fontarra a Mecanoo tervezőiroda és Francin Houben képviseletében tartott ismertetőt a delfti cég munkásságáról. 150 fős csapatukról csoportképet mutatott, amelyen jól érvényesült alapelvük: mindenki egyéniség – a képen legjellemzőbb „attribútumaikkal”, fürdőruhában, síléccel vagy kerékpárral szerepeltek a dolgozók (kár, hogy a társaság egy része a vidám montázs készítése óta már nem az irodában dolgozik). Ezek után főbb épületeik ismertetése következett. A Mecanoo egyik büszkesége, a Delfti Műszaki Egyetem könyvtára, egy spanyol kisvárosi kultúrközpont, majd a Wei-wu-ying Center Tajvanon. Az utóbbi hatalmas, téglány alakú, hullámzó teteje alá öt előadótermet bújtattak. A rácsostartó hordta tető fedését a helyi hajógyár mesterei készítették, a hajlított fémlemezlapokat pontosan hegesztve és durvára felcsiszolva (a Metszet 2015/1 számában ismertetve). A medinai Koránmúzeum tervpályázatán is részt vettek, de nem ők nyerték el a megbízást. Az épület fronthomlokzata a sivatag mögötti hegyvonulat sziluettjét idézi. Alaprajza és madártávlati nézete az arab kalligráfiát idézi. Az előadó lehetőséget adott kérdezésre is, amit Herman Hertzberger használt ki a kalligráfia olvasatát firtatva.
A kávészünet után a kvízjáték sorsolása következett. A cédulákat a részrehajlás-mentesség jegyében Deniz Incedayi húzta ki. A 2 fő díjmentes részvételét a 2016. évi kongresszusra, valamint 2 évi előfizetést a Metszetre Jankus Balázs nyerte. Az 50 ezer Ft-os könyvutalványt Hosszú Miklós kapta. A 3 napos ausztriai utazásra jogosító díjat Erdélyi-Gáspár Judit vehette át. A látványtervre szavazók közül Szabó Tibornak kedvezett a szerencse, ő egy nyomtatóval lett gazdagabb. A kiállított 15 látványtervből a legtöbb szavazatot (92) a „Lugano” fantázianevű terv kapta a közönségtől, így ezt a díjat Fischer Bence nyerte. A díjazottak a Swietelsky Várkert Bazár Albumát és Terc Kiadó tizenkét kőmíves DVD-jét is megkapták.
A befejező filozofikus előadást „Az építészet alapjairól” címmel Herman Hertzberger, a holland strukturalizmus nagy öregje (1932-) tartotta. A strukturalista építészek a múlt század közepén a Forum folyóirat körül tömörültek, amelynek Hertzberger Aldo van Eyck és Jaap Bakema mellett társalapítója volt. 2012-ben A RIBA aranyérmének elismerésében részesült. Észak- és Dél-Amerika, Közel-Kelet, Ázsia és Afrika számos előadása után most itt, a budapesti kongresszuson üdvözölhettük.
Bevezetőjében reagált az előtte szólók design-centrikus megközelítésére. A laoni négytornyú gótikus katedrális példáját vetítve kijelentette: „Az építészetnek mindig is célja volt, hogy lenyűgözze (impress), és elnyomja (opress) az emberek érzékeit. A jelenség nem új. A legtöbb épület nem a változás jegyében, hanem az örökkévalóságnak épült.” Később mégis megváltoztak. Diocletianus palotájából város lett: Spalato, ma Split centruma. Hertzberger utrechti koncerttermének is lebontották két oldalszárnyát. Helyette más tervezőkkel új előadótermeket építettek: kamara-, jazz-, és popzenei termet. Az egymás mellett és fölött elhelyezkedő helyiségekkel egy térbeli város jött létre, térben haladó mozgólépcsőkkel. Az eredeti koncertteremre már nem lehet ráismerni, de a végeredmény komplexebb az eredetinél. Hertzberger is így járt el Bakema egyetemi épületénél, amelyet tégla alakban „V” lábakra állított, emeletes szárnyakkal vett körül. A lábaknak köszönhetően a régi épületet a szárnyak nem takarták el, sőt, még inkább hangsúlyosabbá tették. A fakultások a körbevevő szárnyakban bővülhettek. Az efféle építészeti megnyilvánulásokat ma generikusnak mondjuk, de ötven éve a kulcsszó a flexibilitás volt. Hertzberger szerint e kettő tartalmát tekintve azonos.
Az apeldoorni Central Beheer Biztosító székháza a strukturalista építészet klasszikus példája volt. Ma üresen áll, állagmegóvása évi 800 ezer euróba kerül, amit helyi erőkből már nem tudnak fizetni. Újrahasznosítása nehéz, mert az újonnan beköltözni tervezett intézmények egytől egyig saját identitásukat keresik. Az idősek otthonát lebontják, pedig az ott lakók minden igényét kielégítette. Minden volt: biliárd, bolt, könyvtár, mosoda, kávézó, koncertterem. Az emberek jól érezték magukat benne. Sorsa mégis a bontás, holott a világ számos épülete jó példával szolgál, miként lehetne átalakítva megőrizni az eredeti szerkezetet. Így a Santa Maria in Trastevere templom Rómában, ahol ma szegényeket étkeztetnek. Az előadó kedvenc fényképe a párizsi Nagykönyvtár olvasóterme, ahol az emberek magukban, csöndben olvasgatnak, de mégis közösséget alkotnak. Ilyen, közösséget alkotó külső tér egy itáliai hegyi falu főtere is, ahol a helyi lakosok a téren zajló események szemlélői; vagy a New York-i jégpálya, a nézelődők csoportjaival a környező galériákon; illetve egy Párizs környéki külváros utcája a sűrűn egymás mellett lefektetett imaszőnyegeken Mekka felé imádkozó muszlimokkal.
Hertzberger iskolaterveinél a tantermek között fél szint eltolást alkalmazott, hogy a diákoknak lehetőségük legyen a térbeli kapcsolatfelvételre, a közösségalkotásra. Az oszloplábazatok – tetemes többletköltség nélkül – ugyancsak alkalmasak ülőhelyek kialakítására. Ehhez a megoldáshoz a Szent Péter tér kollonádjainak oszloplábazatáról vette a mintát. Ugyanilyen fontos lehet a lépcsők melletti csőkorlát. Azért kell, hogy kör-keresztmetszetű legyen, hogy a gyerekek a sok ülés után tornázni tudjanak, mint egy alacsony nyújtón. Sikernek könyvelhető el a New York-i Columbia Egyetem Könyvtára előtti széles, nagy lépcső is, amelyen napsütéses időben – a központi történéseket szemmel tartva – együtt üldögélnek a hallgatók. Az építészetnek az emberi közösségek kialakulásához kell megteremteni a feltételeket. Ez volt Hertzberger előadásának fő mondanivalója. Másrészt az a szomorú látlelet, hogy Hollandiában számos értékes épületet, amelyek már használaton kívül, üresen állnak, bontani kell. Hertzbergert hosszasan, már-már meghatódva ünnepelték a résztvevők.
Krónikás a szünetben megkereste a mestert „Korszerű kertes beépítések – A sorháztól a lakódombig” című könyvével, amely a Műszaki Könyvkiadónál 1982-ben jelent meg. A kötetben a holland építészek sorházai is szerepelnek. Hertzberger a delfti Diagoon-házak 1971-es terveit és fotóit küldte el nekem. Erre emlékeztettem, és ismételten köszönetemet fejeztem ki.
Befejezésül a helyszín: a Várkert Bazár helyreállítását ismertették a tervezők. Ybl Miklós csodálatos alkotását Potzner Ferenc építész mutatta be. Hamvas Bélára hivatkozott: „A tér és hely között az a különbség, hogy a térnek száma, a helynek arca van. A tér geometriai ábra, a hely festmény és rajz, és nincs belőle több, mint ez az egy.” Magyarországnak öt géniusza van: Dél, Kelet, Észak, Nyugat és Erdély. A Dél géniuszához tartozik Dél-Dunántúl, Dalmácia, de Buda is, ahol Mátyás király itáliai reneszánsz palotát épített, de a kápolna szigorúan gótikus volt. Ybl az exedra ívek analógiáját a vatikáni Cortila della Pignában, a Toboz udvarában találta meg. Az ikonográfia a freskókon az északi lépcsőpavilonban a megművelt természet allegóriái: Ceres és Apollo, illetve Vertumnus és Pomona. A déli pavilonban a zabolátlan természeté: Jupiter és Juno, illetve Zephyr és Flora. A Gloriette négy dór oszlopán a négy évszak szobrai állnak.
Pottyondy Péter építész a Gloriette-et mint központi összművészeti alkotást ismertette. Ybl első terve 1875-ből való. Az 1879-es elszámolási rajzon az építészettől a csatornázásig minden rajta volt. Ma több vaskos dokumentáció szükséges a régi időkben elegendő egyetlen rajz helyett. 1945: háborús károk. 1958-1961: helyreállítás, sztahanovista falazással, és természetesen nem úgy, ahogy a feltárt másfél méter vastag eredeti támfalak a folytatást megkívánták volna. 1961-1985: Ifjúsági Park. 2011: a helyreállítás tervezésének kezdete. 2013. február: a kivitelezés megkezdése. És két év után ma itt vagyunk a kész előadóteremben.
Dévényi Tamás építész „A híd” címen érdekes összefüggésekre mutatott rá. A Várkert Bazár kompozíciós elrendezésénél Ybl a szimmetriára helyezte a hangsúlyt. A Gloriette adta meg a középaxist. Az északi lépcsőpavilont a déli cortinafal jelölte ki. A rámpák tükrözése a középtengelyre adta meg a déli pavilon helyét. Ezután minkét oldalon a bazársorok következtek, végül a zárópaloták. 1872-ben a város vezetése úgy döntött, hogy felvásárolják az ingatlanokat, nehogy olyan utcakép alakuljon ki, ahol a házak kéményfüstje elveszi a királyi palota kilátását. Egyedül a Debrecen szállót kellett kisajátítani, mert a tulajdonossal nem sikerült megegyezni. Az utólagos eljárás következtében ezért lett délen két palota. A déli pavilont, amelyben nincs lépcső, Ybl a Duna túlpartján álló Vigadó tengelyére állította. Feszl Frigyes 15 évvel korábbi romantikus épülete a pesti oldalon így vált a budai oldali építészeti kompozíció meghatározó elemévé, az eszmei híd másik pillérévé.
Steffler István tájtervező a részletekről adott rövid összefoglalót. Keramitkocka volt a rámpák burkolata, amelyet annak idején az Akácfa utcában több mint húszféle mintaburkolatból a legtartósabbnak találtak. A rámpák alatti tereket a támfalak megmutatására kibontották és a terek födémeket kaptak. Így a futónövényeknek nem maradt kellő vastagságú talajréteg a telepítésre, ezért váltak szükségessé a növényládák. Ybl sűrűn befuttatta a falakat borostyánnal. Ezt várjuk az elkövetkező években. 1898: Erzsébet királyné halála után a parkban rózsákat ültettek. Három színt és fajtát választottak az újraültetésre. Az előadások befejezése után a négy tervező egy-egy csoportot vezetett az épület megtekintésére. Ezzel zárult a fakultatív program.
Az előadóteremben Párhuzamok, Parallels címen Hudec László, az 1930-as években Sanghajban élt magyar építész néhány kimagasló épületét és mellette a visegrádi országok azonos korból származó korszerű villaházait felsorakoztató tablókat tekinthették meg a résztvevők. A V4 országok építész szövetségeinek volt vezetői alapítványt hoztak létre Hudec építészeti munkásságának népszerűsítésére.
A 12. Nemzetközi Építész Kongresszus – az előzőköz hasonlóan – rendkívül sikeres volt. A Metszet folyóirat szerkesztőségi munkatársai nagy rutinnal szervezték és bonyolították le a rendezvényt. Várjuk a következő évi kongresszust, amely a hazai építésztársadalom legnagyobb közéleti eseménye.
A rendezvény főtámogatója a Canon Hungária Kft. és az Internorm Ablak Kft. volt. Támogatók: Alukönigtsahl Kft., Autodesk, Argomex Kft., Dirickx Kerítés Kft., EBM Export GmbH, Hörmann Hungária Kft., KÉSZ Kft., Magyar Rézpiaci Központ, Mantu Ajtó-Ablak Stúdió, Mobilane East-Europe Kft., Saint-Gobain Construciton Products Hungary Kft. / Rigips, Swietelsky Magyarország Kft., Wienerberger Téglaipari Zrt.
Fotók: Venczel Zsolt
Summary
12. International Convention of Architecture
L’architecture pour architecture
The Publisher House of the architectural periodical METSZET have arranged his spring international convention of architecture March 7, 2015 for the twelve time. The Association of Hungarian Architects (AHA) was the associate organizer of the congress. About 600 architects have registered on the congress. The venue was at Budapest Várkert Bazár’s grand lecture hall. The theme was: „L’architecture pour architecture.” H. Gajus Scheltema, ambassador of Dutch Kingdom has greeted the participants and opened the convention. Deniz Incedayi vicepresident of UIA, president of the IInd UIA Region was present as the president of the congress. Géza Szőcs, the main advisor of the prime minister acknowledged that László Hudec was a world famous Hungarian architect in the years of the 1930’s at Sanghai. Zsolt Füleky deputy secretary of state spoke about the locale. The reconstruction of Várkert Bazár has been finished in the year of 2014, on the occasion of the 200th anniversary of the birth of Miklós Ybl, the designer of the original building. For the special event, Hungarian government has declared 2014 the Year of Architecture. László Sáros, president of AHA, also joined the lecturers.
Dr. Péter Magyar professor of Manhattan University, Kansas, USA, held his lecture about the “Undead drawing”. Four invited foreign architects have as well presented their own projects with excellence: Erick van Egeraat, Emiel Lamers, Nuno Fontarra from Mecanoo, and Herman Herztberger. Vukoszávlyev Zorán held his lecture about Spanish contemporary architecture – Nieto Sobejano and the young generation. Ferenc Potzner, Péter Pottyondy, Tamás Dévényi architects, and István Steffler, landcape designer of the Várkert Bazár spoke about the venue, than showed the visitors around the newly restored building.